Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
1.23 A VlZKÉSZLETGAZD ALKOD ÁSSÁL KAPCSOLATOS EGYES JOGI ÉS MŰSZAKI KÉRDÉSEK A vízgazdálkodás alaki szabályait első ízben, példamutató alapossággal, a vízjogról szóló 1885. évi XXIII. t. c. rendezte. A törvény — kisebb kiegészítésekkel — kereken hat évtizeden át mutatott irányt a vízügyek intézéséhez. A vízgazdálkodással szemben támasztott újabb, fokozott igények kielégítésére született a 2/1952. MT. sz. rendelet a vízjogi eljárási szabályok megállapítása tárgyában. — A rendelet a vízikönyv célját kibővíti, hangsúlyozva, hogy azt alkalmassá kell tenni a vízkészlet-feltárásra, valamint a vízmérleg összeállításra vonatkozó munkálatok eredményeinek állandó nyilvántartására is. — A vízkészletgazdálkodás szempontjából elsőrendű jelentőségű, még a vizek tisztaságának biztosítását célzó 1/1961. Korm. sz. rendelet is. Az érvényben lévő jogszabályok szerint a vízkészletgazdálkodással kapcsolatos tennivalók zöme a Vízügyi Igazgatóságokat és az Országos Vízügyi Főigazgatóságot terheli. A munkában a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és a Vízügyi Tervező Iroda is közreműködik. A jogszabályok körültekintő előírásai ellenére a gyakorlat azt mutatta, hogy a vízkészletgazdálkodáshoz nem rendelkezünk igazán megfelelő alapokkal. A vízkészletek feltártsága és nyilvántartása csak a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetnél kielégítő, a hatósági jogkört betöltő szerveknél nem. — Ezeknél a vízhasználatok és vízi munkálatok vízikönyvi nyilvántartása értékes, de nem teljes a vízkészietgazdálkodás céljaira (közigazgatási egységekre tagozódik, műszaki adatai hiányosak, a változásokat nem követi, a vizek minőségéről alig ad tájékozódást), azért a Keretterv munkálataihoz is különféle más adatgyűjtéseket kellett felhasználni, illetve végezni. — Vízmérleget gyakorlatilag csak a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, vagy a Vízügyi Tervező Iroda készített, az elsőrendűen érdekelt területi szervek (a legutóbbi időkig) nem. Az ez irányú területi munka szervezeti feltételeit a terüelti vízgazdálkodási központok (Vízügyi Igazgatóságok) alapjainak lerakása útján az Országos Vízügyi Főigazgatóság a közelmúltban megteremtette. Biztosítottnak látszik tehát, hogy az e fejezetben összeállított anyagot a területi szervek — központi főhatósági irányítással és kutató intézeti segítséggel — az élet igényeinek megfelelően folyamatosan javítják, és minden szinten megvalósul a vízmérlegen alapuló vízkészletgazdálkodás. 2. TERÜLETI VÍZMÉRLEG 2.1 A területi vízmérleg készítésének alapelvei 2.11 A FELHASZNÁLT ADATOK ÉS AZOK megdízhatösAga A vízmérleg összeállításánál a téma jelentőségét megillető, tehát az elérhető legnagyobb pontosságra törekedtünk. Ennek azonban határt szabott a rendelkezésre álló, ill. beszerezhető adathalmaz mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban. Mind a jelenlegi, mind a távlati vízmérleg három nagy fejezetre bontható: a vízkészletre1 (amelyet részletesen a II. „Természeti adottságok. Területi vízkészlet” c. fejezet tárgyal), a vízigényre (amelyet részletesen a III—XIV. fejezetekben tárgyalunk) és végül magára a mérlegre, amely e fejezet tárgya. 2.111 Vízkészletek A vízkészleten belül megkülönböztetünk felszíni és felszínalatti készletet s ez utóbbin belül parti- szűrésű-, talaj-, réteg- és karsztvízkészletet. A felszíni vízkészlet mennyiségi meghatározása a vízrajzilag kellő részletességgel tanulmányozott vízfolyásokon, azaz a folyóknál és a nagyobb vízfolyásoknál, az észlelések és mérések alapján összeállított vízhozam-nyilvántartásból statisztikai úton történt. Ilyen a 12. sz. TVK területén az országos jelentőségű Hármas-Körös, továbbá Kettős-Körös és a Sebes-Körös. Ezeknél a vízfolyásoknál a vízhozamok általában kb. + 10—20%-os pontossággal ismertek. A rendszeres vízrajzi észlelésekbe be nem kapcsolt (vagy csak újabban bevont) vízfolyásoknál — vagyis a kisebb vízfolyások nagyobb részénél — a szórványos megfigyeléseket és a hidrológiai hasonlóság törvényszerűségeit felhasználva határoztuk meg a jellemző vízhozamértéket. Itt a pontosság kb. +20—30%-ra tehető. A felszínalatti vízkészletek közül a partiszűrésű vízkészletre csak a nagyobb folyók terasz-szakaszaiból számíthatunk. Itt általában a folyók mosott partjait vettük csak számításba s ezt is bizonyos biztonsággal tettük azért, hogy a részletesen fel nem tárt területeken inkább alá-, mint túlbecsüljünk a tényleges értéknél. Ilyen módon a megadott partiszűrésű vízkészletek + 50% eltéréssel fogadhatók el. Kisebb partiszűrésű vízelőfordulás a 12. sz. TVK területén csupán a Körös mellett van. A talajvízkészletet a talajvízforgalom és az áramló talajvíz alapján becsültük meg. A talajvíznek csak az utánpótlódó részét tekintettük felhasználható vízkészletnek. A pontosság a nagy talajvízkészlettel rendelkező — és így jobban ismert — területeken + 50%-on belül mozoghat. A jelentéktelen talajvíztartó területeken általában még kisebb megbízhatóságról beszélhetünk, mert az ország ezen területein a vízadórétegek elhelyezkedését sem ismerjük kellő részletességgel. Legnehezebb volt megállapítani a rétegvízkészlet 277
