Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
2. a vízgazdálkodási nemzetközi kapcsolatok értékelésének ALAPELVE A Felső-Tiszavidék vízgazdálkodási vonatkozású nemzetközi kapcsolatait a vízügyi egyezmények szabályozzák, azonban azok nem egyenlő szintűek és a feladatok nem minden részét rendezik. Az egyezményeknél különösen fontos megtalálni az egyenjogúság, az egyes államok érdeke és a közös érdek közötti összhangot. A vízgazdálkodás tervszerűsége megkívánja, hogy az egy vízgyűjtőn lévő területek vízügyi fejlesztése az államhatároktól függetlenül egységes szemlélettel úgy történjék, hogy a tervezett és végrehajtott munkálatok rosszabbodást egyik ország részére se jelentsenek, és fejlesztési terveiket egyeztessék a rendelkezésre álló vízkészletek hasznosítására. Közös összefogásra mind a passzív, mind az aktív vízgazdálkodás területén szükség van. A passzív vízgazdálkodás területén az árvizek és belvizek elleni védekezés csak közös intézkedéssel az árvédelmi töltések egységes szempontok szerinti erősítésével, illetőleg a csatornák vízszállító képességének fokozásával, a külvizek visszatartásával oldható meg. Az aktív vízgazdálkodás terén már most kell biztosítani egyezményekkel a belépő vízfolyások kis- vízhozamának nagyságát, a várható öntözések és hajózási igény kiegészítése szempontjából, a vizek tisztaságát az öntözés és halászat érdekében. A sokféle érdek mellett nagyon nehéz az egyes létesítmények gazdaságosságát megállapítani, a különböző valuták és egyéb mutatók miatt. Ezért egységes szervezési és értékelési irányelvek figyelem- bevételére van szükség. A különböző munkálatok mellett állandó figyelemmel kell kísérni vízfolyásaink vízviszonyait is, a vízgyűjtő terület higroló- giai viszonyaiban beálló változások miatt. A lefo- lyási viszonyok a határon túl az erdőgazdálkodás fejlesztésével is változnak, ezért időnként felül kell vizsgálni a várható vízszinteket és vízhozamokat. 2.1 A nemzetközi kapcsolatok fejlesztése az utóbbi évtizedekben állandó szükségletként jelentkezett, azonban az egyes államok közötti vízügyi kapcsolatokat rendező egyezmények nem terjednek ki minden területre. A Felső-Tiszavidék szempontjából a szovjet- és csehszlovák viszonylatban az együttműködés a követelményeket kielégíti, román viszonylatban az együttműködés területe nincs határozottan körvonalazva és ezért hiányos. Szovjet viszonylatban az árvédelmi töltések erősítése egyenlő biztonsággal megtörtént, folyószabályozás területén is van fejlődés. A belvízmentesítés egységes fejlesztésének irányvonala most van kialakulóban. Elsősorban az árvédelem érdekében a vízállás észlelési és előjelzési szolgálat jól működik. Csehszlovák viszonylatban a közös Tisza-szakasz szabályozását végrehajtottuk. Román viszonylatban is fennáll a konkrét határmenti feladatok megoldására az együttműködés, amelyet az új egyezmény az érdekek kölcsönös figyelembevételével remélhetőleg méginkább biztosítani fog. E téren a következő feladatok várnak megoldásra : Az ármentesítés terén a jövőben meg kell vizsgálni a Túr folyó max. árvízszántjének alakulását a román területen történő betöltésezések miatt. Ki kell építeni továbbá a Kraszna folyó balparti Ag- erdői körgártjának a Csanálosá folyás mentén való meghosszabbítását román területen Csanálos községnél a műút megfelelő magaslatába, bekötéssel. A belvízrendezés terén a Szamossályi árapasztó csatornához kapcsolódó vízgyűjtő terület teljes vízrendezése érdekében szükséges, hogy a román területről a vizek három ponton lépjenek át a határon: 1. Garand-csatoma, 2. Pete—Nagygéczi-csatorna, 3. Máty—Csigér-csatorna. A részletes távlati elgondolást a belvízrendezési fejezet tartalmazza. A Keleti-csatorna rendszerében a Keleti-főcsatorna befogadója a Cégény—Tunyogi Holt-Szamos-meder. Vízhasznosítási céllal meg kell vizsgálni, hogy milyen módon lehet e tározó hasznosítható terét növelni úgy, hogy a belvízrendezési érdekeket ne sértse. E cél elérése érdekében a lefolyásra kerülő belvízmennyiség csökkentése a Moftinul Mic-i (Kis- majtény) 9,0 m3/sec-s szivattyútelepnek bővítésével érhető el. A holt meder belvízterének csökkentése, annak felső vagy alsó végénél létesítendő szivaty- tyúteleppel oldható meg. E szivattyútelepek reverzibilisen volnának kiépítendők a vízhasznosítás érdekében. A csupán távlati lehetőséggel bíró fenti szivattyútelep bővítési, illetőleg létesítési megoldásoktól eltekintve is okvetlenül felül kell vizsgálni az eddigi egyezményekben lerögzített azon előírást, hogy a tagyi zsilipen át 10 m3/sec. vízhozam lebo- csátható. Kívánatos annak biztosítása az eddigi egyezmények módosításával, hogy elsősorban a 9 m3/sec. szivattyútelep legyen üzembehelyezve és csak az annak 100%-os kihasználása feletti vízhozam kerüljön a Keleti-övcsatorna felé lefolyásra, a maximális 10 m3/sec értékig. Természetesen vizsgálat tárgyává kell tenni azt is, hogy mely évszakokban válhat szükségessé a 9,0 m3/sec alatti vízhozamoknak a Keleti-csatorna felé való lebocsátása a tározótér vízpótlása érdekében. A Lápi-csatorna rendszerében megoldásra vár a nagyecsedd szivattyútelep üzemelési és fenntartási költségviselése. A román fél ez ideig a költségvetéshez nem járult hozzá. Általában a már meglévő, vagy építendő, határt metsző főbb csatornákon szükséges a határon átmenő, előírás szerinti szelvénymeder szakasz kialakítása, mindkét fél részéről elhelyezett vízmércével, a rendszeres vízhozamméréssel ellenőrzött vízhozamgörbe szerkeszthetősége érdekében. Ilyen kiépítésre javasolt csatornák: meglévők közül a Sáréger, a Keleti-övcsatorna, Csa- nálosá és Karulyi folyás. A tervezettek közül Máty —Csigér-, Pete—Nagygéczi-, Garand-csatornák. 34 is TVK 265
