Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 1. A társadalmi-gazdasági fejlődés nemzetközi háttere
dort. Így az a dinamizmus, amit a 70-es években a fejlődő államok hoztak a kereskedelem fejlesztésében, sóikkal hamarabb eltűnt, mint ahogy azt korábban gondolták; nem valószínű, hogy ez a dinamizmus a közeljövőben vissza fog térni; — egy túlhitelezési időszak után — 1982-ben — megkezdődött a nemzetközi bankrendszerben a bizalom csökkenése; a nemzetközi hitelfolyósítás jelentősen visszaesett. Ez különösen drasztikusan jelentkezett a nem olajtermelő fejlődő országok és a keleteurópai szocialista államok irányában. A jelenlegi bizonytalan pénzügyi helyzetet az jellemzi, hogy egyre több az olyan ország, amely kénytelen az adósságból származó kötelezettségét átütemeztetni. A nemzetközi fizetési mérleg alakulását a 11.—1. táblázat szemlélteti. II.-1. táblázat A fizetési mérleg alakulása a főbb országcsoportok között milliárd US $ Országcsoport 1979 1980 1981 1982 OECD-28-69-31-39 OPEC + 61 + 115 + 67 + 2 Nem olajtermelő fejlődő államok-38-63-73-63 Kelet-Európa és a Szovjetunió- 4- 5- 6 + 4 A fejlett nyugati államokban 1982 végén azonban kedvező jelenségek kezdtek kibontakozni; az Egyesült Államokban 1983-ban erőteljesen nőtt a fogyasztási cikkek iránti kereslet, fokozódott a lakásépítés, nőtt a termelékenység, visz- szaesett a munkanélküliség és a GDP növekedése elérte a 3,3%-ot. Nyugat-Európában a fejlődés lassúbb volt; a GDP növekedése csak 1%-ot ért el, de a személyes fogyasztás ebben a térségben is sokkal gyorsabb volt, mint ahogy azt tervezték. A gazdasági fellendülés egyelőre nem befolyásolta kedvezőtlenül az inflációs ráta alakulását. Az előrebecslések szerint 1984-ben a GDP növekedése az Egyesült Államokban el fogja érni az 5,3%-ot, míg Nyugat-Európában az 1,8%-ot. Ennek alapján az EGB, 1984 tavaszán összeállított éves gazdasági jelentése arra a megállapításra jutott, hogy a piacgazdaságú országok háború utáni legnagyobb és legmélyebb válsága az EGB régiójában 1982 utolsó hónapjaiban véget ért. A fejlett nyugati térségben a rövidtávú prognózisok általában folyamatos javulást valószínűsítenek; a javulás tartós voltának megítélésében azonban a vélemények sokkal óvatosabbak. Ezért ma a külső gazdasági feltételekről legfeljebb annyit mondhatunk, hogy a nyolcvanas években aligha lehet a jelenleginél kedvezőbb helyzettel számolni; erre az évtizedre évi 1,5— 2,0%-os GDP növekedés már optimista prognózisnak számít az EGB térségében. A kilencvenes években várható helyzet természetesen nagymértékben függ a nemzetközi politikai légkör alakulásától. Fel kell tételeznünk, hogy a nyolcvanas években a nagyhatalmak visszatérnek az együttműködés politikájához. Ebben az esetben a nemzetközi együttműködés feltételei ismét kedvezőbbé válnak, ami — egyéb tényezőkkel párosulva —- a nyolcvanas évekre jelzettnél nagyobb növekedési ütemet is eredményezhet. Ennek azonban a reális feltételei ma még nem ismerhetők fel. Ha azonban a konfrontáció politikája folytatódik, úgy már nem növekedési ütemről lesz szó, hanem legfeljebb a puszta túlélés lehetőségéről. A KGST-be tömörült szocialista államok gazdaságait sem kerülték el a nemzetközi gazdasági és politikai életben bekövetkezett kedvezőtlen változások. A nettó anyagi termelés (lényegében a nemzeti jövedelem) növekedési üteme a szocialista államokban szintén csökkent, de a hetvenes évek második felében magasabb volt, mint a fejlett nyugati államoké, és elérte az évi 4,1%- ot. Bár minden KGST-állam a maga sajátos viszonyai között fejlődik, a szoros együttműködésből következően is, néhány közös vonás általánosítható. — A hatvanas évek végére, a hetvenes évek elejére a KGST-államok mindegyike elérkezett az intenzív gazdasági fejlődés szakaszába, illetve annak küszöbére. Ez azt jelenti, hogy kimerültek az addig rendelkezésre álló munkaerő-tartalékok, megnőtt az infrastrukturális berendezések, szolgáltatások iránti igény, s a termelés, a fogyasztás, az irányítás, a gazdálkodás területén a mennyiségi követelmények helyébe mindinkább a minőségi igények lépnek. — Az extenzív szakaszra jellemző gyors fejlődés és más tényezők hatására az egyes államok gazdaságaiban a strukturális, műszaki fejlesztési, pénzügyi és egyéb gondok — különböző mértékben és eltérő időpontokban — fékezni kezdték a fejlődést. — Ehhez járult az a körülmény is, hogy a KGST-államok fejlesztésükhöz, illetve fogyasztási politikájuk megvalósításához több-kevesebb külföldi hitelt vettek igénybe; ezek a források azonban a hetvenes évek végére alaposan lecsökkentek. A beszűkült hitelfelvételi lehetőségek kihasználása — a Szovjetunió kivételével — el- elsősorban pénzügyi problémáik megoldására korlátozódik. — Mindez az eddigi igen gyors gazdasági fejlődés ütemének csökkenéséhez vezetett, és a hangsúly a gyors fejlődésről a kiegyensúlyozott gazdasági fejlődésre tevődött át. A strukturális változások iránya általában az elsődleges szektor (mezőgazdaság, erdészet) részarányának fokozatos csökke121
