Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
2.2 A víziutak és kikötők Keretterve 2.21 A NAGY- ÉS KISHAJÖZÄS KERETTERVE A tiszalöfci duzzasztóműnek 1954. évben történt üzembehelyezése igen jó hajózási lehetőségeket biztosított a vízlépcső, gyakorlatilag Dombrádig (601 fkm) terjedő duzzasztási szakaszán. Ez a jól használható víziút folyószabályozási módszerekkel — és időnkinti kisebb kotrásokkal — további 36 km-rel Záhonyig meghosszabbítható lenne, így évek óta szinte kínálkozik a Szovjetunióval Záhonyon át vasúton lebonyolított áruszállítások nagy részének átvételére. A szóbanforgó Tisza-szakasznak, mint teljes értékű víziútnak kihasználására mégsem kerülhetett sor, mert Tiszalöktől lefelé Tiszafüredig terjedően a víziútnak gyakorlatilag nincs folytatása, hiszen Tiszalök—Tiszafüred között van a Tiszának hajózás szempontjából legkedvezőtlenebb szakasza, amelynek rossz gázlói a nyári-őszi kisvizek időszakában hónapokig lehetetlenné teszik a folyamatos víziszállítást. A második (kiskörei) tiszai vízlépcsőnek az 1964. év után történő megépítésével azonban megszűnik a Tiszának mint víziútnak jelenlegi kettéoeztattsó- ga. Ha pedig a magyarországi víziúthálózat további fejlesztése során megvalósul a Sajó csatornázása, a Duna—Tisza-csatoma megépítése és a Keleti-főcsatornának mint víziútnak a Körösök víziútrendbe való bekapcsolása, úgy a ,,Felső-Tiszavidék”-nek ez a jelenleg is meglévő elsőrendű, de kihasználatlan vízútja — a Tokaj feletti Tisza-szakasz — a fennálló lehetőségekhez és jelentősé,géhez méltó szerepet kap a magyarországi víziszállítások lebonyolításában, a túlterhelt vasútvonalak tehermentesítésében, a népgazdaságot terhelő igen jelentős áru- szállítási költségek csökkentésében. A magyarországi víziutak távlati fejlesztési programjában a „Felső-Tiszavidék” víziútjai közül a Tiszának Tokajtól (550 fkm) felfelé Vásárosnamé- nyig (696 fkm) terjedő 146 km hosszú szakasza szerepel, amely jelentőség szempontjából két szakaszra osztható: a Komoró—Tokaj közötti 68 km hosszú — fontosabb — a!sószakaszra és a Vásáros- namény—Komoró közötti 78 km hosszú felsőszakaszra. A Vásárosnaménytól felfelé Tiszabecsig (758 fkm, országhatár) terjedő 62 km hos’szú Tisza-szakasz és a Szamos folyónak Csenger (52 fkm, országhatár) — Vásárosnamény („0” fkm) közötti 52 km hosszú szakasza a magyar víziútfejlesztési programban nem szerepel és újabb tiszai vízlépcsők építése nélkül ez a két folyószakasz csak a kishajózás lehetőségei szempontjából jöhet szóba. A fentiekben vázolt fontossági sorrendnek megfelelően a „Felső-Tiszavidék” víziútfejlesztési kerettervvel — az, előző fejezetekben foglaltak alapulvételével — az alábbi részletezés szerint állítható össze: . i i ! A Komoró—Tokaj közötti víziútszakasz Az 1954. évben a Tisza 524 fkm-énél komplex vízgazdálkodás rendeltetéssel (öntözés, vízerőhasz- nosítás, hajózás) épült Tiszaiöki Vízlépcső duzzasztó hatása folytán ez a 68 km hosszú tiszai víziútszakasz jelenlegi állapotában is kedvező víziszállítási lehetőségeket biztosít. Tényleges népgazdasági jelentősége és haszna azonban csak a magyarországi teljes víziútfejlesztési program megvalósítása során nyilvánulhat meg a gyakorlatban. Ez a víziút-sza- lcasz szerves részét képezd a Szovjetunióból a borsodi iparvidékre irányított kohászati alapanyagok víziszállítási útvonalának, így jelentőségét elsősorban ez a lehetőség szabja meg. Az előzőkben már részletesen ismertetett és táblázatban is feltüntetett hajóútméretek biztosításához nincs szükség külön a hajózás érdekében végzendő beruházásjellegű szabályozási munkáknak a kerettervben való előirányzására, mert az árvíz-, hordalék- és jéglevonulás kedvező feltételeinek biztosítása érdekében elvégzendő folyószabályozási munkákkal általában kielégíthetők a hajózás igényed is. Az esetleg szükségessé váló időnkénti kotrások ugyancsak valamennyi felsorolt célkitűzést szolgálják, így ezek költségeinek megosztása csak a konkrét tervezési munkáknál kerülhet szóba. Mindezek figyelembevételével a kerettervben erre a víziútszakaszra a hajózás érdekében szükséges beruházásként csupán 1 db. kitűzőhajó beszerzésére és hajóútkitűzésre állítottunk be összesen 4,0 millió Ft-ot. Ami a tiszai szállítások lebonyolítási módját illeti, a tolóhajózás bevezetését — kellő tapasztalatok hiányában nem tervezzük, hanem a hagyományos hajózási módszernek 500—600 tonnás uszályokkal való fenntartását javasoljuk. Egyébként a folyószabályozási munkák keretében kb. 10 helyen, összesen mintegy 10 km hosszban lesz szükség partvédőművek építésére, illetve a meglévők kiegészítésére és 4 helyen gázló rendezési munkákra (a 610—607 fkm, a 604—603,5 fkm, a 603—602 fkm és az 596—594 fkm könyékén), ezek előirányzatát azonban a folyószabályozás keretterve tartalmazza. A hajózás érdekében járulékos beruházásokra, hidak átépítésére, vagy felemelésére a szakaszon nincs szükség. A víziútszakasz várható áruforgalmi sűrűsége — az előző fejezetek részletezés szerint — 3,5 millió tkm/km-re becsülhető. A Vásárosnamény—Komoró közötti víziútszakasz A Tisza folyónak az országos víziútfejlesztési programban szereplő legfelső 78 km hosszú szakasza, a Vásárosnamény—Komoró közötti folyósza29 13 TVK 225
