Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése
ez az egész hidegvízadó rétegösszletre tervezett állapot csak fokozatosan és sokára alakul ki, a szabadkifolyással (terepszinti megcsapolással) igénybe vehető hévízkészletek is csak fokozatosan területileg differenciáltan szűnnek meg. A búvárszivattyúval kitermelhető készletek meghatározásánál az ivóvízadó, a 35—60 °C-os és a 60 °C feletti vízadó összletek együttes igény- bevételével számoltunk, s a felszínközeli tápláló rétegek korlátozott utánpótlóképessége miatt az összletek együttes termelhetőségét max. 500 m3/d km2-nek állapítottuk meg, a legkedvezőbb feltételek esetén. A porózus hévíztárolók kitermelhető hévízkészleteit a regionális depresszió és az ivóvízadó (fedő) összlet átszivárgási tényezőjének ismeretében adtuk meg az I.—53., I.—54., I.—55., I.— 56. ábráknak megfelelően külön-külön sza'badki- folyással, illetve búvárszivattyús üzemmel termeltetett kutak esetére. A hévíztárolók hévíztermeléssel történő terhelhetőségét a megengedhető fajlagos igénybevétel (0—50, illetve 0—200 m3/d/km2 izovonalával jellemeztük. Ezeknek a fajlagos értékeknek a tároló elterjedési területével való szorzásából kapható kitermelhető készlet értéke félrevezető lehet, hiszen főleg műszaki-gazdasági okokból a regionális hévíztermelés megvalósítása nem célszerű — ezért összefoglaló értéket nem képeztünk. Pontszerű hévíztermelés tervezése egyedileg, a konkrét eset figyelembevételével, a helyi adottságoknak megfelelően lehetséges. A hévíz-visszatápláláskor a kitermelt, lehűlt hévíz egy másik kúton keresztül a saját rétegébe nyomható be. Ekkor a betáplált hévíz a termelőkút felé szivárog hosszabb-rövidebb szivárgási útvonalakon és eközben felmelegszik. Amikor a betáplált víz eléri a termelőkutat, a rendszer még tovább is működőképes, mert lényeges lehűlés nem következik be, ami azt jelenti, hogy a kőzetek összefüggő pórusrendszerében tárolt hévíznél több termelhető ki. Ez a többlet a kőzetvázban, zárt pórusokban elhelyezkedő vízben és a vízvezető rétegek közötti vízzáró és félig áteresztő rétegekben tárolt hőből származik. Elvileg a kitermelhető hévízkészlet annyiszorosa a tárolt hévízkészletnek, ahányszorosa az összes tárolt hőkészlet a tárolt hévíz hőkészletének. A kitermelhető készletet 10 ezer nappal elosztva kapjuk a kitermelhető hozamkészletet, amelyet területegységekre adtuk meg m3/d/km2- ben. A 10 ezer nap évi 200 napos hasznosítási idénnyel számolva 50 évet jelent, ami a kútcso- portok maximális élettartama. A kapott és az I.—57. ábrán feltüntetett fajlagos értékek (1000—10 000 m3/d km2) olyan nagyok, hogy az összes hasznosítható készletek egyidejű igénybevétele még hosszú távon is teljesen irreális. Reálisan csak a terület 1%-án várható az igénybevétel, ott viszont a megadott teljes készletet kell igénybe venni a koncentrált hőigények miatt, különös tekintettel arra, hogy a meleg víz nagy távolságra nem szállítható gazdaságosan. A termelőkutak gazdaságosan csak búvárszivattyúval üzemeltethetők, ezzel számoltunk a készletek meghatározásánál is. 2.44. Felszín alatti vizeink összefoglaló jellemzése Felszínközeli felszín alatti vizeink (talajvíz, partiszűrésű víz) közvetlen kapcsolatban vannak a felszíni vizekkel és a csapadékkal. A talajvíz közvetlen kitermeléssel nem jöhet reálisan számításba az ivóvízellátásban, elsősorban vízminőségi problémák miatt, viszont jelentős utánpótlódási forrás a partiszűrésű és rétegvízkészleteknek. A jelentősebb folyóink (Duna, Dráva, Mura, Rába, Ipoly, Tisza, Sajó, Hernád, Maros) középvízi mederélétől párhuzamosan felvett 50—150 m kútsor telepítési távolsággal 7,5 millió m3/d partiszűrésű vízbeszerzési lehetőséget jelöltünk meg, összesen mintegy 700 km-es partszakaszon 1—30 ezer m3/d km-es fajlagos értékek mellett. A jelzett kitermelhető vízhozam 50—80%-a a vízfolyásból származik, további része a háttérterület talajvizéből és rétegvizéből pótlódik, a helyi viszonyoktól függően, különböző arányban. A negyedkori és felső-pannóniai fő törmelékes-üledékes (porózus) összletekben tárolt vízkészlet az I.—30. táblázat szerint alakul. 1-30. táblázat Negyedkori és felsőpannon összletekben tárolt vízkészletek Hőmérsékleti kát. °C Eltelj. terület ekm3 összlet térfogat ekm3 Vízvezető réteg térf. ekm3 Porozitás Tárolt készlet ekm3-35 61 30,5 6,1 0,2 1,22 35-60 50 25,0 5,0 0,2 1,0 60-90 25 12,5 2,5 0,15 0,375 9015 6,0 1,2 0,1 0,12 74,0 14,8 2,715 Eddigi tapasztalataink szerint a 60 °C-nál melegebb vizű rétegvíztárolók zártak, utánpótlódás- sal nem rendelkeznek, víztermelés esetén a készlet fogyasztásával kell számolni. A 35 °C alatti (és részben a 35—60 °C közötti hőmérsékletű) rétegvizek kitermelése esetén a víz nagyobb része nem a rugalmas és konszolidációs, tárolt készletből származik, hanem vertikálisan is utánpótló- dik a vízadó rétegek feletti rétegekből, illetve a felszínről (talajvízből, felszíni vízből, közvetlenül csapadék-beszivárgásból). Ez azt jelenti, hogy mennyiségi szempontból a kitermelhető készletéket csak kisebb részt határozza meg a rétegirányú vízvezetőképesség és a tárolási tényező, nagyobb részt az a vertikális vízforgalomra jellemző átszivárgási együttható függvénye. 106
