Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
X. fejezet. Vízerőhasznosítás
A vízlépcső létesítése érdekében végzett feltárások a következők. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1954-ben elkészült első vázlata felmérte a Tisza és a Szamos folyók vízerejét. Ezzel kapcsolatban a tiszaújlaki, a vásárosnaményi, tokaji és a csengeri vízmércék 1931—1940. évi észlelési adatsoraiból megállapították a Tisza hidrológiai viszonyait, a vízgyűjtőterületekre, a folyók vízjárására és hordalékosságára vonatkozó jellemzőket. A vizsgálatokhoz felhasználták a folyószabályozás céljából 1922 és 1930-ban készült geodéziai felvételeket és a rendelkezésre álló térképeket. A vízlépcső építésével kapcsolatban szükséges geológiai feltárásokat, talajtani vizsgálatokat és kisminta kísérleteket ez ideig még nem végeztek. Az V. sz. tiszai vízlépcső létesítésénél védelmi berendezések szintén szükségesek a duzzasztott víztér alsó szakaszán 12,0 km hosszúságban, ahol a duzzasztott víz szintje magasabb a hullámtérnél. A duzzasztási üzem következtében a vízborítás alá kerülő hullámtéri területek a mezőgazdasági hasznosítás számára elvesznek. A kezdeti szakaszon, ahol a hullámtéri töltéslábat a duzzasztott víz eléri, a töltés állékonyságát a hullámverés és a töltés átázása veszélyezteti. A tartós hullámtéri vízborítás miatt a mentett oldalon fakadó vizek jelentkezhetnek. A duzzasztott vízszint azon felül megemeli a mentett oladli területek talajvízszintjét, ami a mezőgazdasági művelés szempontjából lehet hátrányos. E hátrányok kiküszöbölése érdekében védelmi művek építése szükséges. A 696—708 fkm közötti szakaszon a hullámtér elöntésének megakadályozására szorítógát építése szükséges. A szorítógáton átszivárgó víz elvezetésére a jobbparton 8 km, a balparton 2 km hosszúságú szivárgó árok szükséges. A böge felső részén a duzzasztott víz jóval a part szintje alatt marad, éppen ezért ott védelmi munkákra, nincsen szükség. A mentett területeken a 110,00 m duzzasztási szint nagymértékben befolyásolja a Túr belvízfő- csatomát és vízgyűjtőjét, mintegy 20 km-es szakaszon, továbbá az Északi-főcsatorna torkolati szakaszát. A terv előirányozza a Túr-belvízfőcsatoma felső szakaszának leválasztását a magyart régi Túr- medren keresztül, az alsó szakasz visszaitöltésezését a 110,00 m-es duzzasztási szintnek megfelelően, a mellékcsatornák torkolatánál a szükséges beemelő szivattyútelepekkel. Alternatív megoldás esetén az eredeti belvízszint megtartása mellett 17,0 m/3sec teljesítményű szivattyútelep létesítése szükséges az olcsvaapáti torkolati zsilipnél. Miután az Északi- főcsatorna szivattyútelepének üzemideje nagymértékben megnövekszik, célszerűnek látszik a főcsatorna torkolatát a Krasznába áthelyezni. A megemelt víz energiájának hasznosítására vízerőtelep létesíthető a duzzasztómű mellett. A vízlépcső tervezett helyét a IV. sz. záhonyi vízlépcső duzzasztásának felső határa szabja meg. Az eddigi közelítő vizsgálatok alapján a vízerő- hasznosítási adatok a következőkben adhatók meg: A duzzasztási szint 110,0 m, a beépített teljesítmény 18 MW, közepes víz járású évben az energiatermelés 91 millió kWó. Az erőmű, mint a tiszai erőműlánc tagja (napi felfutási és tartós) energiacsúcsok szolgáltatására alkalmas. Néhány Vásárosnamény alatti gázló kotrásával a leadható teljesítmény és energiamennyiség növelhető lesz. A vízlépcső duzzasztása a 300 napos hajózási idény teljes tartamára biztosítja a hajózási vízmélységet a vízlépcsőtől csaknem az országhatárig. A duzzasztással érintett Tisza-szakaszon jelenleg számottevő hajózás nincs, és a távlati forgalmi tervek sem mutatnak jelentősebb hajózási igényt. Éppen ezért a hajózsilip csak olyan időpontban volna megépítendő, amikor azt a forgalmi igény is indokolttá teszi. A bögében jelenleg kiépített kikötő nincs, a kikötőket és rakodókat a későbbiekben a forgalom növekedésének megfelelően kell elhelyezni. A vízlépcső duzzasztási szintje jóval az árvízszint alatt van, így a vízlépcső műtárgyai az árvíz levonulása idején a vízszintet csupán 10—20 cm-el emelik meg. A Tisza érintett szakaszán a nagyvízi szabályozás már megtörtént. A duzzasztás következtében a kisvízi szabályozás teljesen, a középvízi mederszabályozás nagy része szükségtelenné válik. At éles kanyarok vagy szakadó partok biztosítását a vízlépcső üzemelésének kezdete előtt célszerű végrehajtani. A vásárosnaményi vízlépcső duzzasztása által érintett Tisza- és Szamos-szakaszon a rendelkezésre álló adatok alapján a belvízvédelemmel kapcsolatban szükséges munkák és azok költségei nem állapíthatók meg. A legjobban érintett Túr-belvízfő- csatorna és az Északi-főcsatorna öblözetek duzzasztás elleni védelmére 30 millió Ft-ot irányoztunk elő. A duzzasztás eredményeként a belvizek menynyi ségének kisebb mérvű emelkedése is várható. A duzzasztás által érintett Tisza-szakaszon rendszerben kiépített öntözés nincs. Kisebb vízkivételeket létesítettek a Tisza és a Számos-mentén, ösze- sen 4,0 m3/sec vízmennyiséggel és ezzel bolgárrend- szerű keirtöntözést, rizs-, illetőleg legelőöntözíést folytatnak. A duzzasztás hatásaként a szivattyúk emelési magassága és üzemköltsége csökken. A vásárosnaményi bogéból vizhiányos évben maximálisan mintegy 60 millió m3 tárolt vizet lehetne az alsóbb Tisza-szakaszból táplált öntözések ellátására leereszteni. A duzzasztott folyószakasz mentén a talajvízszint emelkedése miatt a partok közelében települt falvak ásott kútjaiban is vízszintemelkedés várható. Ivóvíz céljára ezen a tiszai szakaszon vízkivétel nincs. A böge mentén települt községekben csatornázás nincs, sőt ipari szennyvizet sem bocsátanak a folyóba. A leendő telepítéseknél figyelembe veendő, hogy duzzasztás után a létesítendő községi, vagy ipartelepi csatornarendszerek szennyvizeit a böge alsó részén csak szivattyúzással lehet a befogadóba juttatni. A duzzasztás által létesített széles víztükör az eddiginél kedvezőbb lehetőséget biztosit üdülőtelepek építéséhez és a vízisportok fejlesztéséhez. A vízlépcső kedvező hatással lesz a halállomány növekedésére is. A vízlépcsőre tanulmányterv nem készült. Kidolgozott műszaki terv hiányában a 212
