Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
lehetőséghez hasonlóan — többnyire csak a felső 200—450 m-re terjed. Három lehetséges módját ismerjük: a) A peremekről bejutott víz oldalirányú szivárgása. Ez csak felszínközeli és csak durva üledékes, törmelékes kőzetek esetén számottevő (pl. a, Kisalföldön) . b) A második lehetőség a vizet adó alapkőzetből a törések mentén történő tápláló dás. Ez Alföldünkön nem jelentős, bár egyes nagy szerkezeti vonalak mentén érdemes lenne megvizsgálni. c) Végül az utánpótlódás a felszínről a talajvízen keresztül szivárgó vízből is történhet. Ennek mértéke a taiajvízházitartásra vonatkozó mai ismereteink szerint természetes állapotban jelentéktelen. Jelentősen más azonban a helyzet, ha a rétegvizet termelik. Ilyenkor ugyanis helyileg olyan nagy leszívás jöhet létre, hogy a talajvíz a kialakult nyo~ másesés miatt már lejuthat mélyebbre is. A korlátozott utánpótlódású területeken a rétegvíz; nyomása és dinamikus készlete — ameddig a terület nincs; túlterhelve — általában állandó, ill. változása oly kicsiny, hogy azt az üzemeltetésnél nem lehet észrevenni. III. A mélyebb rétegekben a rétegnyomás változásai következtében geológiai értelemben van ugyan migráció, de ez az utánpótlódás szempontjából figyelmen kívül hagyható. A rétegvíz ilyen utánpótlódás nélküli területei csak az Alföldön találhatók ott, ahol az alaphegység nem mezozoos. és a szerkezeti viszonyok sem indokolnak mélyebbről vagy a felszínről történő utánpótlódást. Az utánpótlódás nélküli területeken dinamikus vízkészletről nem beszélhetünk. Amennyiben ilyen területek rétegvízéből termelni kezdünk, nem utánpótlódó passzív vízkészlethez nyúlunk (lásd 2.4413 alatt), ezért itt a kitermelhető készlet és a rétegnyomás is fokozatosan csökken. Ma azonban a beavatkozás folytán jelentkező nétegyízjárást és ezzel járó készletváltozást még alig tudjuk észlelni. 2.4413 A RÉTEGVÍZKÉSZLET FELOSZTÁSA. MENNYISÉGI BECSLÉS A hazai rétegvízkészlet mennyiségének, időbeni változásának, utánpótlódásának kielégítő pontosságú meghatározása jelenleg még megoldatlan, ezért egyelőre csak durva közelítéssel becsülhetjük. Számos elvi kérdés merül fel még akkor is, ha csupán a készlet nagyságrendi, tájékoztató meghatározására törekszünk. A mélyebb víztartók vizének termelése a múltban ugyanis csaknem mindig a helyi vízigények kielégítésére történt; a tudományos kutatás részére való adatszolgáltatást ilyenkor nem tartották fontosnak. Rendszeres, részletes hidrogeológiai vizsgálatról csak az 1949 óta létesült kutaknál beszélhetünk, ezek száma azonban kevés, így a becslés megbízhatósága sem elegendő. Hazánkban még mindig számos olyan, jó vízadó réteg van, amelynek feltárása vízigény híján még nem történt meg. A vízgazdálkodási terv készítéséhez (a vízmérleg felállításához) a rétegvízkészlet hasznosítható részét kell ismernünk. Ez — az eddigi gyakorlat szerint — meghaladhatja a dinamikus készletet, s így elsősorban attól függ, hogy a passzív készlet fogyasztását milyen mértékben engedjük meg. A 28. táblázatban a XVII. fejezetben megadott hasznosítható rétegvízkészlet értékeit a teljes dinamikus készlet és a kitermelhető passzív készlet egy részének összegeként kaptuk. Minthogy ez a meny- nyiség a természetes passzív készletnek csak elenyésző része, a készletfogyasztás értéke jelentéktelen. így az általunk megadott hasznosítható készlet tartós kitermelése gyakorlatilag nem jelent beavató kozást a felszínalatti vízkörforgalomba, tehát nem bontja meg lényegesen a hidrogeológiai egyensúlyt (lásd még a XVII. „Területi vízmérleg” c. fejezet 2.111 pontját). 2.4414 VÍZFÖLDTANI TÁJEGYSÉGEK Az ország területét 85 vízföldtani tájegységre bontottuk (lásd 25/a sz. ábrát és „A hasznosítható réteg- és karsztvizek” c. 1:500 000 méretarányú térképet). A tájegységek elhatárolásánál általában a fővíztartók elhelyezkedését vettük alapul, ezért a TVK-egységek határaira nem lehettünk tekintettel. A tájegységek között csak ritkán van éles határ. Ennek oka nagyobbrészt természeti (fokozatos átmenet), kisebbrészt a mélyföldtani ismeretek hiánya. Juhász József vízföldtani tájegységeinek a 28. táblázatban megadott jellemzői tehát átlagértékek, így is kezelendők, s csak tájékoztatóul szolgálnak. A 28. táblázatot a TVK-egység vízföldtani leírása követi. A vízföldtani rész olvasásakor a földtörténeti részhez csatolt szelvények és térképek (1—4. ábra) nyújthatnak segítséget. A mélységi vízzel foglalkozó fejezetet a vízföldtani tájegységeket jellemző fúrásszelvények ábrázolásával tesszük szemléletesebbé. E célt szolgálja a 25/b. ábra, melyen a TVK-egység jellegzetes kútjainak és fontos nem vízkutató fúrásainak szelvényét foglaltuk ö.sz- sze. Itt a víztermelő kutakat a község nevével jelöljük, a mellette lévő szám az országos mélységi kútkataszter sorszáma. A nem vízkutató fúrást a község nevének szaggatott aláhúzásával jelöljük, a szám az Országos Földtani Adattárban nyilvántartott (Bp. XIV. Népstadion út 14. M. Áll. Földtani Intézet) fúrásjelölése, az iparági sorszám. A gyors tájékozódás érdekében a fúrások szelvényrajzán a vízadó szinteken kívül feltüntetjük a nyugalmi szintet, a vízmennyiséget a hozzátartozó üzemi szinttel együtt, a víz vasasságát és keménységét is. 2.442 Részletes ismertetés 2.4421 JELLEMZŐ VÍZFÖLDTANI ADATOK A 28. táblázatban a legjellemzőbb gyakorlati vízföldtani adatok felsorolásával adunk áttekintést a 2.4414 pontban említett 85 tájegység közül azokról, melyek egészen vagy legalábbis nagyrészben TVK-egységünk területére esnék. A XVII. (Területi vízmérleg) fejezettel való kapcsolat biztosítása érdekében táblázatunkban a táj85
