Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
felső-szabolcsi, de a többi kisebb, fővonal mögötti ártereken is a Tisza, Szamos és Túr árterek szét- választhatatlanul egybe olvadnak a kisvízfolyások és a külvíz főcsatornák, illetőleg belvíz főcsatornák — a Batár, Palád, Sáréger, Kraszna, Lónyay-csa- toma, Nyíri főfolyások — ártereivel. A beregi ártér tisztán tiszai érdekeltsége is csak látszólagos, mert a határon túl szovjet területen és tekintettel arra, hogy a határ csak politikai határ és nem vízrajzi határ, magyar területen is a Borsa, Vérke és Magosparti-főcsatoma ártereivel olvad össze. A fentebb említett kisvízfolyások, övcsatornák és belvíz-főcsatornák töltései és depómái sokszor — mint pl. a Krasznánál és Lónyay-csatománál is — a visszaduzzasztás határa fölött is az árvízvédelmi fővonalak közé vannak sorolva és annak megfelelően kiépítve és kezelve. A mederfenntartás és rendezés ezeken a kisvízfolyásokon és főcsatornákon legnagyobbrészt árvízvédelmi érdekeket szolgál. A töltéseket keresztező belvíz-csatornák árvízvédelmi vonalba épülő zsilipéinél legalább olyan fontos az árvízi biztonság kérdése, mint a belvíz levezetés szempontjából szükséges küszöbmagasság, vagy keresztmetszeti méret. Kezelésük, kezelési szabályzatuk — különösen a szorító zsilipekkel és szivaty- tyú-telepekkel kapcsolt műtárgyaknál — elsősorban az árvízi érdekek figyelembevételével történik, illetőleg van megállapítva, sokszor a belvízvédelmi érdekek rovására. A terület ármentesítési és belvíz, illetőleg kisvízfolyás rendezés kérdései olyan szorosan kapcsolódnak, annyira egymásra utaltak és szétválaszthatatlanok, hogy itt a kapcsolat előnyeire és hátrányaira nem is gondolhatunk, azok szükségszerűek. Az ármentesítés és öntözés kapcsolata a területen alig jöhet számításba. Az a kevés, árvízvédelmi művet keresztező öntöző mű, ami a területen van, az árvízvédelmi érdekek figyelembevételével épült, kezelésük is mint pl. a Túr balparti töltést keresztező és: öntözővíz ellátás céljait szolgáló Túr belvíz- főcsatorna tápzsilipjének kezelését — amely szorítózsilippel is el van látva — elsősorban az árvíz- védelmi érdekek szabják meg. Olyan vízerő hasznosítás, mely ármentesítéssel is kapcsolódna, a területen nincs és a TVK távlatában nincs is tervezve. A területen levő népgazdasági vagyont értékelés nélkül az alábbi számokkal jellemezhetjük: A védett ártér mezőgazdasági kultúrák szerinti megosztása : Szántó Rét-legelő Kert Erdő Egyéb összesen: 209 700 ha 140 000 ha 39100 ha 4 200 ha 10 200 ha 16 200 ha A mentett ártérre települt ipari művek száma: Legfeljebb 500 dolgozót foglalkoztató üzem 68 db 500—1000 dolgozót foglalkoztató üzem 2 db összesen: 70 db A mentett ártérre települt vasútvonalak hossza: Fővonal 49 km Mellékvonal 124 km Gazdasági vasút 12 km Iparvágány 6 km összesen : 191 km A mentett ártérben levő közutak hossza: Főközlekedési út 28 km Másodrendű út 19 km Harmadrendű és egyéb kiép. út 679 km összesen: 726 km A mentett ártéren levő lakóépületek száma 29 240 darab A fenti számok valószínűsítik, hogy jóllehet a terület mezőgazdasági jellegű, az egyéb népgazdasági vagyonban, főleg vasutak, utak, azok műtárgyaiban, ipari üzemekben, lakóépületekben keletkezhető kár igen jelentős lehet. A Tisza, Szamos és Túr szabályozása a jövőben nagy feladatot jelent. A fejlesztési terv szerint előirányzott szabályozási művek elsősorban az árvizek jobb levonulását és az árvédelmi töltések biztonságát célozzák. Másodsorban lehetőséget nyitunk a rendszeres hajózásra is. Komoró alatt 1000 tonnás uszályok, felfelé Vásárosnaményig pedig kisebb uszályok (200—400 to) részére. A Felső-Tisza bekapcsolása a víziközlekedésbe nemcsak helyi jelentőségű, hanem nemzetközi forgalom kialakulását is várni lehet tőle. A folyók rendezésével együtt nagymértékben megnövekedne az érdeklődés idegenforgalmi szempontból is. A vízisportoknak, üdülésnek központjait lehetne itt kiépíteni, mert a Tisza ezen a szakaszon talán Európa legtisztább folyója. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők 1951—53 évek között a Felső-Tisza szovjet szakaszának jobbpartján, Nagyszöllős—Vári között és a Tisza—Borsa—Szalva deltában a szovjet állam 9000 ha-nyi területet ármentesített. Ezzel az ármentesítéssel mi közvetlenül a tiszabees—tarpai szakaszon, közvetve a Tarpa alatti szakaszon vagyunk érdekelve. Itt a mértékadó 0,5%-os vízmennyiséget és árvízszintet valószínűségi számítással határozták meg. Eltekintve attól, hogy ez a számítás a rendelkezésre álló adatsor rövidsége miatt igen bizonytalan, a bizonytalanságot fokozza az, hogy a kérdéses szakaszon a nagymértékű eséscsökkenés és azzal a kavicspadok vándorlása az árvízszint kialakulását erősen befolyásolja. Ezen a szakaszon az ármentesítés óta lefolyt, vagy ha az nem elég, a még ezután lefolyó közepes és nagyobb árvizek, valamint a számított adatok összehasonlításával a mértékadó árvízszintet esetleg korrigálni kell. A fejlesztés ütemének nagyrészét durva becslés alapján határoztuk meg. A jobb, a gazdaságossági szempontokból is alátámasztható ütemezéshez cél117
