Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2.103 Összefüggés a szomszédos területekkel TVK-egységünk határa általában a felszíni vízválasztókat követi, tehát a különböző felszínalatti víztartók elhelyezkedéséhez nem igazodik. Az így osztott víztartókból történő víztermelés hatással lehet a szomszédos egység felszínalatti készletére is és viszont: az e víztartók készletét a szomszédos területeken fogyasztó vízhasználatok TVK-egységünk felszínalatti vízháztartását is érezhetően megváltoztathatják. A terület vízkészlet-gazdáik Oldásának tervezésénél feltétlenül számolni kell ezekkel az összefüggésekkel is, melyek közül a legfontosabbakról a következőkben adunk áttekintést. Az országhatár mentén, keskeny sávon belül települő talajvízhasználatok, továbbá egy jóval tágasabb — esetleg néhány 10 km szélességűre is tehető — övezetben a rétegvízkitermelés is, érezhető módon érintheti a szomszédos. Románia határmenti területén a felszínalatti vízkészletgazdálkodást, illetve az ott létesülő vízkivételek nálunk éreztethetik hatásukat. Különösen a területünket a szomszédos 9. és 11. TVK-egységtől elválasztó határ több jelentős rétegvíztartó egységet metsz: a határhoz közel települő rétegvízhasználatok tehát itt is érinthetik a szomszédos területek felszínalatti vízkészlet- gazdálkodását. 2.404 A felszínalatti vizek szerepe a terület vízgazdálkodásában Minden vízféleségben rendkívül szegény területünk felszínalatti vízkészlete, melyet 3,5 m3/s-ra becsültünk, kb. megegyezik a felszíni készletnek augusztusi 85%-os tartósságéi, a román vízhasználatokra figyelemmel megállapított értékével. E készlet döntő része — 3,0 m3/s — rétegvíz, a többi talajvíz. A felszínalatti készletet — az állandóan jelenít kező vízhiány s a felszíni készlet gyakori elégtelenség ellenére is, a kedvezőtlen beszerzési lehetőségek miatt — jelenleg még csak elenyésző mértékben hasznosítják: a talajvizekből némi öntözési, a rétegvizekből pedig ipari igényeket elégítenek ki. Az eddig elmondottakról egyébként a XVII. „Területi vízmérleg” c. fejezet a „Jelenlegi vízmérleg” c. két táblázattal, továbbá a „Vízmérleg a felszíni vizekre (1960. évi állapot)”, „Vízmérleg a talaj-, partiszűrésű vizekre (1960. évi állapot)” és a „Vízmérleg a karszt- és rétegvizekre (1960. évi állapot)” c. 1:500 000 méretarányú térképekkel együtt részletesen is tájékoztat. A felszínalatti vízkészlettel való gazdálkodás területünkön — a vízbeszerzés nehézségei miatt — jelentősen nem fejlődhet: csupán a minőségi, üzembiztonsági igényeket támasztó vízhasználók részére jöhet szóba a csaknem mindenütt megtalálható, viszonylag számottevő rétegvízikészlet további feltárása és hasznosítása. (A felszíni készlettel ilyen szempontból a 2.314 pontban foglalkozunk.) 2.41 PARTIS ZÜRÉSÜ VlZ A 12. TVK területén csak a Körösök egyes helyein és csak elenyésző mennyiségű partiszűrésű vízelőfordulás van. 2.42 TALAJVÍZ 2.421 Általános rész Talajvíznek nevezzük azt a földfelszín közelében elhelyezkedő első felszín alatti vizet., ami a laza üledékes kőzetek szemcséi közötti hézagokat összefüggően kitölti, a nehézségi erő hatása alatt áll és készletében a felszíni befolyásoló tényezők hatására gyakori, közvetlenül érzékelhető változások állanak elő. A talajvíz felszínét kisebb-nagyobb területre kiterjedően folytonos görbe felületnek tekinthetjük, amely nagyjából követi a földfelszín domborulatát. A talajvíz általában szabad felszínű, egyes helyeken a változatos rétegtelepülés miatt, finom szemcséjű fedőréteg alatt „nyomás alatt álló” talajvízként is jelentkezhet. Alsó elhatárolása élesen nem adható meg, s rendszerint az első vízzárórétegig tekintjük talajvíznek. A talajvíztükör alatt általában minden réteg — vízvezetők és vízzárók egyaránt — vízzel telítettek, s így a talajvíz „érintkezésben” van a különböző rétegvizekkel, csak az adott nyomásviszonyok mellett a vízzáró rétegeken keresztül nincsen vízmozgás. A természetes talajvízháztartás egyensúlyban van. A talajvíztározódás hosszúidejű átlagértéke nulla, és a talajvíztükör a hosszúidejű átlagérték által meghatározott szint körül ingadozik. A vízszín ingadozásának övezetében — az időjárástól függően — nedves években fokozatosan több és több, száraz években egyre kevesebb víz helyezkedik el. A talajvíztükör ingadozása jelzi a talajvíz készletében beállott változásokat. Ez alól kivételt képeznek a műszaki beavatkozásokkal érintett területek, ahol a természetes egyensúly megbomlott és a talajvíz vagy tartós emelkedési (pl. öntözés, rizsárasztás hatása), vagy süllyedési (pl. vízkitermelésnél túlzott igénybevétel) irányzatot mutat. A változás lehet időszakos-, s bizonyos idő elteltével új egyensúlyi állapot áh elő, de lehet tartós is. A természeti adottságok és a műszaki beavatkozás mértéke szabja meg, hogy a kettő közül melyik fordul elő. A talajvízháztartást befolyásoló tényezők (csapadékbeszivárgás, párolgás, hozzá- és éLfolyás stb.) területrészenként különböző súllyal érvényesülnek, s ennek megfelelően többféle talajvíztípust különböztetünk meg. Az utánpótlás fő jellege szerint a különböző talajvíztípusok két csoportba sorolhatók. A felszíni vizek által nem zavart talajvíz fő táplálója a csapadék. A talajvíztükör mélysége szerint különböztetünk meg különféle talajvíztípuso- kat. A folyóvizek és állóvizek által befolyásolt területek talajvízkészlete a felszíni vízből is utánpótlást kap. 78
