Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2.3 Felszíni Vízkészlet 2.31 Általános ismertetés Felszínieknek nevezzük — eredetüktől függetlenül — azokat a vizeket, amelyek a Föld szilárd kérgén találhatók. A felszíni vizek részint közvetlenül a légköri csapadékból ereidnek, részint pedig a felszínalatti vizekből, amelyekkel szoros kapcsolatban vannak (partiszűrésű talajvizek). A földkéreg időlegesen vagy állandóan felszíni vizeket magában foglaló, partokkal határolt mélyedéseit medernek nevezzük. A mederben állandó irányú folyamatos mozgást végző vizek a folyóvizek vagy vízfolyások (ér, csermely, patak, folyó, folyam). Azok a vizek pedig, amelyek valamely mélyedést, teknőt, medencét kitöltenek, de a maguk egészében haladó mozgást nem végeznek, azok az állóvizek (láp, mocsár, tó). Mind a vízfolyások, mind az állóvizek lehetnek időszakosak vagy állandóak. Az ember természetalakító tevékenysége folyamán egyre inkább létesít, műszaki eszközeivel, mesterséges vízfolyásokat (csatornákat) és állóvizeket (pl. tározókat, halastavakat) is. 2.311 Vízrendszer és vízjárás Valamely terület vízrendszerének nevezzük a felszíni vizek hálózatát. Valamely vízfolyás vagy állóvíz vízjárásán értjük a vizek mennyiségi és minőségi jellemzői időbeli változásának összességét. A mennyiség és minőség, valamint változásuk számszerű kifejezésiére, és törvényeik leírására számos fogalom szolgál. A vízgazdálkodási gyakorlat számára legfontosabb fogalmak a következőik: vízállás; vízhozam (vízmennyiség), vízhőfok, jégmegjelenés-, zaj Lás-, beállás-, felszakadás, hordalékhozam (hordaléktöménység), továbbá az oxigénfogyasztás, keménység, sótöménység, nátriumszázalék, coli-szám, stb. A vízállás a vízszin magassága a vízfolyás vagy tó vizsgált függélyében, egy önkényesen felvett alapszint felett. Az alapszint áltálában a mederben szilárdan elhelyezett, beosztásos vízmércelap null- pomtja, amely a nagyobb vízfolyásokon rendszerint az előforduló legkisebb vízszint magasságálban, kisvízfolyásokon és tavakon pedig a fenékszinten van, de lehet más tetszőleges magasságban is. A vízállást rendszerint om-egységben, adjuk meg. A vízhozam a vízfolyás vizsgált keresztszelvényén másodpercenként átfolyó vízmennyiség. A vízmennyiség valamely víztest térfogata. A vízhozamot rendszerint m3/s-, 1/s-egységben, a vízmeny- nyiséget m3-egységben adjuk meg. A vízhőfok a vízfolyás vagy tó vizsgált pontjában fennálló vízhőmérséklet. A vízfolyásokon a vizsgált pontbeli hőfok, valamint a ponthoz tartozó függély és a függélyhez tartozó keresztszelvény többi pontjabeli hőfok a turbulencia miatt rendszerint nem tér el számottevően egymástól, ezért az egypontbeli hőmérséklet általában a keresztszelvény középhőmérsékletének tekinthető. A tavaknál azonban általában nem egyenletes a hőmérséklet eloszlás. A vízhőfokot rendszerint főegységben adjuk meg. A jégjelenségekre vonatkozó fogalmak maguktól értetődnek. A jégadatok az észlelőhely közvetlen környezetére vonatkoznak. A hordalék a tó ill. vízfolyás vizében lebegő Ш. a víz által szállított kőzettörmelék és ásványszemcse. A lebegtetett hordalék a hordaléknak az a része, amelyet az áramlás ereje lebegésben tart, ill. lebegtetve szállít tova. A görgetett hordalék a hordaléknak az a része, amelyet az áramlás ereje a fenéken görget tova. E kétféle hordalék nem határolható el élesen. A hordaléktöménység a víz egységnyi térfogatában lebegő hordalék súlya. A hordalékhozam a vizsgált keresztszelvényen másodpercenként áthaladó hordalékmennyiség. A hordalékmemnyiség valamely hordaléktest térfogata vagy súlya. A hordaléktöménységet rendszerint kg/ m3, g/m3-egységben, a hordalékhozamot m3/s, t/s- egységiben adjuk meg. A felsorolt leghasználatosabb fizikai fogalmak mellett számos kémiai és biológiai fogalom szolgál a vizek jellemzésére. Ezek alapján lehetséges osztályozni a vizeket aszerint, hogy milyen mértékben felelnek meg a közegészségügy és a különböző vízhasználó ágazatok minőségi követelményeinek. E fogalmak alapján a területegység felszíni vizeinek vízjárását a 2.32—2.36 pontokban részletesen ismertetjük. 2.3111 A TERÜLET VÍZRENDSZERE A területegységre, a határain kívülről, Romániából és a 11. sz. Alsótiszavidéki TVK-egységből lépnek számottevő vízfolyások. Romániából a Körösrendszer folyói: a — területet a 11. sz. Tiszántúli TVK egységtől elhatároló — Sebes-Körös, a Fekete- és Fehér-Körös, továbbá közöttük több — időszakosan működő s többnyire ugyancsak a Körösökből a Felfogó csatornán keresztül átvezetett vizet szállító csatorna (Köleséri-, Gyepes-csatorna, stb.) érkezik. A 11. sz. Tiszántúli TVK-egy- ségről a Keleti főcsatornával egyesült Berettyó és a Hortobágy-Berettyó főcsatorna csatlakozik. Mindkét főcsatorna az öntözési idényben Tiszavizet szállít és saját rendszerének -ellátásán felül a Körösvölgy vízpótlásit is szolgálja. Valamennyi vízfolyás végső befogadója a Hármas-Körös, mely a területről távozó vizeket a Tiszába s ezzel a 9. sz. Alsótiszántúli TVK-egység területére vezeti át. A területen nem ered természetes kisvízfolyás. Az ősi érvonulatokat az emberi kultúrtevékenység csatornákká, — sőt néhol tározókká is — alakította: nem egyebek már, mint a (többnyire kettősműködésű) belvízrendszerek főcsatornái, melyek vizüket jórészt szivattyúzás segítségével szállítják. A holtágak jórésze öntözővíz-tározóként működik. A belvízrendszereket azonban nem itt, hanem a IV. „Síkvidéki területek vízrendezése” c. fejezetben ismertetjük. 56
