Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
és a Csehszlovák Népköztársaság viszonylatában érvényes szerződések szabályozzák. A Román Nép- köztársasággal kapcsolatban egyes vízügyi kérdések tisztázása még további tárgyalásokat igényel. A védekezéssel kapcsolatban a csapadékadatok közlése, az árvizek jelentkezésének jelzése tekintetében a jószomszédi kapcsolatok kiépültek. Ezekben a kérdésekben legfeljebb az észlelő állomások sűrítése és az adatok közlésének gyakoribbá tétele jelenthet további javulást. A kerettervben olyan vízügyi létesítményeket, amelyek a szomszédos államok érdekeit sértené, nem tervezünk. Az együttműködés területén a jövőben a legjelentősebb, és mezőgazdaságunk fejlesztése érdekében döntő fontosságú kérdés a vízkészletek arányos — Népköztársaságunk érdekeit is figyelembevevő — megosztása. Remélhető, hogy a KGST keretében történő együttműködés, a ma még függő kérdéseket mindegyik fél részére kielégítően, nyugvópontra juttatja. 3. A vízgazdAlkodAs jövöje A Felső-Tiszavidéken az ármentesítés és a vízrendezés területén az eddigi eredmények jelentősek. Ezzel szemben a vízhasznosítások vonalán, országos viszonylatban, nagyon mérsékeltek. A víz- hasznosítás területén mutatkozó lemaradás felszámolása és az ország fejlettebb területeihez történő felzárkózás a Felső-Tiszavidéken a vízgazdálkodástól tervszerű és gyors intézkedést kíván. A víz iránti igények, a termelőerők fejlődése, a lakosság életszínvonalának, kulturális szükségleteinek emelkedése következtében robbanásszerűen növekednek. A jövőben az igényeknek a fejlődéssel együttjáró további emelkedésével kell számolni. Ennek felismerése teszi, szükségessé, hogy a vízzel — mint korlátolt mennyiségben rendelkezésre álló, rendkívül értékes kinccsel — a népgazdasági feladatúik és természeti adottságok mérlegelésével gazdálkodni kell, figyelemmel a tényleges lehetőségekre és nem utolsó sorban a népgazdaság és ezien belül a vízgazdálkodás helyzetére. A Felső-Tiszavidéken a tájegységeknek megfelelően a szatmár- beregi síkság folyókkal szabdalt felszíne vizekben gazdag, erősen kötött talajú. A Rétköz és a Nyírség felszíni vizekben szegény, talaja középkötött, a homokos részeken laza szerkezetű. A közműves ivóvízzel ellátott lakosság száma igen alacsony. A lakosság nagy része ásott kutakból nyeri ivóvizét. A mélységi vizek az egész területen vas- és mangán- tartalmúak. A területen a felszabadulás előtt ipari üzem alig települt. Az ipari települések száma ez idő szerint is alacsony. A szennyvízderítés megoldatlan. Sok helyen a házi szennyvizeit elvezetése sincs biztosítva. Az öntözés és a halastógazdálko- dás nagyobb eredményeket még nem ért el. A jelenlegi helyzet és a természeti adottságok ismeretében! elsődleges követelmény a vízigények meghatározása. Azok kielégítése sorrendjében első helyen áll az ivóvízellátás, amelyet minden körülmények között ki keli elégítem. Ezután az ipari, majd a mezőgazdaság vízigényeit kell számításba venni. Az adatok felmérése birtokában adhatunk irányelveket a jövő fejlesztésére nézve. A jövőben a lakosság vízigénye fajlagosan is növekszik. Tervezetünk szerint 1980-ban a terület lakosságának ivóvízigénye 0,9 m3/s. A lakosság ivó- és háztartási vízigényének biztosítása mellett a települések vízmentesítéséről, különösen a szennyvizek elvezetéséről kell mielőbb gondoskodni. A Felső-Tiszavidéken a szennyvizek elvezetése kevés kivételtől eltekintve, komoly feladatot jelent. A befogadó vízfolyások — csatornák — hígítóvizet nem vagy csak elégtelen mennyiségben szállítanak, és így a szennyvizeknek a továbbvezetése csak kellő derítés után engedélyezhető. Az ipari telepek számának szaporodásával az ipari vízigények nagymérvű növekedésével is számolni kell. Tekintettel a terület vízszegény voltára, az ipari telepek telepítésénél a vízigény kielégítése elsődleges követelmény. Irányelvként mondhatjuk, hogy olyan területen, ahol valamely ipartelep víz- szükséglete nem elégíthető ki, az ipartelep nem létesíthető. A Felső-Tiszavidéken távlatban a legnagyobb vízfogyasztó a mezőgazdaság. A mezőgazdasági üzemek, majorok, települések részben a lakosság, részben az üzemek — ipartelepek — vízellátásával együtt oldható meg. Ahol a mezőgazdasági települések vízellátása ilyen módon nem biztosítható, az ivó- és itatóvizet artézi vagy mélységi vizekből kell biztosítani. A fejlesztés során az öntözött területek kiterjedése a mainak a többszörösére növekednek. Az öntözési vízszükségletek a szatmár-beregi síkságon, ez idő szerint kielégíthetők, sőt a Tisza és Szamos folyók vízhozamának nagy részét az alsóbb fekvésű vízgazdálkodási kerettervek ilyen irányú igényének kielégítése céljából tovább engedjük. A mezőgazdasági igények növekedésével fejleszteni kell az árvédelmi biztonságot és a felszíni vizek elvezetésével kapcsolatos műveket is. Az árvédelmi töltések biztonsága érdekében és a hajózás előmozdítása céljából, újabb partvédő művek építését tervezzük. Rendezni kell a gázlókat különösen a Vásárosnamény alatti szakaszon. A 13. számú Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterv fejlesztési terve összhangban van az alsóbb fekvésű vízgazdálkodási kerettervek fejlesztési tervével. Kívánatos, hogy a keretterv fejlesztési számai a szomszédos szovjet és román területek hasonló terveivel egyeztessenek. Amint az előzőekben már rámutattunk, olyan intézkedéseket, vagy beavatkozásokat, amelyek a szomszédos országok érdekeit károsan befolyásolnák, nem tervezünk. 4 13 TVK 25
