Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
a külföldi vízhasználatok hatását, a bányavíz-bevezetéseket, a szennyvíz-bevezetések minőségrontó hatását: de nem öleli fel a mezőgazdasági vízhasznosítások, időszakosan és szakaszosan jelentkező módosító befolyását. A felszíni vízkészletet minőség szempontjából az előzőkben négy kategóriába soroltuk. A mérleg reálítása érdekében külön választottuk a több TVK-egy|séget lényegesen érintő országos jelentőségű nagy folyókat, kiemeltük a TVK-egység két nagyobb vízfolyását: a Kettős-Köröst és a Sebes-Köröst és csak az ezen felüli kisebb vízfolyások készletével számoltunk, mint a részvízgyűjtők helyi vízkészletével. Természetes, hogy a helyi vízkészletet nem számolhattunk el mégegyszer a terület kisebb vízfolyásainál, vagy az országos: jelentőségű vízfolyásoknál: a felsőbb vízrendszerben (vízfolyásnál, szakasznál) elszámolt vizeket az alsóbbnál levontuk. A vízkészletet igyekeztünk a rendszer legfelsőbb területénél kimutatni, abból az elvből kiindulva, 'hogy a területen elosztva jelentkező víz értékesebb lehet, mint a befogadó vonala mentén koncentráltan mutatkozó. Kivételt ott tettünk, ahol a befogadó a jelenlegi igényeket is csak úgy tudta kielégíteni, ha, a felsőbb vízkészletből kiegészítést kapott. (Igyekeztünk tehát mindig a vízjogi törvény szellemében eljárni.) Ezen gravitációsan átfolyó („átvett”) vizek között szerepel a felsőbb terület minimális élővízforgalma is. A meglévő tározók hasznosítható készletet növelő hatását a jelenlegi készletnél természetesen figyelembe vettük, míg a távlati tárázási lehetőségekről a 2.32 pontban emlékeztünk meg. A szenny- és használt vizekkel külön is foglalkoztunk, mert az ivó- és ipari vízigényeknél nemcsak a vízfelhasználást (vízveszteséget), hanem az egész frissvízigényt kellett szakszerűségi okokból feltüntetni. A kisvízi készletnek egy jelentős hányadát elvileg nem szabad hasznosítani olyan vízgazdálkodási ágazatban, amely a kivett vizet nem adja vissza. Így biztosítható a közegészségügyi szempontból megkívánt élővíz-forgalom és így tudják az ipartelepek a frissvíz-igényüket kielégíteni. Ennek az élővízforgalomnak a jelenlegi viszonyok mellett megkívánt minimális értékére — több érdekelt szervvel egyetértésiben — a havi legkisebb vízhozam 75 %-át vettük fel. Rá kell mutatnunk azonban arra, hogy a) az 1961. évi kisvíz idején végzett vízminőségi vizsgálatok szerint egyes folyókat jelenleg még olyan szennyezések érnek, amelyek ennél az értéknél jóval nagyobb, gyakorlatilag megvalósíthatatlan élővízigényt támasztanak, másrészt b) a vizek tisztaságának biztosítása tárgyában foganatosítandó intézkedések a távlatban mind külföldön, mind belföldön várhatóan a jelenlegi körülmények között becsült minimális élővíz-igénynek kfo. 1/3-ára Való leszorítását eredményezik majd. A 12 : XVII. 1—2. táblázatnak a felszíni vízkészletre vonatkozó rovatait mind vízszintesen, mind függőlegesen összesítettük. Az összegek — a tárazott többlet és a szenny- használt vizek kivételével — csak a számítás ellenőrizhetőségét szolgálják, de fizikailag nem értelmezhetők. E táblázatban megjegyeztük, ha a vízkészlet jelentékeny hányada külföldről érkezik. Tettük ezt azért, mert a távlati tervezés során, ezen vízfolyásoknál beható vizsgálatot igényelnek a környező államokban bekövetkező beavatkozások hatásai. Ezek egyes esetekben, így a Körösök esetében is alapvető jelentőségűek lehetnek. Az e témakörbe vágó nemzetközi megállapodásokat, illetve a tárgyalások eddigi eredményeit а II. „Természeti adottságok. Területi vízkészlet” és a XVI. „A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai” c. fejezetben vázoltuk. Az elmondottaknak, megfelelően a 12. sz. TVK- egység felszíni vízkészlete az országos jelentőségű vízfolyások (Tisza, Hármas-Körös, Keleti Főcsatorna) nélkül: augusztusi 85%-os alapkészlet 4,2 m3/s, amiből számításba vehető fiktív készlet 3.8 m3/s, míg a 99%-os szeptemberi alapkészlet 2,4 m3/s-ra, a fiktív készlet pedig 1,4 m3/s-ra tehető. 3.212 A felszínalatti vízkészlet 2.2121 PARTISZŰRÉSŰ VÍZ Partiszűrésű víz a 12. TVK egység területén csak a Körösök mellett s ott is elenyésző mennyiségben (10 lit/s) van, így ezzel a vízkészletféleséggel tovább nem foglalkozunk. 2.2121 A TALAJVÍZ A talajvízkészlet számbavételénél két alapelvet követtünk. Elsősorban csak. a jó vízadóképességű területrészeket vettük, figyelembe, azokat, ahol a talajvíz jó vízvezetőrétegekben helyezkedik el és így gazdaságos vízkitermelési érhető el. Ezeknek a kiterjedései mintegy 110 km2, azaz a 12. sz. TVK- egység összterületének kereken 3 %-a. A vízkészlet mennyiségének a megállapításánál másrészt nem foglalkoztunk az ún. sztatikus vízkészlettel. Ez a hézagokat kitöltő teljes víztérfo- gsttal egyenlő, nagy mennyiséget képvisel, de csak egyszeri vízkiemelést, vízkészletfogyasztást tesz, lehetővé. A „hasznosítható” vízkészletet a vízvezető rétegek mozgásban lévő, a hidrológiai körfolyamatban résztvevő dinamikus vízkészletéből, a talajvízforgalomból határoztuk meg. Folyamatosan, és tartósan kitermelhetőnek (hasznosíthatónak) ítéltük a dinamikus vízkészlet egy részét, azt, ami horizontális szivárgás formájában mozgásban van és kitermelése az adott terület sztatikus vízkészletét nem csökkenti. A 12. sz. TVK-egység hasznosítható talajvízkészlete igen csekély. Északkeleti részén a Körösök hordalékkúpja, déli részén a Maros hordalékkúpja fekszik. Ezeknek vízvezető rétegei több szintben, mélyebben helyezkednek el, így a rétegvíz kitermelése szempontjából fontosak. A TVK-egység hasznosítható talajvízkészüete megítélésünk szerint 0,5 m3/s. A talajvizeket minőségileg — ellentétben, a felszíni vizekkel — nem 4, hanem 3 kategóriába soroltuk. Ha a víz SÛ3 tartalma 300 mg/lit és össz280
