Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 2. A vízgazdálkodás fejlődésének nemzetközi tendenciái
Ipari vízigénybevétel m3/ fo té ben állandó ütemben, évi 2—3%-kal csökkent. A nyersanyagok termelékenysége (az egységnyi nyersanyaggal előállítható össztermék) a munkaerő termelékenységével azonos ütemben emelkedett. A szocialista országok 2000-re jelzett fajlagos értékei valamivel meghaladják a nyugat-európai átlagokat. Csehszlovákia és Bulgária viszont alacsonyabb, vagy azonos ipari vízigénybevételi értékeket prognosztizál 2000-re, mint 1980-ra. Magyarország ipari vízigénybevételének növekedése 1980-ig a szocialista országok átlaga körül mozog, 2000^re viszont az USA és az NSZK mellett — velük azonos szinten — igen magas fajlagos értéket jelez. Ennek oka a nagy mennyiségű vízfelhasználással járó (túlnyomóan frissvízhűtéssel tervezett) erőműfejlesztés. A 2000 körüli 8 milliárd m3 ipari vízigénybevételből több mint 7 milliárd m3-t a villamosenergiaipar használ fel. Meghatározza a távlati vízigénybevételt az a körülmény, hogy ma még viszonylag olcsón, nagy mennyiségű hűtővíz áll rendelkezésre két nagy folyónkban. Nagy folyóink — s elsősorban a Duna — adottságai mellett ma még nem látszik szükségszerűnek az ipartól minden területen víztakarékos hűtési technológiát, nagymértékű újrahasználatot követelni. Az ipar technológiáinak szükségszerű fejlődése, a magasabb minőség igénye az ipar belső szükségleteként, külső hatásként pedig a környezetvédelmi követelmények érvényesülése, várhatóan maga után fogja vonni a zárt, víz- takarékos vízhasználati technológiák további terjedését is, de ez elsősorban azt a 12° o-nyi vízigénybevételt (mintegy 1,0 milliárd m3) érinti, amelynek újrahasználta ma is átlagosan négyszeres. Feltételezhetően az NSZK vízigénybevételi értékeinek intenzív növekedése hasonló okokkal magyarázható. Az NSZK-ban a Rajna és mellékfolyóin 1977-ben 10 atomerőmű üzemelt, ill. épült. Az új nagy atomerőművek esetében a nagyfokú vízhőmérséklet-emelkedés miatt viszont már vizsgálták a frissvízhütés helyett zárt hűtőrendszerek kialakításának lehetőségét. A II.—9. ábra görbeserege az ipari vízigény- bevétel fajlagos értékének csökkenő nemzetközi tendenciáját jelzi a magasabb fejlettségi szinteken. Az ezredfordulóra prognosztizált magyar II.—9. ábra. Az ipari vízigénybevétel és a gazdasági fejlettség kapcsolatának nemzetközi változási tendenciái (1950—2000) II. -5. táblázat Az ipari és a lakossági vízigénybevétel hatékonysága Egy $-ra* eső ipari igénybevétel liter/$ 1965 1980 2000 A fejlett kapitalista országok átlaga (1-15)** 151 155 105 A szocialista országok átlaga 295 243 203 Magyarország 224 195 249 * Korr. GDP ** Lásd-.11.-2. táblázatban érték igen magas, ez arra utal, hogy számszerűen romlik a magyar ipar vízfelhasználási hatékonysága is (az egy $-nyi GDP előállításához felhasznált víz mennyisége nő), szemben az általános — a szocialista országok legtöbbjére is jellemző — tendenciával, a fajlagos érték csökkenésével (II.—5. táblázat). E mutatóval kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy bár az ipar vízhasználati technológiáit jellemzi az egységnyi termékre eső vízigénybevétel, az, mint egy egész népgazdasági ág globális mutatója, elsősorban az ország vízkészlet-ellátottságára jellemző, s nem a technológiai színvonalra. A zart és „takarékos” technológiák alkalmazása azoknál a vízhasználatoknál, melyek a felhasznált víz közel teljes mennyiségét azonnal visszajuttatják a vízfolyásba, alapvetően minőségi (vízszennyezési, környezetszennyezési, biztonsági) meggondolást kíván, tehát pl. a frissvízhűtési technológiák alkalmazásának (ahol annak adottságai fennállnak), elsősorban minőségi (hőszennyezés) akadályai lehetnek. Megjegyzendő, hogy amíg az ipar azonos eredmény (termék) mellett kevesebb energiát és anyagot használó technológiái általában gazdaságosabbak, a víztakarékos — pl. hűtőtornyos — hűtési technológia lényegesen költségesebb és rosszabb hatásfokú a nagy mennyiségű vizet használó átfolyásos rendszerű frissvízhűtési technológiánál. Mivel a vízhasználati technológiák egy-egy termelési folyamat technológiai rendszerének részét képezik, az alkalmazott alaptechnológiák — több-kevesebb választási szabadsággal — megszabják a vízigények nagyságát, minőségét, s a várható szennyezés mértékét. Ugyanakkor egy ágazat szempontjából a vízhasználati technológiák jelentősége — kevés kivételtől eltekintve — kicsi, műszaki fejlesztésük az ágazat fejlesztésének nem elsőrendű kérdése, s mivel ez a vízgazdálkodási ágazatnak sem feladata (gyakran a hatósági előírások, ill. a szakmai felügyelet érvényesítése is nehézségekbe ütközik), a vízhasználati technológiák sok területen a kívánatosnál alacsonyabb színvonalon maradnak. A gazdasági fejlettség magasabb szintjén azonban az alap- (strukturális) és az infrastrukturális technológiák színvonalának azonossága követelménnyé válik. Az iparban megindult általános 133