Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2.36 VÍZMINŐSÉG 2.361 Aterület felszíni vizel vegyi összetételének általános jellemzése A felszíni vizek minőségének, illetve szennyezett- ségi állapotának elbírálásánál ivó- és ipari vízellátásánál, valamint a mezőgazdasági vízhasznosításoknál a legfontosabb minőségi jellemzők az 02 fogyasztás, a bakteriológiai szennyezettséget kifejező coli szám, az összes keménység, az összes oldott sótartalom és Na %. A felszíni vizek jelenlegi állapotát ezért a következő térképeken szemléltetjük: Felszíni vizeink szennyezettsége az 02 fogyasztás alapján (lásd TVK IX. 1.2 „Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme” c. fejezet melléklete.) Felszíni vizeink minősége öntözés szempontjából a „Sókoncentrádója és Na %-a és keménysége” c. 1:500 000 méretarányú térkép alapján (8). Felszíni vizek minősítése „általános közegészség- ügyi szempontból” (9) c. 1:500 000 méretarányú térkép. A térképen ábrázolt minőségi adatok a közepes, kisvízhozam és a leggyakrabban előforduló vízhozam közötti tartományban végzett vizsgálatoknál előforduló értéket tüntetik fel. Az oxigénfogyasztási térképnél (lásd TVK IX. 1.2. „Települések, ipartelepek csatornázása és vizek tisztaságának védelme” c. fej.) helyenként megadott két kategória közül az első — alapkategória — a fenti adatokat ábrázolja- A második sraffozással jelzett kategória pedig az időszakosan előforduló szennyeződéseket jelzik mint pl. egyes ipari üzemek kampány alatti szennyezéseit, vagy az 1961. évi különleges kisvíznél mért szennyezéseket. A táblázatok és térképek használatának megköny- nyítése érdekében röviden megemlékezünk néhány olyan mutatóról, amelyeknek a vizek hasznosíthatóságának elbírálásánál elsőrendű szerepük van: a) Hőfok. Ivóvíz céljára legmegfelelőbb a 6—12 C° közötti vízhőmérséklet. Ipari célra a felhasználás módjától függően változik a hőmérsékletigény. Meleg szennyvizek bevezetése a vízfolyásba nem kívánatos, mert az öntisztulást károsan befolyásolja. b) összes oldott só. Optimális mennyisége 300— 600 mg/lit. között van. Ilyen érték mellett agresszív szénsav nem várható, és a vizek lágyításának költsége még nem magas. Ha a só mennyisége növekszik, a víz ipari, mezőgazdasági és házi célokra mind kevésbé válik alkalmassá. c) összes keménység. A víz keménységét a benne oldott kaldum és magnézium sók okozzák. Háztartási és ipari célra a lágyvíz a legalkalmasabb, ivás- ra viszont a 10—20 nk°-ú. Egységes vízellátásnál legcélszerűbb, ha a víz 5—15 nk°-ú, mert az ipari, ivó- és használati vizekkel szemben támasztott követelményeknek ez felel meg legjobban. d) Ammónia, nitrit, nitrát. Ammónia és legközelebbi oxidációs terméke, a nitrit jelenléte friss fekáliás szennyeződésre, nitrát jelenléte régebbi eredetű szennyeződésre mutat. Tiszta vízben nitrit és ammónia nem mutatható ki. e) Mérgező anyagok. Lényegesen befolyásolja a vízben élő mikroszervezetek életét a víz többi alkotórészéhez képest mennyiségi értékben kifejezve elenyészően csekély, néhány tized vagy század mg- nyi mérgező anyag: (pl. cián, fenol, nehézfémsók, szulfid, stb.). f) Oxigénháztartás. Oldott oxigéntartalom. A víz hőmérsékletétől függően bizonyos mennyiségű oxigéngázt tud oldani. A nem szennyezett felszíni vizek oldott oxigéntartalma 100 (telítettségi) % körül van. A növényzet asszimilációja következtében — a napszak függvényében — időnként túltelítettség áll be, amikor a telítettségi % meghaladja a 100-at; ilyenkor az oxigéntermelés nagyobb, mint az oxigénfogyasztás. Az oxigéntelítettség tehát annak függvénye, hogy milyen mértékben terhelt egy víz organikus szennyeződésekkel, és ezek milyen mértékben fogyasztják az oxigént. Oxigénhiánynak nevezzük a hőfokhoz tartozó telítettségi érték és a tényleges oxigéntartalom közötti különbséget. Ez a különbség minél kisebb legyen. Alsó (még tűrhető) határ általában 60—70%. Biokémiai oxigénigény. BOI5 mutatja azt az oxigénmennyiséget, mely a vízben oldott anyagok biokémiai úton való oxidálásához szükséges; (részletesen lásd TVK IX. fej. 1.22). Oxigénfogyasztás. Mutatja azt az oxigénmennyiséget, mely a vízben levő anyagok kémiai úton való oxidálásához szükséges: (lásd TVK IX. fej. 1.22). Értékelés az oxigénháztartás alapján. Bár a tervezésnél leggyakrabban használt mutató a BOI5, a felszíni vizek szennyezettségének és terhelhetőségének értékelésére egyáltalán nem használható. Következik ez a fentebb leírtakból. Az oxigénfogyasztás gyorsabb, magas hőmérsékleten végrehajtott kémiai szerves anyagtartalom meghatározás, amely magába foglalja a víz valamennyi különféle oxidációs igényű összetevőit, és ezeknek együttes értékét adja, mint relatív érték. Értékelésnél jól használható szennyvizek és felszíni vizek szennye- zettségi mértékének összehasonlítására, tájékoztató értéknek tehát egymagában a legjobban megfelel. Messzebbmenő következtetéseket lehetővé tévő értékeléshez azonban mindhárom oxigénháztartáshoz tartozó érték (oxigénfogyasztás, BOI5 és oldott oxigéntartalom) elbírálása szükséges. Közegészségügyi szempontból a minősítés, ill. a határértékek megállapítása az oxigénfogyasztás figyelembevételével a coli szám alapján történt. A négy kategória az alábbi: I. tiszta 0— 10 coliszám/ml, II. kissé szennyezett 10— 100 coliszám/ml, III. szennyezett 100—1000 coliszám/ml, IV. erősen szennyezett 1000— coli szám/ml. Ipari vízhasznosításnál a minőségi igények különbözőek; az élelmiszeripar pl. ivóvíz minőségű vizet igényel, más iparágaknál a keménység, pH érték, stb. szabják meg a követelményeket. A vizek öntözésre való felhasználásánál figyelembe kell venni mind a vizek kémiai sajátságait, mind az öntözendő talaj tulajdonságait. Az öntözésre felhasználandó víz minőségének 69
