Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése

A legnagyobb kiterjedésű karsztvidéken, a Dunántúli-középhegység területén a felszín alatti vízválasztókkal határolt részvízgyűjtőkre önállóan is meghatároztuk a sokévi beszivárgás átlagos értékeit.

A Bükk hegységben a megbízható karsztvíz- szintek ismeretének hiánya miatt jelenleg még nem lehet elkülönült egységeket kijelölni. A többi 35 °C-nál hidegebb vizű karsztterület kiterjedése olyan csekély, hogy nincs értelme külön alegységre bontani azokat.

A Dunántúli-középhegység nyílttükrű (felszínig érő és legfeljebb 20—50 m vastag borítású) karsztján beszivárgó, utánpótlódó 'készlet sokévi átlagban 1026 ezer m:!/d, a Mecsek—Villányi hegységnél együttesen 31 ezer m3/d, az északborsodi karsztvidék vonatkozásában 55 ezer m3/d, míg a Bükk karbonátos kőzeteibe beszivárgó vízmennyiség 288 ezer m3/d.

Magyarország karsztvidékeinek a csapadékból származó együttesen sokévi átlagban, utánpótlódó készlete 1 400 000 m3 d (511X10° m3/év).

Ez mintegy átlagosan 640 m3/d/km2-es, azaz 197 mm év átlagos fajlagos beszivárgást jelent a nyílt — felszínig érő, illetve legfeljebb 20—50 m borítású — karsztos területekre (összesen kb. 2600 km2) vonatkoztatva.

Természetes körülmények között a karsztvízháztartást leíró mérleg egyensúlyban van, azaz sokévi átlagban a karsztos kőzetekbe beszivárgó készlet egyenlő a tároló-rendszer megcsapolásával (sokévi átlagban a tárolt készlet változása 0).

A karszttároló természetes megcsapolásait források, karsztlápök, vízátadások (réteg-, talaj-, felszíni vizekbe) jelentik. A Dunántúli-középhegység területén levő források hozama kb. 900 ezer m3 d volt természetes állapotban. Ez az érték a hideg vizű források mellett a 35 °C feletti hőmérsékletű forrásokat is magába foglalta. Nyomásviszonyokból adódóan a karszt- és a más felszín alatti, illetve felszíni vizekkel való kapcsolat az alábbi (összesen kb. 103 ezer m3/d- os karsztvíz átadás):

— a Budai hegység K-i peremén, az Árpád- híd és a Szabadság-híd közötti ún. szökevény források mintegy 10 ezer m3/d hozammal táplálják a Dunát;

— Esztergom—Dunaalmás között — természetes állapotban — a karszt-, a talaj- és a Duna-víz olyan egységet alkotott, hogy a karsztvíz táplálta a talajvizet, majd ez a Dunát. A kapcsolat hozama eredeti állapotban 34 ezer m3/napra tehető; ennyi víz adódott át a karsztból a part menti talajvízbe;

— a Római-fürdőnél napi 4 ezer m3 karsztvíz áramlik a talajvízbe;

— a karsztvízből a rétegvízbe vízátadás van Bicskénél (kb. 9 ezer m3/nap), valamint a Bakony nyugati peremén, ez utóbbi hozama 43 ezer m3 nap a nyomáskülönbségek alapján;

— Várpalotánál a miocén kavics kb. 3 ezer m3 d utánpótlást kap.

A Mecsek—Villányi hegység területén beszivárgó vizek zöme természetes állapotban hideg és langyos vizű források formájában csapolódik meg, összes hozamuk 29 ezer m3/d-re tehető. A Ny-i Mecsek karsztos fennsíkján beszivárgó víz nagy része peremi, leszálló jellegű, nagy hozamú karsztforrásokban jut a felszínre (Tettye, Vízfő).

Az észak-borsodi karsztvidék és a Bükk utánpótlódó készletének jelentős része a miskolc— tapolcai, az egri és a jósvafői források hozamaiban jelenik meg, de nem elhanyagolható a Szin- va főforrás, a Garadna főforrás, a Szalajka forrás, kács—sályi forrás stb. sem. A Bükk peremein tekintélyes vízhozamok adódnak át a Sajó kavicsteraszába, a Darnó-vonal mentén, valamint a Bogácsi rög környékén a rétegvízbe, a vízátadások együttes hozama 57 ezer m3/d-ben valószínűsíthető.

A rétegvizekkel ellentétben a víztermelés növelésével a beszivárgás itt nem fokozható (szabad beszivárgás); ezért a természetes beszivárgást meghaladó víztermelés a tárolt készletek fogyasztását vonja maga után (Dunántúli-középhegység).

Ha az évenként megújuló, csapadékból utánpótlódó karsztvíz mennyiségét összevetjük az 1979. évi karsztvízforgalom (I.—25. táblázat) adataival, akkor tároló rendszerenként a következő megállapításokat tehetjük:

— a Dunántúli-középhegység területén a teljes vízforgalom 1 193 223 m3/d jelentősen meghaladja a sokévi átlagos beszivárgást (1026 ezer m3/d);

— a Mecsek—Villányi hegység területén a sokévi átlagos beszivárgás és a karsztvízforgalom megegyező, de önálló tárolókra bontva már eltérő — a hiány mintegy 2000 m3/d a Villányi hegység területén jelentkezik;

— az észak-magyarországi karsztvidéken a sokévi átlagos beszivárgáshoz képest a teljes vízforgalom 54 041 m3/d-al több (19%).

Országos viszonylatban a teljes karsztvízforgalom, a Bükk peremi vízátadással együtt 1 620 791 m3/d. Ha a víztermelés becsült hibáját (±20—30° n) figyelembe vesszük, akkor az 1979. évi teljes karsztforgalom

1 350 000 < Q(m3/d) < 2 000 000

határérték közötti lehet, de mivel a hozamok inkább alábecsültek, a tényleges vízforgalom a felső határértékhez állhat közelebb.

A sokévi utánpótlódáshoz (1 400 000 m3/d) viszonyítva, a középérték esetében a termelési többlet 220 791 m3/d, a felső határ esetében 600 000 m3/d.

A termelés és a beszivárgás közötti hiány egyrészt más víztartókba átadott vízhozam csökkenéséből (megszűnésből), valamint a tárolt vízkészlet fogyasztásából pótlódik.

100