Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
Az általánosabb értelemben vett vízjárás eddig felsorolt elméletein kívül a vízkészletgazdálkodás számára a párolgási-, csapadék- (és hó-) adatok ismerete is igen fontos. Ezeket azonban nem itt, hanem a 2.2 Éghajlat c. fejezetrészben ismertetjük. VÍZMINŐSÉGI VIZSGÁLATOK A felszíni vizek vízminőség-vizsgálatának célja a szennyezettség mértékének megállapítása, a szeny- nyezés okának felderítése, továbbá a különböző vízhasznosítási célok szempontjából való minősítés. Ez utóbbi cél a vízkémiában használatos majdnem valamennyi komponens meghatározását szükségessé teszi. Pl. ivóvíz minősítésénél legfontosabb az oxigén- és nitrogénháztartás, valamint a coli-ti- ter és a lebegőanyag, az öntözésnél az összes oldott só és Na %-a, a kazántápvíznél a keménység, stb. ismerete. Minden vizsgálatnál meghatározzák tehát a következő komponenseket: vízhőfok C°; pH; lúgosság W°; vezetőképesség 10° —1; cm-1; összes keménység nk°; kalcium, magnézium, kálium, nátrium, vas, szulfát, foszfát, klorid, ammónia, nitrit, nitrát, oxigénfogyasztás, oxigéntartalom mg/'lit; oxigén telítettségi %; karbonát, szabad C02, BOI5, HC03; összes száraz anyag, összes oldott anyag, ösz- szes lebegő anyag, összes szerves anyag, oldott szerves anyag, lebegő szerves anyag, összes ásványi anyag, oldott ásványi anyag, lebegő ásványi anyag mg/lit. A vízminőség vizsgálatával egyidőben szükséges megállapítani a vízhozamot is. Esetenként szükség van különleges szennyeződések (fenol, klór, cián, stb.) ismeretére is. Vízmintákat általában hossz-szelvényszerűen (szelvényenként egy-egy pontban), különlegesebb esetekben ezen kívül kijelölt keresztszelvények több pontjában is vesznek. A hossz-szelvény mintavételi helyeit úgy jelölik ki, hogy a beömlő vízfolyások és szennyező források okozta változásokat, és a vízfolyás öntisztító képességét követni lehessen. A keresztszelvény-vizsgálatokat a szennyező források felett és alatt jelölik ki, hogy a szennyeződés egyenletes élkeveredéséről kapjanak képet. A rendszeres ellenőrző vizsgálatok végzésénél a vízmintákat a felszíntől számított 30 cm mélységből veszik. Nagyobb vízfolyások keresztszelvény-vizsgálatánál esetenként, a felszíntől a fenékig mélységi mintákat is vesznek. A vízminták feldolgozását laboratóriumban végzik, erre a célra 2 liter vizsgálandó vizet szállítanak be. Helyszínen történik az oldott oxigén lecsapása, a szabad C02 és az ammónia ill. oxigénfogyasztás meghatározása. Különleges esetekben a vízminőség napi ingadozását 48 órán át óránként ellenőrzik. A jelenlegi felszíni vízminőségi ellenőrző hálózat gerince a Vízügyi Igazgatóságoknál működő 12 minőségvizsgáló laboratórium. Ezek évszakonként egy alkalommal — vagy az adottságoknak megfelelően ettől eltérően —, tervszerűen vizsgálják a vízfolyásokat kb. 600 mintavételi helyen hossz-szel- vényszerűen és kb. 20 keresztszelvényben. A meghatározásokat a VITUKI által öszeállított vízvizsgálati módszerek szerint végzik, országosan egységesen. Ezeket a módszereket az intézet a közös csehszlovák magyar felszíni vizsgálatok végzésénél a Csehszlovákiában használatos módszerekkel egyeztetve alakította ki. A rendszeres felszíni vízminőség-vizsgálatok további feladatai: még több adat gyűjtése a vízminőség ingadozásának megállapítására a különböző vízhozamok függvényében, továbbá adatszolgáltatás a vízjogi engedélyek kiadásához és a meglévő vízjogi engedélyek felülvizsgálatához, adatszolgáltatás az 1/1961. Korm. sz. rendelet végrehajtásához, végül a vízfolyások szennyvíz-terhelhetőségének megállapítása. 2.313 Összefüggés a szomszédos területek felszíni vizeivel Felszíni vízkészletünk zöme néhány nagyobb vízfolyáson keresztül külföldről származik. A terület vizei a Tiszában egyesülnek — mely területhatárt alkot a 10. számú Észak-Magyarországi és a 13. számú Tiszántúli Vízgazdálkodási Keretterv területe között — és koncentráltan távoznak továbbra is területhatárt alkotva az említett Vízgazdálkodási Kerettervek területe között. Az alábbiakban a fenti kettős bontásban tárgyaljuk a szóbanforgó kérdéseket. A SZOMSZÉDOS TERÜLETEKRŐL ÉRKEZŐ VIZEK A Tisza a Keleti-Kárpátok és a Máramarosi-he- gyek vizét, míg a Túr, a Szamos, a Kraszna Erdély északi részéről szállítják vizüket. A Tisza a Szovjetuniót, míg a többiek a Román Népköztársaságot elhagyva érkeznek hazánk területére. A Tisza folyó vízjárásának lényeges megváltozására a közeljövőben számítani nem lehet. Kisebb vízrendezések, vagy néhány kisebb, illetve közepes tározó építése nem gyakorol számottevő hatást, esetleg a kisvízhozamok időbeni eltolódását, vagy némi megemelkedését okozhatja. Nagyobb tározó- építésekel (pl. Visó-völgy) a kritikus időszakok kisvízi készletét lehetne hatékonyan növelni, és mód lenne az árvízszintnek néhány dm-el való csökkentésére is. Mivel vízkészleteink zöme külföldről származik, szomszédainkkal: a Szovjetunióval és Romániával kétoldalú nemzetközi egyezményeink vannak. Szovjet—magyar megállapodás szerint a Tisza folyó medencéjének vizein egyik fél sem hajt végre olyan cselekményeket vagy munkát, a vizeket érintő más olyan intézkedéseket, melyek a jelenlegi vízlefolyás! viszonyok mellett a másik szerződő fél árterületein kárt okoznának. Ugyancsak e megállapodásban kötelezték magukat a szerződő felek, hogy a fenti területekre vonatkozóan a vízgazdálkodási tervezési, kutatási, fejlesztési és építési munkákat egyeztetett munkaterv alapján végzik. A román—magyar egyezmény a határvizek és a határ által metszett vizekre vonatkozó műszaki kérdések szabályozására jött létre. Ebben — többek között — a román fél biztosítja Magyarország számára: 58
