Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 3. A népgazdaság fejlődésének hazai feltételei és irányai
3. A NÉPGAZDASÁG FEJLŐDÉSÉNEK HAZAI FELTÉTELEI ÉS IRÁNYAI 3.1. A magyar gazdaság fejlettségi szintje, jellemzői A magyar népgazdaságot az 1950—1980 közötti időszakban a gyors növekedés jellemezte. Az elmúlt három évtized alatt a nemzeti jövedelem a 4,8-szorosára, a fogyasztás a 3,6-szorosá- ra nőtt. A gazdaság szerkezetében alapvető változások következték be: az ipar részaránya a nemzeti jövedelemből 25%-ról 40%-ra, a foglalkoztatottakból való részarány pedig 19%-ról 34%-ra emelkedett. A gyors gazdasági fejlődést több kedvező külső és belső tényező tette lehetővé. Így az időszak elején jelentős munkaerő-tartalékokkal rendelkeztünk, a fejlődéshez szükséges energia és nyersanyag részben hazai forrásból, részben a Szovjetunióból biztosítható volt. Ipari termékeinknek biztos piacává vált a Szovjetunió, a mindenkori magyar műszaki színvonal mellett, és a fejlesztéshez a hetvenes évek végéig lehetőségünk nyílt addicionális, külföldi hitelek felvételére. A kedvező feltételek, a gyors fejlődés ellenére helyünk az országok fejlettségi sorrendjében nem változott lényegesen. Az eredmények mellett a megváltozott világgazdasági feltételek között negatív vonások, jelenségek is kibontakoztak, amelyek egyre jobban befolyásolták további fejlődésünket. Ezek közül indokolt kiemelni a gazdaság rugalmasságának és hatékonyságának csökkenését, valamint a beruházási folyamat problémáit. Az egész népgazdaságban, mind a gazdaság- irányítás központi, mind vállalati szintjén, de a munkavállalók között is egy olyan biztosított helyzet alakult ki, ami fokozatosan csökkentette az egész népgazdaság rugalmasságát és a gyorsan változó körülményekhez, feltételekhez való alkalmazkodó képességét. Ennek következtében a külkereskedelemben és a fizetési mérlegben a hatvanas évek végétől kezdve fokozatosan jelentek meg egyensúlyi problémák, amelyek a hetvenes évek végére már súlyossá váltak. A hatékonyság növekedése nem tartott lépést a gazdasági növekedéssel. A termelékenység lényegesen lassabban nőtt, mint az ipari és építőipari termelés, a termékek korszerűségi színvonala, minősége, a munkaszervezettség foka elmaradt a mennyiségi mutatók által jelzett szinttől. A társadalom az anyagi fogyasztásban elért színvonalát csak az európai átlagnál nagyobb aktivizációs aránynak, a főfoglalkozáson kívüli, kiterjedt jövedelemszerző tevékenységnek és az ezzel járó hosszabb munkaidőnek köszönheti. Mindezek következtében az adott fejlesztést csak jelentős extenzív erőforrás-felhasználással, az ipari és építőipari létszám gyors növelésével, a felhalmozás arányának emelésével lehetett biztosítani. Ezzel együtt járt az is, hogy az anyagi termelés viszonylag nagy tőke- és létszámlekötése miatt a szolgáltatások fejlesztési aránya, munkaerőellátottsága nem alakult kielégítően. A gazdasági fejlődés lényeges elemei között is kettősség, ellentmondás alakult ki, melynek hatása a hetvenes évek közepén nemzeti termékünk leértékelődésében jelentkezett. Lényegében megőrződött az exportnak a különböző relációkban eltérő struktúrája, amely még az időszak elején kialakult; a szerkezet egyik relációban sem fejlődött tovább. A külkereskedelmi forgalom zömét (az időszak elején kétharmadát), a szocialista államokkal bonyolítjuk; ez az arány a nyolcvanas évek elejére fokozatosan 50%-ra csökkent. Legfontosabb kereskedelmi partnerünk a Szovjetunió, onnan szerezzük be legfontosabb nyersanyagainkat és ezeket az ipar késztermékeivel, illetve mezőgazdasági termékekkel egyenlítjük ki. A hetvenes évek elejéig az árviszonyok kedvezőek voltak számunkra, de azóta fokozatosan érvényesülnek szocialista viszonylatban is a számunkra kedvezőtlen világpiaci árak. A többi szocialista állammal folytatott kereskedelmünkben általában kölcsönösen azonos súlyt képviselnek a nyersanyagok és ipari termékek; ezekben a relációkban hátrányosabb nyersanyaghelyzetünket nagyobb arányú mező- gazdasági exporttal egyenlítjük ki. A nem szocialista forgalomban mindenekelőtt a szocialista államokból be nem szerezhető nyersanyagszükségletünket és a legfejlettebb technikát törekszünk biztosítani. Ennek ellentétele részünkről elsősorban mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek, továbbá nyersanyag és félkész ipari termékek; a feldolgozott ipari termékek, készáruk aránya kicsi, és nem növekszik. Emellett az exporttermékek korszerűségi színvonala, minősége nem tartott lépést az utóbbi években megnövekedett piaci követeimények10 145
