Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
KEVÉSBÉ JELENTŐS VÍZFOLYÁSOK A vízrajzilag nem tanulmányozott — táblázatainkban sem szereplő — általában III. kategóriába sorolt vízfolyások középvízhozamának meghatározáséiban (egyéb adat híján) a kerettervezés szármára a 20. ábra nyújthat segítséget. Ha az ábráról leolvasott fajlagos lefolyásértékeket a vízgyűjtőterülettel szorozzuk, a sokévi középvízhozamot kapjuk. Erről, a hidrológiai analógia elvén, a 22. táblázatban szereplő, részletesebben is tanulmányozott környékbeli kisvízfolyások viszonyszámainak értelemszerű felhasználásával térhetünk át a különböző nevezetes kisvízhozam-értékekre. Felhívjuk azonban a figyelmet, hogy az alföldi területeken, ahol a belvízrendszerek méretezéséhez elsősorban a lefolyás csúcsértékeinek ismerete fontos, ez az átlagos le- folyási térkép közvetlenül nem használható fel. A táblázatban nem szereplő vízfolyásokra az árvízhozamok tájékoztató megadása ugyancsak a táblázatban szereplő környékbeli vízfolyások megfelelő értékeinek értelemszerű felhasználásával, a vízgyűjtőterületek kb. négyzetgyökeinek arányában történő átszámítással, azonban mindig a helyi adottságok figyelembevételével végezhető el. 2.323 Hidrológiai előrejelzések Hazánkban az árvízi előrejelzések a legismertebbek. A folyami duzzasztóművek és a tározómedencék gátszerfcezetének kezeléséhez folyamatos, naponkénti előrejelzésekre van szükség. Az öntözést és a különféle más vízhasználatokat — különösképpen ha víztározással párosulnak — a lefolyó vízhozamok és a forráshozamok hosszú idejű előrejelzése teheti a szó valódi értelmében vízgazdálkodási tevékenységgé. Az 5—15 napos kisvízi előrejelzések a gázlós folyószakaszokon előfeltételei a biztonságos és gazdaságos hajózásnak. Főként a hajózási üzem tervszerű irányítását szolgálják a jégjárásra vonatkozó rövid- és hosszúidejű előrejelzések is. Néhány éve rendszeresen készülnek a Vízgazdálkodása Tudományos Kutató Intézetben hosszúidejű előrejelzések a talajvíz (lásd 2.426) és a tavak tavaszi legmagasabb vízállására, és folynak az előkészítő kutatások a mederalakulás előrejelzése terén. A területen ez ideig a Tiszára készülitek árvízi előrejelzési segédletek. A Tisza, Tiszaibecs és Tokaj közötti szakaszán 0—6 nappal és 15—40 cm pontossággal lehet elő- rejelezni az árhullámok tetőzését a Tisza, a Szamos és a Bodrog magyarországi szakaszának vízállásai alapján. A területen a hidrológiai előrejelzések fejlesztése terén az alábbiak a főbb feladatok, ill. lehetőségek: Árvízi előrejelzések és a víz jelzőszolgálat fejlesztése a határokon túli vízmércék bevonásával, és a téli csapadékadatokból kiinduló távlati tájékoztatás lehetőségeinek megvizsgálásával. A Tisza, a Szamos és a Bodrog nyári kisvizeinek hosszúidejű előrejelzésére szolgáló segédletek kidolgozása a Tisza völgyi öntözések és más vízhasználatok számára. A belvízi tájékoztatás és előrejelzés segédletednek kidolgozása, illetve fejlesztése és a jelentőszolgálat megfelelő bővítése a belvízöblözetekben. 2.33 VlZIiÖMÉRSÉKLET A gyakorlati vízgazdálkodás álló- és folyóvizeink hőmérsékleti viszonyainak ismeretét is egyre inkább megköveteli. Számos vízhasznosítási tevékenység a felhasznált víznek nemcsak mennyiségé^ vei és összetételével, hanem hőfokával szemben is határozott igényeket támaszt. (A nyári hónapokban pl. az öntözővíz megkívánt hőfoka 20—28 C°, a halastavaké 16—18 C°, de nem közömbös az ipari vízigények legjelentősebb hányadát kitevő hűtővizek beszerzési hőfoka sem.) Fontos a vízhőmér- sékletá adatok ismerete a jégviszonyok előrejelzésével és afolyók, tavak öntisztulásával foglalkozó vizsgálatoknál is. Bár a vízhőmérsékletre vonatkozó adatgyűjtés még csak kereken 15 éves múltra tekinthet vissza, a következő törvényszerűségek máris megállapíthatók: a) Míg állóvizeinkben általában hőmérsékleti rétegződés figyelhető meg (télen a fenék félé haladva melegebbek a rétegek, nyáron fordítva), a folyóvizek hőfoka. — gyakorlatilag — a kereszt- szelvény minden pontjában egyenlő. b) A víz nagyobb fajhőjéből következik egyrészt, hogy tavasszal sokkal lassabban melegszik fel, mint a levegő, és ősszel lassabban hűl le annál, — tavasszal és nyáron tehát melegebb, ősszel és télen hidegebb a levegő, mint a víz; — másrészt hogy ugyanez az eltolódás a lég- és vízhőmérséklet napi menetében is jelentkezik. A víz hőmérsékleti görbéje általában sokkal kiegyenlítettebb a levegőénél. Azok a vízfolyások, melyek hozamának jelentékeny hányadát talaj- és mélységi eredetű vizek teszik ki, — tehát elsősorban a hegyes-dombos forrásvidékek kisvízfolyásai, továbbá felszínalatti vízzel is táplált síkvidéki vízfolyásaink — még kevésbé követik a léghőmérséklet változásait. 9 13 TVK 65 21. ábra. A levegő és víz hőmérsékletének naponkénti változásai
