Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
аз Jellemző természetes vízhozamok* 22ja táblázat PS Е •а N A vízfolyás A szelvény В-rt A befogadó Kisvízi hozamok Közepes Nagyvízi hozamok neve megnevezése (vízmérce törzsszáma)I táv. a tork-tól. vízgy. területe neve LKQ Q 99% szept. Q 85% aug. Q 95% Q 60% KÖQ NQ 10% NQ 3% NQ 2% NQ 1 % 1-1 О сл km km'О lЛ m3/s 1. Tisza Szolnok (228) 334,4 73 113 63,2 68,0 127,0 108,0 373 546,0 3080 3520 3700 3960 Szeged (236) 172,0 138 408 95,0 108,0 196,0 157,0 620 815,0 3230 4000 4250 4700 2. Hármas-Körös Gyoma (329) 79,9 19715 1. Tisza 4,2 4,6 6,5 7,0 52,4 100,0 940 1210 1300 1480 Csongrád 0,0 27 537 1. Tisza 4,7 5,2 7,8 8,5 105,0 870 1030 1100 1200 3. Kettős-Körös Köröstarcsa 0,0 10 386 2. Hármas-Körös 2,2 2,4 4,2 4,2 60,4 700 830 880 960 4. Fehér-Körös Gyula (337/a) 132,5 4 251 3. Kettős-Körös 1,0 1,1 1,5 1,55 11,0 26,0 450 545 580 640 5. Fekete-Körös Sarkad (335) 13,9 4 302 3. Kettős-Körös 1,0 1,1 2,0 2,0 13,4 42,0 444 550 580 640 6. Sebes-Körös Körösszakái (341) 55,3 2 489 2. Hármas-Körös 1,9 2,1 3,3 3,3 18,0 25,2 470 580 620 680 Körösladány 0,0 9 119 2. Hármas-Körös 2,2 2,4 4,2 4,2 39,4 460 565 600 650 7. Berettyó Berettyóújfalu (346 45,0 3 712 6. Sebes-Körös 0,2 0,23 0,55 0,5 3,00 7,8 160 260 290 350 Szeghalom 0,0 6 095 6. Sebes-Körös 0,22 0,25 0,6 0,6 10,0 150 240 265 320 * A megadott vízhozamok a meder jelenlegi állapota melletti, természetes (vízhasználatok nélküli) állapotot tükrözik. A jelenlegi tényleges helyzettől az elsősorban a Körösök rendszerében tér el. A román és a magyar öntözővízhasználatok a kisvízi értékeket nagyságrendileg módosítják. Így előfordulhat, hogy az öntözési idényben a Körösök vízrendszerén: összesen 1 m3/s alatti vízhozam érkezik az országba. A torkolatra megadott értékeket még a hazai vízhasználatok is befolyásolják (a tiszai átvezetés például éppen ellenkező értelemben). A Tisza kisvízi hozamviszonyait a mesterséges beavatkozások ugyancsak jelentős mértékben módosítják. A vízhasználatok hatása a középvízhozamoknál még kimutatható, a nagyvízi hozamok alakulására azonban már befolyása nincs. rületünk vízjárását is jellemző egy-két — mércéjének szelvényére néhány fontosabb vízhozam- értéket a 20. sz. táblázatban is közöltünk. Most a 22. sz. táblázatban — ez en általános és tájékoztató adatok kiegészítéseképpen — a területünk vízhálózatának gerinoét képező folyók, továbbá a fontosabb természetes — vagy legalábbis természetes eredetű — vízfolyásom .kát soroljuk fel s közülük a hidro- lógiaiíag jellemezhetők néhány vízhozam-értékét közöljük. A táblázathoz az alábbi megjegyzéséket fűzzük : a) A f oly óknál az adatokat több s zelvényre (a 20. táblázatbeli törzsszámúikkal megkülönböztetett mérceszelvényekre és jelölés nélküli torkolati szelvényekre) is megadtuk, míg a kisebbeknél általában cs;ak a torkolatra vonatkozó adatokat közöltük. Ez a táblázatunk viszont vízmércekataszter szempontjából nem teljes: ott, ahol a méroehálózat nagy sűrűséggé megengedte, egyes mérceszelvé- nyékét figyelmen kívül hagytunk. A 20. táblázathoz viszonyítva szükségszerű átfedések még így is aikadnak (a mindkét táblázatban szereplő mércéknél), ezeket azonban a teljesség és áttekinthetőség érdekében nem küszöbölhettük ki. b) A több évtizedes vízhozam- n yilvántartású vízrajzi állomásokat nevük aláhúzásával és a Q 50oj érték megadásával kiemeltük. Ezek jellemző vízhozamértékeinek megállapításánál igyekeztünk a mérések és észlelések hibáit kiküszöbölni. A kapott eredményeket összehasonlítottuk és összehangoltuk a többi észlelőállomás hasonló adataival. A vízhozamadatok megbízhatósága + 10—200%-ra tehető. (Legnagyobb a bizonytalanság a szélsőséges és egyéb pillanatnyi értékeknél.) c) A megadott jellemző vízhozam ok hosszú idősor alapján levezetett, vízmércéknél a naponta észn lelt reggeli — ha napközben kimagasló árhullám tetőzött, akkor a tetőző-vízállások és a rendszeres időközönként végzett vízhozammérések alapján meghatározott vízhozam-adatsorból számított értékek. A jelölésükre a 20. és 22. sz.