Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
2.12 A TERVEZÉSEKNÉL KÖVETENDŐ FEJLESZTÉSI ALAPELVEK A bélvízrendezés és hasznosítás komplex módon oldandó meg a gazdaságosság figyelembevétele mellett összefüggő tervek alapján; — a vízrendezési feladatok más népgazdasági kívánalmakkal összefüggésben hajtandók végre. A belvízlevonulást gyorsítani kell 26—28 nap helyett 13—14 nap alatt oly módon, hogy nyári belvízjárás időszakában ne legyen 1—2 napnál több a víztűrés. A feladatokat a komplex vízgazdálkodási szemlélet alapján kell végrehajtani a mezőgazdaság kívánalmai szerint belvíztározások létesítésével. Csatornahálózat tervezésénél tízéves, műtárgyak tervezésénél pedig 25 éves gyakoriságú csapadékot kell számításba venni. Hidaknál a vízszint és a szerkezet alsó éle közötti távolság legalább 0,50 m legyen. A talajvizet a termelés érdekében nyílt vagy zárt árokhálózattal megfelelő szinten kell tartani. A vízrendezési feladatok megoldásánál az úthálózat, hírközlés, mezőgazdasági érdekek kielégítését kell szem előtt tartani, a gyors, kártétel nélküli levezetéssel. 2.2 A belvízgazdálkodás, belvízvédekezés keretterve 2.21 A BELVIZGAZDÄLKODÄS KERETTERVE Bevezetőben rámutatunk arra, hogy a Felső-Ti- szavidék vízrendszereiben az 525—650 mmm évi átlagcsapadék nem egyenletesen, — sőt szeszélyesen — jelentkezik; szükségtelenül bőven a tél végén, és kiszámíthatatlanul a tenyészidő'ben. A tél végén — kora tavasszal — jellemzően keletkező belvízelöntéseket 14 napon túl nem tűrhetjük meg a mezőgazdaság károsodása nélkül, és emiatt olyan méretű főműveket kell létesíteni, melyek a kívánalmaknak megfelelnek. Ismerve a tenyészidei szeszélyes csapadékeloszlást, gondoskodni kell a belvízelöntések megelőzése érdekében a felesleges csapadék tározásáról, a megművelt talajréteg vízfelvevő képességének növelése által, részben tározók alkalmazásával. Ez a követelmény megkívánja a mostaninál fejlettebb művelési technikát, a mélyszántásokat, szükséges helyeken a talaj meszezését és évszázados elöregedett legelőterületek felújítását, különösen a kötött talajoknál, a rétegvonalak menti művelést pedig a homok-dombos területeken. Az így előírt talajművelés mellett jelentékeny mennyiségű csapadékot hasznosíthatunk — tartalékolhatunk — az eddig károkozóként jelentkező belvizek helyett. A Beregi belvízrendszerben, ahol a főművek kielégítően kiépítették, nemcsak a téli csapadék raktározása a felső talajrétegben, hanem a nyári csapadék beszivárogtatása is elsőrendű cél. Tisza—Szamosközi rendszerre főrészben érvényesek az előzőekben előadottak, ugyanis talajadottságaik csaknem egyezőek. Tenyészidőben a szamossályi Holt-Szamosban tározott belvíz hasznosítható. A Szamos—Krasznaközi rendszerben, mintegy 5 300 ha erősen kötött talajon érvényesülnek az előbbi előírások. A lápterületen a csapadék nagyrésze tárolódik, és a megfelelő szinten tartott talajvíz hasznosul. Hasznosítható a belvíz egy része a Cégény vagy tunyogmatolcsi belvíztározóból. A Felső-Szabolcsi rendszerben a május—augusztus hónapokban becslés szerint kettő millió m3 belvíz hasznosítható csatornákból, azonban ezen lehetőség alkalmazása az esetleges károk megakadályozása céljából esetenként vizsgálandó. A Nyíri belvízrendszerben a belvíz ártéren a le- csapolással legkedvezőbb szinten tartott talajvíz hasznosul a tenyészidőben. Rétegvonalak menti műveléssel a dombterületeken jól hasznosítható a csapadék, különösen sáncolások alkalmazásával. A tározási lehetőségek feltárása hamarosan megtörténik. A Kraszna-balparti vízgyűjtő: vízfolyásai nem tipikusan kisvízfolyások, hanem egyrészt az ártérszint feletti homokdombok csapadék, talajvízszi- nek levezetésére szolgáló csatornák: helyenként eredeti vízfolyás jelleggel. A vízfolyások jókarba- helyezésével a belvíztelenítés tökéletesítése, a vizek hasznosítása, illetve tárolása vizsgálat tárgyává teendő. A költségek összeállításánál az anyagok meny- nyiségét és a költségeket normatívák szerint állapítottuk meg. 2.211 A belvizes területek rendezésének és hasznosításának keretterve Fajlagos vízszállítás: 21. Beregi rendszer főcsatornái közül a Csaronda 73 lit/sec/km2 fajlagos emésztéssel szállítja a 371 km2 vízgyűjtő területének belvizeit. Szabályzat szerint a vámosatyai osztózsilipen a Szipa felől 5,2 m3/sec. víztöbblettel kell számolni. A Szipa-főcsatoma 54 lit/sec/km2 fajlagos víz- szállítású, vízgyűjtője 208 km2. A tiszaszalkai szivattyútelep 6,42 m3/sec. teljesítőképességével 31 lit/sec/km2 fajlagos átemelőképességű. Az esetenként jelentkező 5,2 m3/sec. nagyvíz a Csarondába terelhető. A főcsatornák és a szivattyútelep bővítése nem szükséges. Mellékcsatomái: 8 m/ha sűrűségűek. A vízgyűjtő teljes egészében erősen kötött vályog és agyag. A kis lejtésű terepen a nyári csapadék megáll; tetemes terméscsökkenést okoz, mert megakadályozza az időbeni mezőgazdasági munkát, lehűti a talajt, a legelőket zsombékossá és mohássá teszi, sőt az erdőállományt is pusztítja. Aszályos időben a talaj mélyen repedezetté válik. A szállítási viszonyok rosszak, a belsőségek pos- ványosak. 15 000 ha legkötöttebb agyag területen altalajlazítást kell végrehajtani. A 8 m/ha csatorna- sűrűséget 28 m/ha-ra kell növelni. 17 13 TVK 129
