Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 2. A vízgazdálkodás fejlődésének nemzetközi tendenciái

kiával és Romániával) a felszíni vízkészletek megóvásának megoldási lehetőségeit és ütemezését tisztázó konkrét és konstruktív megállapodásokat sikerül kötnünk.

A potenciális vízkészlet kihasználtsága a víz különböző megjelenési formája (csapadék-, felszíni és felszín alatti víz), ill. a különböző (kivétel jellegű, mederbeli és területi) vízhasználatok szerint differenciáltan a készlet-kihasználtsági mérlegek rendszerén keresztül vizsgálható.

A számításoknál (megfelelő adatok hiánya miatt) a teljes vízigénybevételt állítottuk szembe a felszíni — mederben megjelenő — vízkészletekkel. E — biztonság irányába ható — elhanyagolás miatt a kapott kihasználtság! értékek a ténylegesnél magasabbak, mivel a vízihasználatok egy része a valóságban a felszín alatti készleteket terheli.

A hazai felszíni vízkészletek jelenlegi és várható helyzetéről a mederben megjelenő felszíni vízkészletek kihasználtsága (II.—15. táblázat) ad tájékoztatást. (Részletes adatait a II.—16. táblázat tartalmazza.)

Mennyiségi mérlegelést csak a fogyasztás és a készletek szembeállítása jelent, s ez esetben a kihasználtság számértékei valóságos arányokat fejeznek ki. 1980-ban tehát a felszíni vízkészletek 1,2%-a „fogyott el”, azaz nem került vissza közvetlenül a felszíni víztartókba, és 2000-re sem várható, hogy az meghaladja a 2,2—2,4°,q- ot, országos átlagban (II.—15. táblázat). Ezek az értékek a felszíni vízkészleték meghatározási pontosságának nagyságrendjén belül esnek, mint ahogy legfeljebb ennék nagyságrendjét éri el a Duna-vízgyűjtőn fölöttünk levő országok vízfogyasztásának értéke, mely 2000-ben a készletek 10° о-a körül mozoghat. A jelzett mennyiségek országos átlagok, és mind időben, mind térben jelentős ingadozást mutathatnak.

Az, hogy a magyar vízigénybevétel értéke 1980 és 2000 között a felszíni vízkészletek arányában kifejezve 4%-ról 9°o-ra nő, a víz használatba vételének, egyben potenciális szennyezési veszélyeztetettségének növekvő tendenciáját jelzi, tehát nem tényszerű mennyiségi mérlegeredményt fejez ki.

Adott vízfolyás-szelvényben — megfelelő víztér és kivételi kapacitás mellett — a mindenkor érkező vízhozam többszöröse is igénybe vehető olyan vízhasználatokkal, melyek a vizet nem fogyasztják. Pl. átfolyásos rendszerű vízhűtés. (A vízigénybevétel értéke a vízkivételi kapacitások mérőszáma; a termelés egységére eső fajlagos értéke pedig a gazdaság vízfelhasználási hatékonyságának egyik jellemző paramétere.)

A vizsgált országok nagy hányadáról elmondható, hogy 1980-tól vízigénybevételét a termelés növekedésénél kisebb mértékben kívánja növelni; ez a tendencia az országok mintegy felére már 1970 óta jellemző. Az egy főre eső vízigénybevétel az országok 25%-ánál csökkenő tendenciájú, míg a vízkivételek abszolút értékét tekintve (m3/ha) Anglia már 1970 és 1980 között, Franciaország és Ausztria pedig 1980 és 2000 között csökkenti vízkivételének mennyiségét (II.—17. táblázat).

II.-17. táblázat

A fajlagos vízigénybevétel változása

(1970-2000)

(1970= 1)

Ország

1980

2000

rrf /ha

m? /fő

m3/$

m3/ha

m3/fő

m3/$

USA

1,2

1,1

0,9

1,3

0,9

0,5

Svédország

1,3

1,3

1,1

1,5

1,4

0,7

Hollandia

1,6

1,5

1,2

2,6

2,0

1,0

Dánia

1,5

1,4

1,2

1,8

1,6

0,9

Anglia

0,9

0,9

0,8

0,9

0,9

0,5

NSZK

3,0

3,0

2,4

4,5

4,4

2,1

Franciaország

1,1

1,1

0,8

0,9

0,8

0,3

Ausztria

1,4

1,4

1,0

1,3

1,3

0,5

NDK

1,3

1,3

0,8

1,9

1,9

0,9

Csehszlovákia

1,2

1,1

0,8

1,7

1,3

0,5

Magyarország

1,5

1,5

0,9

3,9

3,8

1,1

Lengyelország

1,6

1,5

0,9

4,4

3,4

0,9

Görögország

1,9

1,8

1,2

3,4

2,9

1,0

Bulgária

2,5

2,4

1,3

3,7

3,3

1,2

Portugália

1,3

1,2

0,9

2,3

1,8

0,7

Jugoszlávia

2,7

2,5

1,6—

—

Románia

2,8

2,6

1,3

4,5

3,7

1,1

A fajlagos vízfogyasztás 1970 és 2000 között nagyobb mértékben nő (ill. kisebb mértékben csökken) az egyes országokban, mint a vízigény- bevétel. Ez az országok egy részében a víz intenzív használatba vételének térhódítását mutatja, mellyel együtt jár — a nagyobb veszteségek miatt — a vízfogyasztás növekedése; a másik országcsoportnál pedig elsősorban az öntözés növekvő hányadát jelzi (II.—18. táblázat).

Magyarországon a fajlagos vízfogyasztás erősebb csökkenése (m:i/$) ill. kisebb növekedése (a m3 ha és a m3 fő mutatókban) az öntözés csökkenő arányát mutatja az ipari vízhasználatokkal szemben.

II-18. táblázat

A fajlagos vízfogyasztás változása

(1970-2000)

(1970= 1)

Ország

1980

2000

m3/ha

m3 /fő

m3/$

m3/ha

m3 /fő

m3/$

USA

2,0

1,3

U

2,5

1,2

0,7

Kanada

1,2

1,2

0,9

1,7

1,4

0,6

Belgium

0,7

0,7

0,6

—

—

—

Franciaország—

1,3

U

0,5

Ausztria

l',2

1,2

0,9

1,2

1,2

0,5

Csehszlovákia

1,7

1,6

1,1

3,6

2,9

1,1

Magyarország

1,5

1,5

0,9

2,7

2,5

0,7

Lengyelország

2,3

2,1

1,2

6,6

5,1

1,4

Görögország

1,8

1,7

1,2

5,6

2,8

1,0

Portugália

1,3

1,2

0,9

2,3

1,7

0,7

Jugoszlávia

2,1

2,0

1,3

—

—

—

143