Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
egységek megfelelőinek a vízmérleg összeállítása során alkalmazott jelöléseit is feltüntettük. Itt gyakran csupán azonos területeik kétféle jelöléséről van szó, — fejezetünkben az ország tájegységeinek 1-től 85-ig, TVK-határokra való tekintet nélkül történt folyamatos sorszámozását tartottuk meg, míg a vízmérleg-fejezetben TVK-egységünik részeiként jelöltük őket, — azonban a vízmérleg szerinti beosztásnál már megengedhetővé vált egyszerűsítések (a TVK-egységek határaihoz való igazodás) következtében a kétféle beosztás legtöbbször csak a legfontosabb határvonalaknál egyezik, egyébként jelentős átnyúlások, továbbosztások fordulnak elő. (Vö. a fejezetünkhöz tartozó „A hasznosítható ré- tegr és karsztvizek” c. 1:500 000 méretarányú térképet a XVII. „Területi vízmérleg” c. fejezet „Vízmérleg a karszt- és rétegviziekre (1960. évi állapot)” c. 1:500 000 méretarányú térképével.) A táblázatban minden olyan tájegységről, melyről elegendő számú megbízható adatunk van, az 1949 óta létesített (országosan összesen mintegy 4000 db) mélyfúrású kút jellemző műszaki adatait: a kútmélységek átlag- és széilsőértékeit, a kutan- kénti vízhozam szélsőértékeit, továbbá a fajlagos hozam átlag- és szélsőértékeit közöljük. Utóbbi — melynek országos átlaga 50 lit/p. fm — egyike a legfontosabb jellemzőknek, hiszen közismert tapasztalat, hogy az azonos; geológiai felépítésű és azonos fizikai réteg jellemzőkkel rendelkező területen az azonos méretű csövekkel bélelt, helyesen kiképzett kutak fajlagos hozama majdnem egyező. Ezután az egyes tájegységek kitermelt vízének minőségét a hazánkban legfontosabb két adat: a vasasság és a keménység megadásával jellemezzük. A túlzott vasasság a vizet ivó- és háztartási célra teszi alkalmatlanná; jelenleg az ország kútjainak kereken 60%-a az Országos Közegészségügyi Intézet által a tűrhetőség felső határaként megadott 0,5 mg/lit. értéknél több vasat tartalmazó vizet ad. A víz megengedettnél nagyobb keménysége viszont az ipari célra való közvetlen felhasználást teszi lehetetlenné; országosan átlagban a 18 nkf-ot meghaladó összes keménységű vizet szolgáltató kutak aránya meghaladja a 60%-ot is. A táblázatunkban nem közölt minőségi jellemzők közül a kloridtartalom és alkalinitás az országnak csak elenyészően kis részén haladja meg a megengedhető értéket, a nitrát- és nitritionok jelenléte pedig leginkább helytelen kútkiképzéssel jelentkező szerves eredetű szennyeződésre utal. Végül a gyakorlat számára legfontosabb kérdésről, a vízbeszerzési lehetőségekről adunk a 2.4412 pontban rögzített elvnek megfelő tájékoztatást. 2.4422 A TERÜLET RÉTEGVIZEI A körösi süllyedők. A két legmélyebb süllyedők közül az egyik a TVK-egység területére esik. Ez a süllyedők vonzotta magához a felső pleisztocénig nemcsak a Keleti Középhegység oldaláról Ny-ra tartó folyókat, hanem erre tartottak a Nyírségen át az ÉK-i Kárpátok vizei is. A Körösök durva hordalékukat a süllyedők lejtőjén rakták le, a belsejébe már túlnyomóan finomszemű homok jutott, s a víztartó ''étegek is lényegesen kisebb hányadát teszik a fúrás szelvényének, mint a hegyperem felé, a lejtőn levő fúrásokban (4. ábra; A és B. földtani szelvények). A hegységi peremhez közelebb kedvezőbb a helyzet. (25/b. ábra, 8., 10., 12. szelvények). A süly- lyedék belsejében gyakori az, hogy még az alsó pleisztocén homokösszlet is kevés vizet ad, s ebben erősen eltér az Alföld átlagától. Kedvezőtlen esetben a negyedkori üledéksor nem adott elegendő vizet, s így a pliocén.t kellett feltárni, ami azonban szintén rossz vízadó ezen a környéken (25/b. ábra, 3. szelvény). Ezért nem lehetett Békéscsabát sem helyileg elég vízzel ellátni. A nagyon egyszerű rétegszelvények miatt a terület tájegységekre való felosztása bizonytalan, s inkább csak az áttekintő tájékozódást szolgálja. Részletesebb feldolgozással és a megbízható fúrási adatok szaporodásával finomabb elhatárolásuk várható. A Békési löiszhát. A TVK-egység területére esik részben az a magasabb terület, mely elválasztja a körösvidéki süly- lyedéket a tiszai ároktól és a délalfölditől, s folytatódik a nagykunsági táblában. Itt is, mint ott, a pliooén üledéfcsor közelebb van a felszínhez. Ennek a területnek negyedkori rétegsora ugyancsak kedvezőtlen, mert mind a K-i, mind azÉ-i alföldi peremtől távol van, oda. tehát csak finom üledék jutott. A homdkrétegek vékonyak, hányaduk a fúrási szelvényekben, kicsiny és túlnyomóan finom szemcsések, vizük kevés és mélyre kell érte fúrni. Ezen á területen gyakran a negyedkori rétegsorból nem is lehet elegendő vizet biztosítani, ezért a pliocén mélyen lévő és kedvezőbb hozamú homokrétegeit kell feltárni (25/b ábra, 1„ 2. szelvényeik). A tiszai árok. A TVK-egység területének Ny-i vége a tiszai árok süllyedékében van (20. tájegység), ezért jóval bővebbek vízadói (25/b ábra, 4. szelvény). A negyedkori rétegsor legkedvezőbb vízadói a rétegsor alján vannak (4. ábra, A földtani szelvény), kedvezőtlenebbek a közepén és felső részéin lévő homokszintek. Ezek elégtelen vízadó képessége miatt nagy a kutak átlagos mélysége, mert le kellett fúrni az alsó pleisztocén homokig (25/b ábra, 5. szelvény), vagy még a fekű pliocénig is (25/b ábra, 1., 3. szelvények). 2.45 ÁSVÁNY-, HÉV- ÉS GYÓGYVIZEK 2.451 Általános ismertetés Közös fejezetben foglalkozunk az ásvány-, hévés gyógyvizekkel. Az egységes tárgyalás kedvéért szükséges a fogalmaik rövid meghatározása. Ásványvíz hőmérsékletétől függetlenül az a természetben előforduló víz,, mely több mint 1000 mg/lit. oldott szilárd alkotórészt, vagy egyes ritka, de biológiailag aktív elemekből (lítium, bróm, jód, fluor, arzén, rádium, rádiumemanáció stb.) kimutatható mennyiséget tartalmaz. Ugyancsak ásványvíz az a víz is, melyben az oldott szilárd alkatrészek 87
