Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
1.3 A fejlesztés szükségessége 1.31 Armentesítés és Árvízvédelem FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság védtöl- téseinek mérete általában biztonságosnak mondható. A terület árvízvédelmi töltéseinek legnagyobb részét az 1947—48. évi Felső-tiszai árvízkatasztrófa utáni években megerősítették és megemelték. A rendelkezésre álló szűkös hitelkeret miatt elmaradt a Magyar—Szovjet Egyezményben előírt 0,5%-os gyakoriságú árvízhez az Аг—A3 öblözetck Tisza balparti töltésednek 10 km hosszban az erősítése. Itt ugyanis a töltést csak sapkázással emelték, hasonlóképpen csak sapkázásszerű, erősítésnélküli fejlesztés volt az 1925-ös árvíz után a öblözet Tisza balparti töltésén. Elmaradtak a rossz altalajviszonyok megjavításához szükséges védvonalerősítési munkák, és az alámosás veszélyét kiküszöbölő töltésáthelyezések. A fejlesztést a felsorolt hiánypótlások teszik szükségessé. (Az 1962. évi tavaszi árvízig a fejlesztés irányát főleg a fentebb említett hiánypótlások szabták meg. 1962. év tavaszán a Túron olyan árvíz vonult le, amely 94 cm-rel haladta meg az addig mértékadó árvízszinteket, s így az addig kiépített 100 cm-es biztonság illuzórikussá vált, ez főleg a Túr és ahhoz kapcsolódó Palád és Sáréger töltéseinek megfelelő méretűre való kiépítését teszi szükségessé és sürgetővé.) 1.32 A TISZA, SZAMOS ÉS TŰR SZABÁLYOZÁSI FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A) A Tisza: A nagyvizek levezetésére a töltések által határolt hullámtér az eddigi tapasztalatok szerint általában megfelelő. Az árvízvédelmi művek biztonsága érdekében azonban fennáll a fejlesztés szükségessége. Ennek egyik módja a töltést védő partvédőművek építése és felújítása. A középvízi szabályozás jelenleg folyamatban van. A meder vízvezetés és, néhány rövidebb szakasztól eltekintve, jéglevonulás szempontjából is megfelelő állapotban lévőnek mondható. Az átmetszések óta azonban sok helyen túlzottan elszélesedett és ezért ma sok a gázlós szakasz. Vásárosnaménytól Domb- rádig 11 olyan hely van, ahol a vásárosnaményi —1,50 m-es vízállás, illetőleg a záhonyi —2,30 m-es vízállásnál csak 3—8 dm mélység van. Jégtorlódásra hajlamos helyek: Kisar 717—719 fkm, Gulács (Igonya) 714—715 fkm, Zsurk 640—644 fkm, Tisza- kanyár 604—607 fkm, és Dombrád (Pállószög) 590 —600 fkm között. A Tiszalöki duzzasztott vizen az eddigi tapasztalatok szerint a duzzasztás felső határánál (Dombrád) és a nagyfalusi kanyarban (Tokaj alatt) úgyszólván minden télen keletkezik jég- torlódás, mely azonban eddig komolyabb árvízveszélyt nem jelentett. A folyó által veszélyeztetett műszaki létesítmények, általában az árvízvédelmi töltések.Az ilyen töltésszakaszok száma: Tiszabecs és Tokaj között 27. Biztonságuk szempontjából egyetlen műszaki beavatkozási szükségesség a már megépült partvédőművek állandó jókarban tartása, és a még nem védett kanyarulatok rögzítése. A Tiszabecs—Tokaj közötti 208 km hosszú folyószakaszból teljesen szabályozott, (rögzített) szakasz 98 km, részlegesen szabályozott 21 km, és szabályozásra szoruló 67 km, szabályozást nem igénylő 22 km. A szabályozás fejlesztése az árvízvédelmi biztonság fokozása, a jobb víz- és hordalékszállítás, valamint a jobb jéglevonulás biztosítása céljából indokolt. A hajózás érdekében kisvíz-szabályozás még nem történt. A Záhony feletti szakaszon a hajózás kisebb — 50—150 tonnás — uszályokkal a vásárosnaményi vízmérce -j-50 cm-es és a záhonyi vízmérce —50 cm-es vízállásánál még lehetséges. A rendszeres folyami hajózás Dombrádtól lefelé a tiszalöki duzzasztás révén már biztosított, Dombrád—Záhony között pedig viszonylag nem sok munkával biztosítható. Dombrádtól Záhonyig a hajózás fejlesztése a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatok, Záhonytól Vásárosnaményig a vasút nélküli beregi részek mezőgazdasági áruszállítása érdekében indokolt. B) A Szamos: A folyó nagyvízi szabályozása az éles kanyarok átvágásával és a kétoldali töltés kiépítésével befejezést nyert. Ez átmenetileg úgy a hordalékszállításra, mint a jéglevonulásra kedvező volt. A kiépített mederrögzítő művek a folyó magyar szakasza hosszának kb. egyharmadát teszik ki. Az ép és jó állapotban lévő műveknél a meder általában jó nemcsak a víz-, a hordalék- és a jégelvezetés, hanem még hajózás szempontjából is. Egyéb helyeken azonban a meder elszélesedett, és ennek következtében idők folyamán a fenti szempontokból kedvezőtlenné vált. Gyakoriak lettek a jégtorlódások, amelyek gyors mederváltozásoknak, partvédőművek pusztulásának lehetnek okozói. Külön kell megemlíteni a gerebsei túlfejlődött kanyarulatot, mely már 20 évvel ezelőtt megérett az átmetszésre. Az 52 km hosszú Szamoson eddig teljesen szabályozott szakasz 13 km, részlegesen szabályozott 7 km, szabályozásra szoruló rész 29 km, és szabályozást nem igénylő 3 km. A meder további elszélesedésének folyamata feltétlenül megakadályozandó. Ez ugyanis teljes mederelfajulásra vezet, aminek következménye elsősorban az árvízvédelmi helyzet romlása lesz. Ezért a szabályozás továbbfejlesztése szükséges és indokolt. C) A Túr: Az eddig végzett munkálatokkal a Túr nagyvízi szabályozása teljes befejezést nyert. A nagyvízhozamok és a jég levonulását a szabályozás nagyban elősegítette. Hajózás a Túron nem lehetséges. A meder mélyülő tendenciája folytán néhány hídnál a berágódások ellensúlyozására kisebb fenékgátakat építettek. A folyón eddig megépült 5 db partvédőmű, melyeknek együttes hossza 370 m. Jelenleg a 30 km 95
