Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
À törpe- és kisvízműveinfcnél jelenleg gyakran tapasztalható üzemeltetési nehézségek és hibák kiküszöbölése érdekében megyei szinten megfelelő számú és szaktudású szakemberrel rendelkező vállalatokat kell létrehozni, melyek a körzetükbe tartozó vízművek üzemeltetésében irányító és ellenőrző szerepet töltenek be. Hasonló jelleggel megyei közműépítő és karbantartó vállalatok szervezése is szükséges. A vízművek higiénikus, üzembiztos és gazdaságos üzemeltetése érdekében a jövőben megfelelő számú és szaktudású kezelő és karbantartó szakkáderek kiképzése elengedhetetlen. A törpevízművek száma a jövőben rohamosan növekszik. E vízművek gazdaságos és olcsó beruházása érdekében a leggyakrabban előforduló víztermelő és vízkezelő gépi berendezéseket olcsó és korszerű típusgyártmányokként kell forgalomba hozni. Hasonlóképpen tipizálni, illetve szabványosítani kell a leggyakrabban előforduló műtárgyakat is (kutaknak, szivattyú és nyomásfokozó gépházak, mély- és magasszintű tárolómedencék, víztornyok stb.). Biztosítani kell a jól bevált hidro- gl óbusz ok bizonyos korszerűsítése utáni újaibb úr- méretekben történő nagymennyiségű gyártását. A jövőben jelentősen megemelkedő csőigény kielégítése érdekében fejleszteni kell a hazai csőgyárak gyártási kapacitását mind mennyiségi, mind minőségi vonalon, elsősorban az azbesztcement csőgyártás területén. Ugyanez vonatkozik a szerelvé- nyék gyártására is. A külföldön jól bevált műanyagcsövek gyártására hazad üzemeinknek is be kell a jövőben rendezkedniök. A központi vízművek, továbbá egyes törpevízműveknél törekedni kell a jövőben a teljes, vagy részleges automatizálás biztosítására. Az ehhez szükséges műszerek és berendezések gyártására a műszeriparnak fel kell készülnie. A vízpazarlás elkerülésére, továbbá a termelt és kiszolgált víz felhasználásának ellenőrzésére a vízműveket kellő számú és megfelelő minőségű vízmérőberendezésekkel kell felszerelni. A vízművek jelenlegi vízmérő-ellátottsága igen alacsony. Az elmaradottságot csak jelentékeny mennyiségű vízmérőberendezés forgalombahozatalával és beépítésével lehet megszüntetni. Az ipari üzemek vízfogyasztásának állandó ellenőrzése céljából meg kell szervezni az üzemek rendszeres — mérési adatokon alapuló — bejelentési kötelezettségét. A jelentősebb üzemekben oly — lehetőleg — mérnöki képesítéssel rendelkező szakembereket kell megbízni az üzemek vízgazdálkodási kérdéseinek kézbentartásával, akik az üzemen belüli tervszerű és gazdaságos vízfelhasználást ellenőrizni és biztosítani tudják. A technológiai fegyelmet ki kell terjeszteni az üzemek vízgazdálkodására is. Valamennyi ipari tárcánál megfelelő számú és képzettségű vízügyi szakembert kell alkalmazni a vízgazdálkodási kérdések intézésére. Áz ivóvízművekhez hasonlóan az ipari vízműveknél is szükséges, hogy a meglévő berendezésekről, műtárgyakról, pontos feltérképezés álljon rendelkezésre, melyet a fejlesztés, bővítés során kialakult állapotnak megfelelően folyamatosan ki kell egészíteni. A vízszegény területre telepített üzemekben fokozott mértékben kell a víztakarékosságot ellenőrizni és biztosítani. Ennek érdekében a jövőben felül kell vizsgálni az üzemek belső vízháztartását, s ahol arra mód van, be kell vezetni, illetve bővíteni kell a vízvisszaforgatást. Üzemeinkben tehát — indokolt esetben — a visszaforgatás mértékét az üzemek sajátosságának, technológiájának figyelembevételével úgy kell kialakítani, hogy azok jövőbeni vízháztartását a magas vízgazdálkodási hatásfok jellemezze. A nyersvízigények részbeni, vagy teljes kielégítésénél a jövőben figyelembe kell venni az üzemek tisztított szennyvizeinek ismételt felhasználását is. Egymáshoz közel telepítendő új üzemek vízellátásánál a lehetőségekhez képest biztosítani kell részint az egy, közös ipari vízműről történő vízellátást, részben a sorozatos, illetve az ismételt vízfelhasználást. Az ivóvízművek tehermentesítése, továbbá a lakosság vízellátásának megjavítása érdekében mennyiségi és minőségi szempontból felül kell vizsgálni azon üzemek vízgazdálkodását, melyek víz- beszerzési nehézségekkel, valamint gyakori vízhiánnyal küzdő ivóvíziművektől vásárolják ipari vizüket. Indokolt esetben kötelezhetők legyenek az üzemek arra, hogy nyers minőségű igényüket a továbbiakban ne a vízműtől, hanem saját vízbeszerzéseikből (felszíni víz, talajvíz stb.) szerezzék be. Az ipari vízellátás gazdaságos tervezése, továbbá a meglévő üzemek vízgazdálkodásának ellenőrzése kellően megalapozott, megbízható ipari víznormák nélkül elképzelhetetlen. A jövő sürgés feladata, hogy mind a hatósági szervek, mind a tervező mérnökök igényeinek megfelelő ipari víznormagyűjtemény állíttassák össze, mely megfelelő adatokat nyújt — a különböző technológiai módszerek figyelembevételével — az egyes üzemtípusok minőségi és mennyiségi vízgazdálkodására vonatkozóan. Gondoskodni kell arról, hogy az ivó- és ipari vízellátás területén megoldásra váró témák és problémák bekerüljenek a tudományos intézetek kutatási terveibe. Végezetül a jövőben a fejlődésnek és a szervezésnek oda kell irányulnia, hogy a Vízügyi Igazgatóságok a többi vízgazdálkodási ághoz hasonlóan az ivó- és ipari vízellátásnak is irányítói legyenek területükön. Ehhez a Vízügyi Igazgatóságoknak kum- munális és ipari vízgazdálkodás területén jártas szakemberekre van szükségük, akik egyrészt csiak a vízgazdálkodási szempontból jól megoldott tervek kivitelezését engedélyezik, másrészt valameny- nyi vízellátási kérdésben az irányító és ellenőrző vízügyi hatóság szerepét töltik be. 183
