Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
Az, hogy a felszíni vizeknél nem az abszolút minimumhoz, hanem annál nagyobb készleteikhez viszonyítjuk a vízigényt, azt jelenti, hogy bizonyos esetekben nincs meg a megfelelő vízmenyiség az igények maradéktalan kielégítésére. Ezért felmerül a tűrés fogalma. A tűrés kérdését közel egy évtizede vizsgálják már a mezőgazdaságban. Az augusztusi 85%-os tar- tósságú vízhozamot az ez irányú vizsgálatok alapján választottuk ki. Ez gyakorlatilag egyenértékű azzal az elvvel, hogy a mezőgazdasági vízhasznosítások teljes tenyészidőre vonatkoztatott vízigényét átlagosan 20%-os tűréssel elégítjük ki, ami azt jelenti, hogy sokévi átlagban (a hónaptól függetlenül) minden ötödik évben vízhiányt kell tűrni. Újabban a tűrés mértékét az ipari és kommunális vízigények vonalán is kezdték vizsgálni, de végeredmény egyik esetben sincsen. Megjegyzendő, hogy ha egyes ipari vízhasználatokra volna is tűrési irányszám, a vízhasználatok tarkasága miatt azt a Területi Vízgazdálkodási Keretterv egészére vagy csak egy részterületének üzemeire együttesen alkalmazni amúgy sem lehetne. Mérlegüknél a szeptemberi 99%-os tartósságú vízhozam egységes alapulvétele azt jelenti, hogy az ivó- és ipari vízellátásnál gyakorlatilag a teljes biztonság követelményeit szándékoztunk kimutatni. 2.122 Területi bontás A vízkészletek és a vízigények térben is erősen változók. Hű képet kis területek, Ш. súlypontok egyedi vizsgálata és a szomszédos területek kölcsönhatásainak mérlegelése nyújthat. Kerettervezésnél ilyen részletvizsgálatokra sem mód, sem szükség nincs. A vízmérleg térbeli realitásának biztosítása érdekében vízfajtánként részterületekre bontottuk a Területi Vízgazdálkodási Kerettervek területét, üymódon a vízigény- és a vízkészlet-eloszlás aránytalanságának a mérleg szempontjából félrevezető hatását elég jól ki tudjuk küszöbölni. A felszíni vizeknél ezt még egyes nagyobb vízfolyások „kiemelésével” is igyekeztünk szolgálni. (A 13. sz. TVK- egység területén ilyen a Túr és a Kraszna.) A „Vízmérleg a felszíni vizekre”, „Vízmérleg a talaj- és partiszűrésű vizekre”, „Vízmérleg a karszt- és rétegvizekre” c. 1:500 000 méretarányú térképeken, továbbá a táblázatokban a felszíni vízkészlet vízgyűjtőhatárok szerinti beosztását a latin abc kisbetűivel, illetve arab számokkal, a partiszűrésű és a talajvizek a felszmközeili víztartó rétegek elhelyezkedésére figyelemmel kialakított részterületeit a görög abc kisbetűivel, míg a rétegvizeknek a vízföldtani tájegységek szerinti részterületeit a latin abc nagybetűivel jelöltük. 2.123 Minőségi bontás A vízhasználatok legtöbbje minőségi követelményeket támaszt. Vizeink minőségi jellemzői a meny- nyiségieknél is nagyobb változatosságot mutatnak mind térben, mind időben. Meghatározásukhoz csak az utóbbi években végzett rendszeres vizsgálatok szolgáltatnak több-kevesebb támpontot. Ezeket az adatokat felhasználva, a vízkészletet a felszíni és felszínalatti készletre való bontáson túl — a használhatóság szempontjából — négy minőségi kategóriába soroltuk: „A” ... mindenre alkalmas „B” ... csak öntözésre (felszín alatti vizeknél; és ipari célra) alkalmas „C” ... csak ipari és halászati célra alkalmas „D” ... mindenre alkalmatlan. A felszíni vizek ismertebb, rendszeresebben vizsgált minőségeit — a csoportbeállítás számtalan nehézsége ellenére is — viszonylag elég jól meg tudtuk állapítani. A finomításnak az a mértéke, hogy a minőséget a vízhozamhoz kapcsoljuk, a jövő feladata. Most még csak általános minőségi megállapításokat tehettünk. A felszínalatti vizek közül a talajminőség vizsgálata haladt leginkább előre. Ezért a talajvizeknél is eléggé jól meg lehetett becsülni a minőségi hovatartozást. A rétegvíznél és partiszűrésű víznél minőségen- kénti szétválasztást, a kevés adat birtokában, tenni nem tudtuk. Ezért a partiszűrésű és a rétegvizeknél csak a mindenre alkalmas kategóriát alkalmaztuk. Meg kell jegyezni, hogy ezt a feltevést a későbbi részletesebb vizsgálatok általában valószínűleg megerősítik majd. Jelentősen nehezebb volt a minőségi bontás a vízigényeknél. Itt feltételeztük azt, hogy a vízhasználat általában a számára megfelelő kategóriájú, s ha ez kevés, akkor egy fokozattal jobb vízkészletből elégíti ki igényeit. Ez a feltételezés némiképpen bizonytalan, de a nagy számok törvénye a hibákat kiegyenlítheti. 2.2 Jelenlegi vízmérleg 2.21 A VÍZKÉSZLET 1960-BAN E pontban — a részleteket mellőzve — a jelen Területi Vízgazdálkodási Keretterv „Természeti adottságok. Területi vízkészlet” c. II. fejezetének értékelő összefoglalását adjuk. 2.211 A felszíni vízkészlet A felszíni vízkészlet jellemző értékeit, — amint azt a 2.11. pontban már érintettük — a vízrajzi megfigyelések alapján, illetve a hidrológiai hasonlóság törvényszerűségeinek alkalmazásával határoztuk meg, az egyes Területi Vízgazdálkodási Kerettervek alsó határszelvényére vagy — ha ez a területen van — a torkolati szelvényre. Ebből következik, hogy általában a vizsgált szelvényen ténylegesen átfolyó vízmennyiség kiválasztott valószínűségű (pillanatnyi) hozamértéke volt a kiinduló érték. Ez tehát nem fedi a természetes állapotot, mert a mesterséges beavatkozások egy részének a következményeit is tükrözi. így tartalmazza a külföldi vízhasználatok hatását, a szennyvíz-bevezetések minőségrontó hatását; de nem öleli fei a mezőgazdasági vízhasznosítások, időszakosan és szakaszosan jelentkező módosító befolyását. A felszíni vízkészletet minőség szempontjából az előzőkben már négy kategóriába soroltuk. „ 277
