Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
2. A 13 SZ. FELSÖ-TISZAVIDÉK VlZGAZDÄLKODÄSI KERETTERV ÖSSZEFOGLALÁSA 2.1 Bevezetés A Felső-Tiszavidék területén a társadalmi-gazdasági élet alapvető feltételeinek megteremtése nem lett volna biztosítható tervszerű vízrendezés végrehajtása nélkül. Árvédelmi töltések adtak biztonságot a letelepedésre, a belvízrendezés, a lápok, tavak lecsapolása következtében vált művelhetővé a terület legnagyobb része. A további fejlődés, a társadalmi-gazdasági haladás alapvető tényezője a korszerű, komplex szemléletű, fejlett vízgazdálkodás. A vízgazdálkodás ezen alapvető — életlehetőséget biztosító — tevékenységét, eredményeit és a további fejlődés irányát foglaltuk össze és szabtuk meg a 13. számú Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Kerettervben. A tervezett vízgazdálkodási feladatok megvalósítása ugrásszerű fejlődést eredményez a területen és átalakítja az itt élő lakosság életét. A gazdasági fejlődés következtében fokozódik a lakosság szociális, kulturális igénye. Ezért nagyon fontos a jó ivóvizet szolgáltató rétegvizek, valamint az ásvány- és hévizek hasznosítása. A vízgazdálkodásnak ezen a téren az a feladata, hogy gondoskodjon a meglévő és feltárásra kerülő rétegvizek védelméről és gazdaságos igénybevételéről. A szociális viszonyok javítását és a kulturált élet követelményeinek biztosítását szolgálja a terv közművesítési programja. Jelentős mértékben növekedni fog a városi vízművel, illetve törpevízművel és ennek megfelelően csatornahálózattal ellátott községek száma. Célul tűztük ki, hogy húsz év alatt a terület minden települése rétegvízből biztosított jó ivóvízhez jusson. A terv végrehajtásának alapvető feltétele a vízkészlet növelése. A 13. számú Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterv területen a vízkészletek területi és időbeli eloszlása nem egyenletes, meglehetősen nagy ingadozásokat mutat, mennyiségét külföldi vízhasználatok is erősen befolyásolják. Külföldi vízigények növekedésével a hozzánk érkező vízmennyiség csökken, ezért is alapvető fontosságú feladat a különböző hasznosítású tározók és tarozás! lehetőségek jobb kihasználása, illetve többcélú hasznosítása. A feladatok végrehajtása jól képzett szakembereket és megfelelően koordinált általános népgazdasági fejlesztést kíván. Ezért mennyiségi és minőségi értelemben is biztosítani és fejleszteni kell a vízügyi szakoktatást, biztosítani kell a különböző népgazdasági ágak megyei szintű terveinek jó ösz- szehangoltságát, a különböző megyei szervek együttműködését, munkájuk koordinálását, a tervfegyelem feltételeit. 2.2 A Felső-Tiszavidéki Területi Vízgazdálkodási Keretterv 2.201 Természeti adottságok. Területi vízkészlet Mindazon tényezők, melyek hatnak a vízkészlet nagyságára, minőségére éves és sokéves eloszlására, szélső értékeire, a vízbeszerzési módra, fontosak a vízgazdálkodási tervezés szempontjából. A Prinz-féle nagytájbeosztás szerint a terület a Felső-Tiszatájra esik. A Felső-Tiszatéjat a Tisza— Bodrog—Szamos—Kraszna—Berettyó és a Keleti- főcsatorna veszi körül. Jellege széles árterületeivel, mocsaraival és homokbuckáival más mint a Nagyalföldé. Talajai több, mint felerészben (53%) a homoktalajokhoz tartoznak. Ebből az Űjfehértó, Nyírbátor, Mátészalka vonaltól délre eső laza homokok, az északiak pedig humuszos homokok. A kötöttebb típushoz tartozó réti talajokat a Szamos szögben és a Tisza-völgyben találjuk, összesen 18%-ot tesznek ló. Az öntéstalajok a folyók mentére korlátozódnak (17%). Mezőségi-, láp-, szik- és erdőtalajai alig számottevők. A területhez tartozó talajok nagy általánosságban két részre oszlanak: 1. a folyók közelében lévő kötöttebb és 2. a távolabb fekvő lazább homoktalajokra. Egészen más a mezőgazdasági művelés iránya és sajátsága a vályogos, agyagos, illetőleg láp talajokon, mint a nyírségi homokon. A homoki gazdálkodás jellegzetességeire és vetésforgóira nézve a Nyíregyházi Homokkísérleti Gazdaság évtizedes tapasztalatai az irányadók. A fejezet értékelést tartalmaz a vízgazdálkodás és a mezőgazdasági hasznosítás szempontjából, tehát számbaveszi az öntözésre, rizstermesztésre, halastó létesítésére alkalmas, kevésbé alkalmas és alkalmatlan területeket, valamint belvízi és árvízi szempontból veszélyes és veszélytelen területeket, illetve szakaszokat. A terület éghajlati jellemzése A terület hazánk északkeleti legkontinentálisabb jellegű része: teljes egészében a Bacsó-féle éghajlati beosztás I/a körzetébe esik. Ez az éghajlati körzet minden éghajlati elem tekintetében szélsőséges, szárazságra hajlamos. Itt mutatkoznak a legerősebb felmelegedések és a legnagyobb lehűlések. A Dunántúl után itt fordul elő a legtöbb felhőszakadás, télen hófúvás. Itt észlelnek leggyakrabban hosszú, aszályos időszakokat. Éghajlata tipikus síksági mak- roklíma, melyet csupán a Nyírség buckás vidékein tarkít — főleg nyáron — mikroklíma mozaik. E területen az éghajlati elemek hosszú idősorú átlagai délnyugatról északkelet felé haladva a Nyírségen és a Szatmár—beregi síkságon át csak lassú, fokozatos átmenetet mutatnak. Mind hőmérséklet, mind csapadékosság szempontjából a terület meleg-száraz délnyugati és kissé hűvösebb, csapadékosabb északkeleti részre tagozódik. Az éghajlati jellemzést részletesen a II. fejezet adja. 304
