Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2.3633 FELHASZNÁLÁS ÖNTÖZÉSRE A felhaszn ál hatóság elbírálásának alapja a 2.361 pontban ismertetették a 25. táblázatban foglaltak. 2.3634 FELHASZNÁLÁS HALÁSZATI CÉLRA I. kategória : Az élő Körösök és víztározásra használt holtágak. A Biharugrai Halgazdaság, a szarvasa és kőszigeti állami gazdaságok, a szarvasa kísérleti halastavak, mintegy 2600 kh halastó a körzet haltenyésztő területe. A biharugrai tápvíz, a szarvasi belterjesen kezelt holtág, a halastavakat tápláló öntözőcsatoímák. II. kategória: Az egész Körös vízrendszere. A gyomai Viharsarok HTSz egyik legjelentősebb halászati termelőszövetkezet. A körzet évi haltermelése mintegy 12 ezer q hal. 1 I 2.364 Az öntözővíz és a talaj kölcsönhatása A terület jellemző talajtípusai: öntéstalajok, réti talajok, réti csemozjomok, alföldi mészlepedé- kes csemozjomok, réti szolonyecek és sztyeppese- dő réti szolonyecek. A felsorolt talajtípusok vízgazdálkodási sajátságai és ennek megfelelő vízminőségi igényei erősen eltérőek. A Körösök mentének öntéstalajai általában agyagos összetételűek, vízgazdálkodási sajátságaik közepesek. A réti talajok mechanikai összetétele agyag, a talajvíz a felszínhez közel helyezkedik el, vízbefogadó képességük közepes, víztartó képességük erős. A sztyeppe- sedő réti szolonyecek és réti szolonyecek általában vízgazdálkodási sajátságaikat tekintve a réti talajoknál még kedvezőtlenebbek, ugyanis a felszíntől különböző távolságban levő tömör felhalmozódása szint a talaj egységes vízforgalmát gátolja és az öntözés szempontjából csupán a felette levő „A” szinttel számolhatunk. A valamivel magasabban elhelyezkedő réti csemozjom talajok vízgazdálkodási sajátságai már kedvezőbbek, vízbefogadó képességük jó, víztartó képességük jó, mechanikai összetételük rendszerint vályog, vizet záró réteget ritkán tartalmaznak. Az öntözővíz minősége szempontjából figyelemre méltó az, hogy egyes helyeken a felszínhez viszonylag közel sós talajvizeket találunk. A csemozjom talajok vízgazdálkodási sajátságai jók, vízbefogadó képessége jó, víztartó képessége jó, vizet záró réteget ritkán tartalmaznak, azt is mélyen, mechanikai összetételük vályog, a talajvíz a felszíntől mélyebben helyezkedik el. A fenti felsorolásnak megfelelően a vízgazdálkodási körzet északi részén a Körösök területén a talaj öntözővíz igénye megköveteli azt, hogy ha szántóföldi öntözést végzünk, úgy az öntözővíz só- koncentrációja az 500 mg/iit-t, Na %-a 35—40—45-t és szódalúgossága a 10 mg/lit-t ne haladja meg. E területen kisebb foltokban találunk sztyeppesedő réti szolonyeceket és réti szolonyeceket. Ezeknek öntözővíz minőségi igénye, amennyiben szántóföldi öntözést kívánunk végrehajtani, nem haladhatja meg a minden esetben alkalmas kategóriába tartozó értékeket. Tehát az öntözésre felhasznált víz összes sótartalma nem haladhatja meg az 500 mg/ lit-et, Na %>-a 35—40—45-t és szódalúgossága a 10 mg/lit-t. Abban az esetben, ha a talaj a kérges szolonyecek csoportjába tartozik és azt szikes legelőként kívánjuk hasznosítani, úgy a víz típusától függően, 650—800 mg/lit. sótartalmú, 65—75 Na %-ú és 50 mg/lit. szódalúgosságú víz is felhasználható. A déldunántúli hátság vízgazdálkodási körzetbe eső részén levő réti csemozjom és csemozjom talajok öntözővíz minőségi igénye — vízgazdálkodási sajátságai kedvező voltát, a sók kilúgzási lehetőségének fokozott voltát tekintve — nagyobb és ezért itt 650 mg/lit. összes sótartalmú öntözővíz felhasználható, azonban a víz Na %-a, tekintettel a talajok nem szikes voltára, nem haladhatja meg a 35—40—45-t és a szódában kifejezett fenolftalein lúgosság sem lehet több 10 mg/lit-nél. Kisebb területeken előfordulnak réti szolonyec talajok és sztyeppesedő réti szolonyecek, amelyekre az előzőekben ezen talajtípusra megadott öntözővíz minőségi előírások érvényesek. 2.365 A felszíni vizeket érő szennyezések (részletes ismertetést lásd IX. fejezetben). 2.366 A jelenlegi szennyezettség mellett szükséges minimális élővízforgalom A jelenlegi szennyezettség mellett szükséges minimális élővízforgalom meghatározása minőségi szempontból sok esetben igen nehéz. A számos ellentétes vélemény és különböző vízhasznosítási szempontok miatt annál is inkább, mert általánosban nagyobbak a vízkivétellel szemben támasztott igények, mint a lehetőségek. Számszerű adatokat a TVK XVII. fejezet területi vízmérlegénél: adtunk. Konkrét esetekben azonban egyedi vizsgálatokra van szükség, ahol a komplex vízgazdálkodás érdekeit kell figyelembe venni és az öntözés érdekeit az ivóvízellátás és ipar igényeivel egyeztetni. 2.4 Felszínalatti vízkészlet 2.40 ALTALANOS ISMERTETÉS 2.401 A felszínalatti vizek osztályozása Felszínalatti vízkészletnek nevezzük azt a víz- mennyiséget, ami a laza üledékes kőzetek, valamint a repedéses, hasadékos kőzetek hézagaiban helyezkedik el. A felszínalatti vizeket több szempontból (eredet, hőfok, kémiai összetétel, stb.) csoportosíthatjuk. A vízkészlet megismeréséhez a természetes osztályozás vezet, ami a genetikai jelleg és a jelenlegi vízmozgások szerint két fő csoportot ad. Az a mozgásban lévő víz, ami a természetes hidrológiai köirfalyamaitban résztvesz, a dinamikus felszínalatti vízkészlet. A vízkészletnek az a része pedig, amely a hidrológiai körfolyamatban nem vesz részt, a passzív vízkészlet. 76
