Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
XVIII. fejezet. A vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb feladatok
—5000 1/perc közötti vízihozamot adó több géptípus kikísérletezésére és gyártására. Szükség lenne az öntözőtelepek előregyártandó műtárgyelemének szabványosítására és nagyüzemi gyártására. 5. ÜZEMELÉS, FENNTARTÁS, FELÜJÍTÁS A területi vízügyi szervek legrégibb üzemelési feladatai közé tartozott a belvízvédelmi szivattyú- telepek és hozzájuk csatlakozó csatornarendszerek, tiltóhálózat és szivattyú állás ok üzemeltetése, egyszóval a belvízvédelem. Jelenleg a Körösvidéken a belvízvédelmi üzemelés szolgálatában 3100 km hosz- szúságú belvízi csatornahálózat 76,6 m3/sec összes vízlevezető-képességgel és 38 db összesen 55 m3/s teljesítményű átemelőtelep működik a szakaszmérnökségek és gépészeti üzemelő részleg kezelésében. A belvízvédelmi üzemelés tervezett fejlesztésével szükségszerűen lépést tart a kezelőrészleg fejlődése is. Az öntözéses gazdálkodás fejlődésével a vízügyi igazgatóságokra hárult az öntözővíz-szolgáltatás üzeme. Ezzel kapcsolatosan végzik a vízszétosztást és vízkormányzást. A fő öntözővíz-kivételek üzemelését a Körösvidéken a II. sz. Vízgépészeti Vállalat sét a Körösvidéken a II .sz. Vízgépészeti Vállalat üzeme látja el a vízügyi igazgatóság megrendelése és irányítása alapján. A 42 fő vízkivétel! hely összes szolgáltatott vízmennyisége 18,7 m3/sec, amely 12 100 ha terület öntözési vízszükségletét elégíti ki . Bár a fejlesztés a kiszolgáltatandó vízmennyiség növekedését vonja maga után, a tervezett öntöző- rendszer kialakítások azonban megkönnyítik az üzemelést. A fejlesztés kérdése főleg a gépi kapacitás növelését jelenti. Az üzemelés biztonságának első- és fő feltétele a létesítmények jókarbantartása. Állandó jellegű fenntartási munkát jelent a Körösvidéken a békésszent- andrási, bökényi és gyulai duzzasztóművek az I. és II. kategóriájú belvízlevezető csatornahálózat, a belvízi átemelő szivattyútelepek, az árvízvédelmi töltésvonalak és tartozékaik, valamint az öntözési fő vízkivételi művek jókarbantartása. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság jelenleg évi 16 millió Ft ösz- szeget fordít építési, fenntartási munkákra és 3,8 millió Ft-ot gépi fenntartásokra. A múltban a fenntartási munkák költségeinek fokozatos növekedése volt észlelhető 1949—1959 közti időszakban, a háborús időszakban elhanyagolt, majd a társulatoktól átvett létesítményekkel bővült fenntartási munkák mennyiségi növekedésével magyarázható. A fentebb kimutatott érték az évenként átlag szükséges, melynek lassú ütemű és csak mérsékelt növekedésével kell számolni, dacára a tervezett fejlesztéseknek. Ugyanis legtöbb fenntartási munka 5—8 éves periódusokban visszatérően jelentkező és tervszerű arányos elosztás mellett közel azonos értékűre tervezhető évenként. Tekintettel azonban a szervezet fejlődési vonalának irányelveire, mely szerint — a fenntartásokat majdnem kizárólagosan végző — szakaszmérnökségeket alkalmassá kell tenni az államigazgatási feladatok elvégzésére, gondolni kell a fenntartási munkák kivitelével megbízható vállalat alakítására és fejlesztésére. A fenntartási munkák mellett a vízgazdálkodási művek üzembiztos és gazdaságos használata, azok felújítását és korszerűsítését teszik szükségessé. Ilyen természetű munkák tervezése is szerepel a TVK-ban, főleg az árvízvédelem és belvízrendezés szakvonalán. Ilyenek az árvízvédelem vonalán a gátőrtelepek, telefonvonalak stb. felújítása, a belvízrendezés terén pedig elsősorban az elévült szivattyútelepek felújítása, korszerűsítése. A VÍZIG 1960-ban a felújítási építési munkák kiviteléhez 8,5 millió Ft, a gépi felújításoknál pedig 4,5 millió Ft összeget költött el. Mivel a fenntartási és felújítási munkák között teljesen éles határt megvonni nem lehet, az utóbbi természetű munkák elvégzését ugyancsak a fentebb említett fenntartási vállalat keretében lehetne elvégezni. 6. MUNKAERÖGAZDÁLKODÁS, SZAKOKTATÁS A Körösvidéken a vízgazdálkodási létesítmények kiviteléhez szükséges fizikai munkaerő-létszám a vízügyi szervek részére általában mindig biztosított volt és jelenleg is az. A munkák zöme földmunka és az utóbbi évtized folyamán a kubikos brigádok szinte állandó jellegű munkásoknak tekintették magukat. A vízgazdálkodás terén beállott rohamos fejlődés megnövekedett építési szükséglet a gépesítés meggyorsítását eredményezte, ennek előtérbe jutása pedig a kialakult munkarend megváltozásához vezetett. így 1960 évben a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság 650 000 m3 volumenű földmunkájából már csak 267 000 m3-t, vagyis 41 %-át végezték kézierővel. Az arány-eltolódás évről-évre növekszik a gépi földmunka javára, ennek következtében a gépesítés előretörése nyomán tetemes fizikai munkaerő szabadul fel. A felszabaduló munkaerőt részben a területen, létesülő új ipari üzemek, részben pedig a vízgazdálkodás egyre bővülő és növekvő termelési és üzemelési tevékenysége fogja foglalkoztatni. A kerettervi fejlesztési feladatok végrehajthatása, a gépesítési folyamat továbbvitelét, sőt meggyorsítását kívánja meg. A szakmunkás-keret biztosításánál sokkal kedvezőtlenebb a helyzet a technikus- és mémökigény vonatkozásában, ahol főleg mérnökből jelenleg is jelentős a hiány. A vízgazdálkodással foglalkozó, vagy azzal szoros kapcsolatban levő szervek, mint a VIÉP, a Víz- és Csatornaművek, a vízgazdálkodási társulatok, az állami gazdaságok, általában nem tudják biztosítani a szükséges szakember létszámot. A megfelelően képzett szakember létszám biztosítása érdekében szükséges bővíteni és tervszerűbbé tenni a szakoktatást. A szakmunkás, technikus és felsőfokú szaktechnikus képzése területi szinten megoldható. A mérnökhiány pótlása érdekében anyagi, kulturális és szakmai téren a vidéki adottságoknak 300
