Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
hegységi képződménynek nevezzük a Föld őskorától a Föld középkorának végéig, a felső krétával bezáróan keletkezett kőzeteket; fedőhegységi képződménynek tekintjük a paleogént, vagyis az eocént és oligocénit, végül medenceüledékek címszó alatt foglaltuk össze az alsó miocéntől napjainkig keletkezett kőzeteket. Ez a csoportosítás jelenthet ugyan nehézséget, mert pl. a miocén képződmények néha fedőhegység jellegűen jelentkeznek, máskor pedig nem lehet őket a felső oligocéntől szétválasztani. Az oligocén rétegek azonban vízföldtanilag általában kedvezőt^ lenek, és legtöbbször nagy vastagságuk folytán jól elválasztják a vízadásra kedvezőbb, eocénnel végződő és miocénnel kezdődő rétegeket. Az alaphegységek, fedőhegységek és medenceüledékek területi kiterjedését az 1., 2. és 3. ábra szemlélteti. felszíni kristályos pala ////////A fedett kristályos pala felszíni tengeri karbon és perm 1МШ1 fedett tengeri karbon és perm felszíni perm és mezazoás vonatai fedett perm és mezozoós meder,ceaj'ozat felszíni harmadidőszaki vulkánosság szerkezeti vonat 2.111 Alaphegység A mélyen eltemetett alaphegység kis része ókori, legnagyobb része középkori kőzetekből áll. A kréta időszaki üledékeket a Gulács—Nagykálló —Téglás vonaltól délre találjuk meg. Anyaga kemény palás agyag, agyagpala, agyagmárga, finom- szemű homokkő, tarka homokkő, konglomerátum. 2.112 Fedőhegység Fedőhegységi képződményeket a TVK területén nem ismerünk. 2.113 Medenceüledékek A medenceüledékek közül középső miocénnél idősebb képződményt nem ért fúrás. Nyíregyházán másfélezernél vastagabb lehet a középső-felső miocén vulkánikus összlet. Fúrás nem harántolta. Ti- szabecsen (Tisztaberek) a fúrás felső miocént ért, anyaga legnagyobbrészt agyagmárga, dadttufával és homokkövet!. A felső miocén vulkánikus kőzet a Tiszaháton Tarpa mellett a felszínre is kerül. Az Alföld süllyedése a szarmata és az alsó-pannon között szünetelt. A pannonban azonban az Alföldön a geológiai korok egyik legnagyobb süllyedése ment végbe. A pannon után területünk nagy része valószínűleg szárazulat lett, majd törések rögökre szabdalták. A törések helyét a kevés adat miatt nehéz pontosabban megállapítani. A mélyebb pannonban többnyire agyagos és homokköves üledékek uralkodnak. Felfelé a pannon üledéksor fokozatosan homokosodik és a felső-pannon felső részében már gyakran jó vízadó szintek vannak. A Nyírségben és Szatmárban a vízzáró pannon képződmények között, felfelé mind több durva, homokos, sőt — különösen Szatmárban — kavicsos betelepülést is találunk. A homokrétegek, különösen a felső pannon legfelső részében a felszín alatt 150—200 m-re vannak, lefelé ritkulnak és 300—400 méter alatt már alig fordulnak elő. A pliocén végének mozgásaival a terület rögökre darabolódott. Itt már jelentősek az ÉÉK— DDNy-i szerkezeti irányok. Az ilyen irányban kialakult vápákat követték a negyedkor folyói, ezek a gyors süllyedés miatt durva üledékeket raktak le, később a süllyedés következtében kialakult az összefüggő nyírségi törmelékkúp. A szerkezeti vápák közé eső hátakra csak később, és akkor is finomabb anyag jutott. A nyírségi törmelékkúpot az ÉK-i Kárpátokból eredő, nagyesésű folyók — nagyjából a mai Bodrog mellékfolyói — rakták le. Egyikük mélyre süllyedt kavicsos durva homokjából kapja Debrecen a vizét. Az Ös-Tisza és mellékvi37
