Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
2.3 A vízgazdálkodási feladatok megvalósítási sorrendje i A megtervezett létesítmények megvalósítási sorrendjét az 1. sz. melléklet tartalmazza. A sorrendi szám az utasításnak megfelelően nem a létesítmények kezdési hanem azok megvalósítási sorrendjét mutatja. A terület legnagyobb része — a Nyírség kivételével — ártér, így már az életlehetőség fenntartásához is maximális árvízvédelmet kell biztosítani. A tervezésnél erre a tényre nagymértékben figyelemmel voltunk és az árvédelmi töltések erősítését az 1980-ig terjedő időszakra ütemeztük. Ugyanebben az időcsoportban, 1965—1980-ig terjedő szakaszban kerülnek megvalósításra a helyi nagyberuházások. E beruházásokra helyi jelentőség jellemző, pl. öntözőfürtök, városi vízellátás, csatornázás, tározók, stb. Itt is a komplex vízgazdálkodási szemlélet, a létesítmények egymásra utaltsága és hatása figyelem- bevételével történt a sorrend beállítás. Az öntözés és belvízfejlesztés szerves kiegészítője a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területeken halastavak megvalósítása. Ezeket főképpen a második ütemben terveztük, amit a halhústermelés fokozásán kívül az is indokol, hogy a belvizek gazdaságosan a halastavakban helyezhetők el. A modern szocialista társadalom alapvető követelménye a társadalom kulturális és szociális lehetőségeinek biztosítása. Ennek az elvnek alapján a terület nagyobb településeinek a közművesítését már az első ütemben megvalósítandónak tartjuk. Azoknál a településeknél, melyek a mezőgazdaság és ipar fejlesztése következtében csak a későbbiek folyamán válnak jelentősekké, a közművesítést a második ütemben terveztük. A harmadik időcsoportba az 1980 utáni beruházások kerültek, amelyekre az országos jelentőség jellemző. Ezek a IV., V. tiszai vízlépcsők, szamosi vízlépcső, folyócsatomázás, nyárigátas tarozás. E beruházásoknál jelen körülmények között a gazdaságosság indokolása körülményes, hiszen megvalósításuk időszakában egy egészen más igényű és kultúrájú területnek, illetőleg országrésznek az igényeit és szükségleteit elégítik ki. Emiatt a sorsolásnál pusztán a műszaki célszerűséget lehetett csak figyelembevenni. 2.4 A vízgazdálkodási létesítmények főbb munkamennyiségei és költségei , A Felső-Tiszavidék tervezett beruházásainak jellemző értékei kerekítve az alábbiak: Költség: kib. 5 milliárd Ft. A terv időtartamául 30 évet feltételezve, megvalósításához évi 170 millió Ft beruházás szükséges. Földmunka: 31 millió m3. Évi egyenletes megvalósítást feltételezve átlagosan egymillió m3/év munkamennyiséget jelent. Betonmunka: 570 000 m3. Egyenletes elosztásban 19 000 m3/év. Ezek a mennyiségek csak gépesítés mellett és kellő szakember gárda kifejlesztésével, fokozatosan emelkedő ütemben valósíthatók meg. Döntő szerepe van e téren a szakemberképzésnek: különösen vonatkozik ez a vízépítési műtárgyak megépítésével és csővezeték szerelési munkák elvégzésével foglalkozó munkásokra, valamint földmunkagépkezelőkre és szivattyúkezelőkre. A szakmunkásképzésen túlmenően elengedhetetlen a műszaki közép- és felső káder létszám felemelése és az utánpótlás biztosítása. Röviden jellemezve a tervezett beruházások gazdaságosságát, megtérülési idejét: a második ötéves terv során és az 1965—1980. évek között tervezett beruházások jelentős része 1—5 év alatt megtérül. Ilyenek: a tározók, öntözőfürtökí halastavak egy része. Ezekre a komplex kihasználás jellemző. Az 1980. év után tervezett és országos jelentőségűnek minősíthető beruházások megtérülési ideje természetszerűen hosszabb és pl. a duzzasztóművek esetében csak évtizedekben mérhető. Általánosságban kimutatható, hogy a helyi jellegű vízhasznosítási beruházások megtérülési ideje a legrövidebb. 315
