Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)

XVII. fejezet. Területi vízmérleg

rületen lényegében nem pótlódó készlet. A fogyasz­tás fokozása tehát a vízadó rétegek korábbi kimerü­lését okozza. Ezért — bár még jelentékeny a rendel­kezésre álló készlet, — abból csak körültekintő meg­fontolás után szabad újabb héwízmennyiséget ki­termelni. 2.233 A terület fejlesztési lehetősége a vízmérleg szemszögéből Megállapítható, hogy a TVK egység területén az 1960. évi vízmérleg szerint elsősorban a helyi ter­mészetes fejlődésének kellene lehetőséget biztosí­tani. A fejlesztéshez elsősorban mélységi vízkészle­tek állnának rendelkezésre, de azok kedvezőtlen be­szerzési lehetősége miatt nagyobb fejlesztést gya­korlatilag ezekre sem célszerű előirányozni. A Körösvidék vízgazdálkodásának nagyobbará- nyú fejlesztését csupán a Tiszavölgy vízpótlórend- szerének fokozatos kiépítése és a Körösvölgybe való vízátvezetés (Tisza—Körös—Csatorna) fogja lehetővé tenni. Amíg ez ki nem épül, helyi tározók létesítésével lehet kisebb mértékű fejlesztést elő­irányozni. A Tisza-rendszer felszíni vízkészletét azonban — az előirányzott vízpótló-rendszer nyúj­totta fejlesztési lehetőségekkel együtt — csak egy­séges vízgazdálkodási terv alapján lehet részterü­letek és TVK-egységek közt megosztani. 2.3 Távlati vízmérleg A távlati vízmérleget két idősávra vizsgáljuk. A következő 2.31—2.34 pontokban az 1980-ig terjedő fejlesztéseket vesszük figyelembe, míg a 2.4 pont­ban az ún. nagytávlati vízmérleghez adunk né­hány ma már előrelátható irányértéket a további fejlesztéshez. 2.31 A TÁVLATI VlMERLEGRÖL ÄLTALÄBAN 2.311 A távlati vízmérleg készítésének célja és alapelvei A 20 éves távlatra készülő vízmérleg a 2.2 alatti „jelenlegi vízmérleg”, mint kiindulási alap, továbbá a Területi Vízgazdálkodási Keretterv előző fejeze­teiben vízgazdálkodási ágazatonként rögzített táv­lati tervek alapján készült. Figyelembe veszi tehát a vízkészleteknek az 1960—1980 tervidőszakban az előrelátható műszaki beavatkozások következmé­nyeként, ill. kölcsönhatásaként jelentkező változá­sát csakúgy, mint a vízigényeknek éppen a Keret­tervben megtervezett vízépítési létesítmények meg­valósulása miatti változását. (Ilyen viszonylag rövid időszak alatt a vízkészletek természetes okok miatti változásának nemcsak, mértéke, hanem még előjele is csak nehezen becsülhető. Figyelembevételétől a távlati vízmérleg szerkesztésénél tehát eltekintet­tünk. Vízmérlegünk feladata elsősorban a Kerettervben előadott távlati elképzelések vízkészletgazdálkodási szempontból való realitásának, ill. annak összefog­laló ellenőrzése, hogy a szakágazatonként készült keretterv-fejezetekben a vízigényeket mindenütt egymással és a vízkészletadottságokkal összhang­ban irányozták-e elő. Vízkészletgazdálkodási szempontból általában re­álisnak tekinthető az a keretterv, melynek meg­valósulása egyetlen vízgazdálkodási részegységben sem okoz 100 %-ot, ill. általában a készletféleségre megengedhetőnek ítéltet meghaladó elméleti ki­használtságot, azaz amelynek tervezett vízigényei, jelenlegi ismereteink szerint, az előírt biztonság mértékéig kielégíthetők. (Az utóbbi megfogalmazás­ból az is következik, hogy olyan készletféleségeknél, melyek nagyságának meghatározása fokozott bi­zonytalansággal jár — elsősorban tehát a különböző felszínalatti vízkészleteknél — amellett, hogy a készlet inkább alá-, mint túlbecsülésére törekszünk, kedvező kihasználtság! mérőszámul — a bizonyta­lanság mértékétől függően — 100%4nál alacsonyabb értéket tekintünk. A hazai viszonyok közt, jelenlegi ismereteink szerint, a talajvizeknél az 50 %-os, a rétegvizeknél a 20 %-os kihasználtságot nem taná­csos, de általában nem is szükséges túllépnünk.) Természetes, hogy ilymódon a „távlati vízmérleg” elméletileg visszahathat az előző fejezetekre is. Amiennyiben ugyanis azt mutatná ki, hogy pl. az újabb vízigénylők telepítésének tervezésiénél a Ke­retterv valamelyik fejezete nem vette volna kellő mértékben tekintetbe a tervezés időszakában meg­lévő szabad vízkészletek (vízfölöslegek) természet­adta területi elosztottságát, vagy a készletnövelés gazdaságos lehetőségeit, esetleg az illető TVK-feje- zet átdolgozása is szükségessé válhat. A mérlegelés­ben rejlő számos bizonytalanság miatt azonban olyan esetekben, amikor valamely vízgazdálkodási egységnek a tervezett létesítmények, megvalósulása esetén várható vízhiánya viszonylag elhanyagolható (az elméleti kihasználtság mértéke alig haladja meg a határértéket), az ilyen átdolgozástól eltekintünk s csupán felhívjuk a figyelmet egy, a megvalósítás során is kivihető tervmódosítás (ill. tervkiegészítés) szükségességére. „Távlati mérlegünkben” a „jelenlegi mérleg” bi­zonytalanságai szükségszerűen halmozódnak, még ha a Kerettervben előirányzott valamennyi létesít­mény tervszerinti megvalósulását feltételezzük is. Hazánk sajátos vízrajzi helyzete miatt, elsősorban a külföldről érkező felszíni vízkészlet terhére ter­vezett határainkon kívüli beavatkozások ismereté­nek rendkívül fogyatékos volta a bizonytalanságok fő forrása. A „távlati mérleg” felállítása során e tekintetben általában azt az alapelvet követjük, hogy a külföldön 1980-ig tervbevett beavatkozások ismeretének hiányában, különösen pedig ott, ahol megvalósulásuk 1980 előtt nem valószínű, ilyenek­kel nem számolunk, ill. csak a már 1960-ban is üzemelő külföldi vízhasználatokra leszünk tekin­tettel. Alapelvünk követése közel sem megnyugtató, de legalább homogén eredményekre vezet. 2.312 A távlati vízmérleg szerkezete A „távlati mérleg” felállításának alapelvei (tű­rés, biztonság, stb.) azonosak a „jelenlegi vízmérleg­nek” 2.1 alatt leírt alapél vei vei. Mivel azonban a 284

Next

/
Thumbnails
Contents