Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
1.2 A múlt és a jelen 1.21 A TERMÉSZETES VIZEK HALÁSZATÁNAK MÜLTJA ËS JELENE A Felső-Tiszavidék folyóin a régmúltban viszonylag jelentékeny halászat folyt. Ebben az időben a települések is elsősorban itt keletkeztek, mert így a lakosságnak lehetősége volt táplálékának egy részét halászatból biztosítani. Az ártereket elöntő árvizek bőséges, ívásra alkalmas helyet teremtettek. Az árvizek levonulása után a laposok, mélyedések felmelegedett vizei planktonokban gazdag, jó halnevelő területek voltak. Idők során a halhúsfogyasztás aránya az étkezésben csökkent. A laposokban összegyülemlett halivadékoknak 1—1 gondos halászbérlő által való összeszedése és a folyókba, vagy a nagyobb holt medrekbe való elhelyezése volt az első halászati vízhasznosítás. A folyóvizeink és holtmedrek halállománya állandóan csökken. E csökkenés napjainkig tart. A csökkenést 1944 előtt a halászbérlők rablógazdálkodása, valamint a felszabadulás után ivadékhiány következtében a természetes vizek halasításának elmaradása okozta. A 6700/1945 szám alatt kelt rendelettel a Kormányzat az élő- és holtvizeket állami tulajdonba vette. A Felső-Tiszavidék területén a vízterületeket szerződéssel, bérleti díj ellenében két halászati szövetkezetre bízta. (Rákóczi HTSZ, Fehérgyarmat, Tisza 566—758 sodorkm és Alkotmány HTSZ Nyíregyháza, Tisza 496—566 sodorkm.) A Felső-Tiszavidék határa Tisza 5500 sodorkm. A tiszalöki duzzasztómű halászati szempontból jelentős változásokat okozott a Tisza folyó életében. A duzzasztott szakaszon a víz csendes folyásúvá vált, hordalékát lerokta, ez a szakasz a ponty, a harcsa és süllő fajtáknak kedvez, ezen a területen ezeknek az aránya nyomult előtérbe a kecsege és a márna rovására. A tiszalöki vízlépcsőnél létesített hallépcső a halvándorlás szempontjából nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket! 1.22 A TÓGAZDASÁGI HALTENYÉSZTÉS MÜLTJA ÉS JELENE A Felső-Tiszavidék területén 1954. évben épült az első 12 ha-s halastó. Az 1954—58-as években épült halastavak, korszerűsítésére, illetve tógazdaságokká való átépítésre szorulnak, 1. Nagykálló Dózsa MTSZ 22 ha területű tógazdaság ivatónyújtó és nevelő tóval, továbbá három teleltető medencével 1954—55 évben épült a VII/4 mellékág belvízcsatornára, a feltöltés és le- csapolás gravitációsan történik. 2. Nábrád, Békeharcos MTSZ 47 ha területű négy tóegységből és öt teleltető medencéből álló kör- töltéses tógazdaság. 1959-ben épült. Legjobb eredményt felmutató tógazdaság. Feltöltése szivattyúval, lecsapolása gravitációs úton történik. 3. Nagyhalász. A nyíregyházi Alkotmány HTSZ 1954. évben a Berténylapos folytatásában lévő Fertőlaposra hossztöltéses halastavat épített. A 27 ha területű halastavat a termelőszövetkezet megalakulása után a nagyhalászi Petőfi MTSZ- nek adta át. A halastó a Bertény-belvízcsatorna vízgyűjtőjére van telepítve. A Berténylaposra a TSZ 152 ha területre tógazdasági tervet készíttetett. A 152 ha területben benne foglaltatik a Fertő 22 ha halastó korszerűsítése is. Feltöltése a Lónyay-csatornából gravitációsan és szivaty- tyúzással, lecsapolása gravitációs úton történik. (Már az idén üzemelt is.) 4. Tiszabecs. Üj élet MTSZ a tiszabecsi Holt-Tisza- meder 12 ha területére 1956-ban halastavat épített, majd 1960-ban a Tisza folyó árvizéből szi- vornyás feltöltéssel tápcsatorna, három telelő medence és halágy épült. Az árvíz (I. fokú) elmaradása esetén a tavat szivattyúval kell feltölteni. A lecsapolás gravitációs úton történik. 1.23 A JÁRULÉKOS HALTENYÉSZTÉS MÜLTJA ÉS JELENE Területünkön járulékos haltenyésztés számottevően nem volt, csupán a tunyog-matolcsi, számos- sályi Holt-Számost — amelyek belvíztározók — használják haltenyésztésre. 1.3 A fejlesztés szükségessége A Felső-Tiszavidék területén lévő lakosság száma 542 006 fő. Az egy főre eső halfogyasztás 0,11 kg/fő /év. Tekintettel arra, hogy a halfogyasztásban Európában az utolsók között foglalunk helyet és az, hogy a könnyen emészthető hal egyre keresettebb népélelmezési cikk, indokolt a halhús-termelés emelése. Éghajlatunk és természeti adottságaink rendkívül alkalmasak haltenyésztésre. Az előbbiek és az életszínvonal egyre nagyobb emelkedése teszi szükségessé, hogy a jelenlegi 0,11 kg/fő/év halfogyasztást 1980-ig 4—5,0 kg/fő/év fogyasztásra emeljük. A hazai növekvő halhúsfogyasztáson számolunk exportlehetőségekkel is. 1.31 A TERMÉSZETES VIZEK HALÁSZATI FEJLÆSZTËSËNEK SZÜKSÉGESSÉGE A természetes vizek halhozama olyan kicsi, hogy annak növelése az előző pont alapján feltétlenül szükséges. A természetes vizek ivadékhiányát pótolni kell és a holtmedreket halnevelés céljára kell beállítani. 1.32 A TÓGAZDASÁGOK FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A növekvő halhúsigény kielégítése elsősorban a tógazdaságok fejlesztésével oldható meg. A tógazdaságok tavaszi feltöltéséhez szükséges vízmennyiségek még kisvízfolyásainkon is általában rendelkezésre állnak és ez módot nyújt további tógazdasá168