Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
43. sz. Szamos—Krasznaközi belvízrendszer A vízrendszer igen kötött talajterületein azonosan az első két rendszerhez, elsőrendű szükséglet a talajlazítás végrehajtása. A harmadrendű csatornák kifejlesztése nemcsak a nagyüzemi gazdálkodás —, az azzal járó telepítések miatt fontos, hanem a láp- terület mély részeinek talajvízszdnt-szabályozása miatt is. Az olcsvai szivattyútelep már elavult gőzgépeinek dieselesítése lényeges felújítási munka úgy, hogy a mostani 2 • 1 500 1/sec. gépegységek helyébe 2-3 000 1/sec. teljesítésűek kerüljenek. A tervezett 30 milliós munka hat év alatt térül meg. 44. sz. Kraszna-balparti belvízrendszer A csatornák korszerűsítése, elfajult medrek jó- karbahelyezése, csaornarézsiik átalakítása, folyós homokos vízfolyás-szakaszok biztosítása és a csatornák sűrítése a vízgyűjtő belvízvédelmi helyzetét lényegesen fokozza. A 34 millió beruházás megtérülése nyolc év alatt remélhető. 45. sz. Felső-szabolcsi belvízrendszer A tervezett halásztanyai és tiszakanyári szivaty- tyútelepek biztosítják a tiszalöki duzzasztás által bezárt szabad lefolyás nélküli terület belvizeinek eltávolítását. A jelenlegi 13 lit/sec/km2 fajlagos víz- szállítás 30—40 l/s/km^re növekszik. A belvizek tavaszi eltávolítása nyilván fontos mezőgazdasági érdek, mert enélkül a károsult területek kimaradnak a termelésből. A területen tízéves átlagban évi 250 napon volt szabad kifolyás a duzzasztást megelőzően, ily módon nyáron át a csatornák teljesen kiürülhettek. Ezt a létesítendő szivattyútelepek nyári kis gépegységének kell pótolni, enélkül a mély területek nyári vízkárt is szenvednek. A szivattyútelepek a járulékos csatomafelújításokkal együtt képesek a nyári károsodást kiküszöbölni, és ezzel a népgazdaságot jövedelemhez juttatni. Természetesen a szivattyútelepek fenti hatása nem képzelhető el jó csatornahálózat nélkül, s ezért szükséges a csatornahálózat sűrítése, valamint a régiek felújítása. A csatornahálózat növelése a belvízrendszer magasabb fekvésű részein a kötött talaj, valamint a településiek, és utak miatt, a mély területeken pedig a talajvízszint-szabályozás céljából szükséges. Az előirányzott 106 milliós beruházás a kár elhárítása révén nyolc év alatt megtérül. A tárgyalt belvízcsatorna-rendszerekben elsősorban a kötött talajokon belterjes öntözéses gazdálkodás folytatható a belvízcsatorna-rendszerek fejlesztésével és sűrítésével. 46. sz. Nyíri belvízrendszer A gravitációs belvízhálózat emésztőképessége a jelenlegi, átlag 12 1/s/km2 fajlagos vízszállítással kevés. Ennek eredményeként a lecsapolt mély belvízártéren a sekély beágyazású csatornák miatt hosszas tavaszi vízállások képződnek, vizes évjáratokban pedig át kell állni a szántóművelésről rétművelésre. A rétek nagy része savanyú, sásos. Károk keletkeznek az egyes főcsatorna-szakaszokon is a, kiöntések miatt. A Lónyay-csatoma a Felső- szabolcsi öblözet övcsatornájaként épült, viszonylag nagyon kis eséssel; fenntartása a nagy iszap (homok) képződés miatt költséges, és nagy nehézségbe ütközik. Nem hagyhatók figyelmen kívül a folyós homokba ágyazott csatornák laza elfajult medrei és meredek rézsűi, sokszor 4—8 m mély bevágásokban. Ezek összecsúszása gátolja a vízfolyást, megemeli a talajvizet, és ily módon kárt okoz. Nem túlzott és feltétlenül indokolt a rendszer fajlagos vízszállító-képességének 20—30 1/sec/km2- re való emelése, melynek elöntése külön tanulmányt kíván. A Lónyay-csatoma rendezése az árvízbiztonság elérése érdekében is fontos. A Gavallér Endre főmérnök által javasolt új Nyíri-főcsatorna építése tanulmányterv szinten összehasonlítást, illetve elbírálást érdemel. Az előirányzott új csatornahálózattal tudjuk bizr- tosítani a magas ártéren fekvő községek, lefolyástalan mélyedések, elkátyúsodott utak és új települések víztelenítését. A hatékonysági vizsgálat alapján a beruházások jövedelmezőnek bizonyulnak. A megtérülési idő mintegy tíz év. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők Belvízgazdálkodás A csapadékmérő helyek besűrítésén kívül fejleszteni kell a talajvízállás észlelését is, ugyanis a talajvízészlelő állomásaink száma kevés. Különösen fontos az észlelés az öntözés várható nagyüzemű fejlesztése miatt. A vegyes szintű, magas és mély belvízártér talajvízszintjének előismerete, valamint az öntözés kihatása miatt bekövetkező változás alapos tanulmányozást kíván. A belvízcsatornákon tenyészidőben eltávozó víz- mennyiség pazarlódását megszüntethetjük a belvízcsatornák vizének öntözésre történő felhasználá- sával, belvíztározók készítésével, különösen a Nyíri vízgyűjtőben. Kísérletezni kell a jövőben kiscsatornák iszap- eltávolításának gépesítésével, tekintettel arra, hogy az eddig gyakorolt kézi iszapeltávolítás drága. Hasznos volna a jövőben a csatornák gépi gaztala- nítását is megoldani a drága kézi munka helyett. A gaztalanítási munka vegyszerekkel történő megoldása ugyancsak kísérletezés tárgya lenne. A laza talajú (Nyírség, Felső-Szabolcs) csatornák gyakori tisztítása túlzottan költséges, és ezért gazdaságossági számítás alapján fokozni lehet a burkolatot helyettesítő fenékbiztosítások alkalmazását, ami lényeges iszapkiemelési költségmegtakarítást jelent, és megköti a laza folyós homokos rézsűt. A homoktalajú dombos területeken (Nyíri, Felsőszabolcsi rendszer) gondoskodni kell a rétegvonaí- menti-sáncolásos művelés mielőbbi megvalósításáról, annál is inkább, mert a meglévő erdő, gyümölcsös és szőlőkultúrák kiképzése ez idő szerint még lejtős, és éppen ezért művelésük feltétlenül átalakítandó. 142
