Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 4. Az ágazatok fejlődésének vízgazdálkodási kapcsolatai

Győr, Székesfehérvár székhellyel), és anyagi eszközeinket ezekre összpontosítva kell az urbanizációt meggyorsítani, a korszerű nagyvárosokat kialakítani.

Ennek a településfejlesztési koncepciónak a helyességét az élet azonban nem igazolta, amiben az alábbi okok játszottak szerepet:

— az ország településszerkezetének ilyen nagyszabású és rövid idő alatt végrehajtandó átalakításához szükséges hatalmas anyagi erőforrások már abban az időszakban, a hatvanas években és a hetvenes évek elején sem álltak rendelkezésünkre, amikor pedig — a kedvező nemzetközi helyzet mellett —■ gyors gazdasági fejlődésünket rendszeres külföldi hitelek is elősegítették;

— a szükséges anyagi eszközök mellett a településfejlesztési koncepció nem számolt azzal, hogy a településszerkezet nem fejleszthető önálló koncepcióként, mert függvénye a politikai, gazdasági, társadalmi fejlődésnek, a földrajzi adottságoknak, a történelmi fejlődésnek, de a lakosság szubjektív értékítéletének, szokásainak, igényeinek is;

— a jelenlegi 19 megye megszüntetése és a hat új közigazgatási egység létrehozása mellett szóltak reális érvek, de ez megvalósíthatatlanná vált a megszűnésre ítélt 13 megye vezetésének, és gyakorlatilag a lakosság jelentős részének ellenállása miatt, (így ezek úgynevezett tervezési egységek maradtak, amelyek csak a tervezők asztalán élnek tovább, de gyakorlati jelentősége ennek a nyilvántartásnak a fejlődésre és döntéshozatalra nincs.)

Az elmondott okok és más körülmények miatt a településszerkezet fejlődése más irányt vett. Az egyes településeken a tiltó rendelkezésieket fel kellett oldani, tudomásul vettük, hogy a tanyavilág egy része még hosszú ideig fennáll és fontos gazdasági funkciót tölt be; a mezőgazdaság fontos szerepe lökést adott a falvak fejlődésének; a megyék eszközeik zömét a megyeszékhely fejlesztésére fordították, ugrásszerűen megnőtt az üdülőhelyek száma és főleg a hétvégi telkek, házak száma; fejlődött az idegenforgalom, és mindez azt eredményezte, hogy a reális adottságok és lehetőségek irányába fejlődik tovább hazai településszerkezetünk. Ennek főbb befolyásoló tényezői és jellemző vonásai az alábbiakban foglalhatók össze:

— A közelmúltban lezárult távlati tervezési szakasz településfejlesztési koncepciója szerint a következő két évtizedben felerősödik a vidéki városok fejlődési folyamata, mert a falusi lakosság száma és Budapest népessége csökken; egyedül a vidéki városok népessége fog nőni. összességében a városi lakosság aránya valószínűen az alábbiak szerint alakul: 1960: 44%, 1980: 53%, 2000: 63%.

— A hosszú távú koncepció készítése óta azonban folytatódtak, sőt felerősödtek azok a tendenciák, amelyek a településfejlesztési koncepciót — ha nem is az irány, de a nagyságrend szempontjából — megkérdőjelezik. Mivel ezeknek jelentős vízgazdálkodási kihatásai lehetnek, célszerű ezeket röviden megvizsgálni, mint a település-szerkezet további alakulására ható tényezőket.

— Az elmúlt egy-két évben még világosabbá vált a gazdaságpolitika, a gazdasági fejlődés, az életszínvonal és az életkörülmények alakulásának döntő befolyása a település-szerkezetre. Ennek egyik jellemzője a mezőgazdasági termelés tényleges szerepének erősödése mind a lakosság ellátásában, mind a külkereskedelemben. A mezőgazdasági termelés az elmúlt két évtized alatt megkétszereződött; ez részben a falvakhoz kötötte a lakosságot, részben megteremtette az alapjait a lakásviszonyok gyökeres modernizálásának, megjavításának. Ez a tendencia minden valószínűség szerint folytatódik, esetleg erősödik. A falvak lakosságának kezében jelentős tőke halmozódott fel, ami alapja lehet az infrastruktúra további kiépítésének, az életkörülmények javításának.

— Az elmúlt két évtizedben megvalósított nagyszabású lakásépítési program csakúgy volt megvalósítható, hogy abban a lakosság jelentős anyagi eszközökkel vett részt. Ez azt jelentette, hogy a tisztán állami erőből épülő lakások aránya általában nem haladta meg az összesen épülő lakások 1/3- át; ez erősen korlátozta a település-szerkezet tervezett irányába történő fejlesztést. A gazdasági helyzet nehezebbé válása legújabban arra késztette a kormányzati köröket, hogy — tartani akarván a lakásfejlesztési programot — tovább növeljék a magánerőből épülő lakások arányát. Ez viszont tovább csökkenti a központi akarat érvényesülését az épülő lakások területi elhelyezkedésében. Mivel a magánerőből épülő lakások számára a feltételek kedvezőbbek a falvakban, a kisebb településeken, mint a nagyobb városokban (utóbbiakban telekhiány, tőkehiány, infrastruktúra igény stb.) számítani kell arra, hogy a városi lakosság tervezett növekedéséhez nem teremthetők meg a szükséges lakás- feltételek, ugyanakkor a falusi viszonyok a kedvezőbb építési feltételek kihasználását segítik elő. Ezt a folyamatot erősíti az ipar decentralizálásának tendenciája is, amit jól jelez a mezőgazdasági üzemek melléktevékenységének gyors növekedése. Az állami nagyipar fejlődése elsősorban rekonstrukciók útján lehetséges; gyakorlatilag megszűnt a nagyipar infrastruktúrát fejlesztő funkciója, ami jellemző volt az ipar extenzív fejlődési szakaszában. Ez

156