Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)

XI. fejezet. Víziutak, kikötők

XI. FEJEZET Viziutak és kikötők 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböz­tetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980 év után következő és le nem ha­tárolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgo­zásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehető­ségek. 1.1 A témakör ismertetése Víziközlekedés alatt áruknak és személyeknek vízi járműveken menetrendszerű vagy egyedileg megszervezett szállítását értjük. A víziközlekedés útvonalai a víziútak. Magyarországon nagyhajó­zásról, Duna-tengeri hajózásról és kishajózásról be­szélünk. A nagyhajózás lehet nemzetközi, átmenő és bel­ső hajózás. Összefoglalóan a nagy ha józást és kisha­józást belhajózásnak nevezzük. Nagyhajózás alatta 250 torma teherbíróképességű vagy ennél nagyobb, kishajózás alatt pedig csak az ennél kisebb vízi jár­művek közlekedését értjük. Egyes vízfolyásokon, illetőleg azok szakaszain csupán kishajózás lehetsé­ges. A belhajózásra alkalmas víziútak alkotják az or­szág víziúthálózatát. A kishajózás esetében orszá­gos víziúthálózatról nem lehet beszélni, hanem csak össze nem függő, különálló kishajózási utakról. A víziúthálózat természetes (folyók, tavak) és mesterséges (hajócsatomák, csatornázott folyók) víziutakból áll. Hajócsatoma alatt olyan csatornát kell érteni, amely méreteméi és kialakításánál fog­va alkalmas arra, hogy a víziközlekedés útjaként használják. Csatornázott folyónak azt a, folyót ne­vezzük, amelyen a víz természetes lefolyási szint­jét műtárgyak (duzzasztómű) segítségével legalább olyan magasra duzzasztják, hogy az vízijárművek közlekedéséhez a duzzasztó felett megkívánt víz­mélységet és hajóútszélességet biztosítsa. Vízerő- hasznosítási és vízkivételi stb. okokból természete­sen ennél magasabb vízszínt is létrehozható. Kikötők — nyílt és medencés változatban — a víziútak olyan állomáshelyei, ahol a hajók a sze­mély- vagy áruforgalom lebonyolítására biztos, védett helyen tartózkodhatnak. A kikötőkben — céljuk és nagyságuk szerint — forgalmi (csatla­kozó utak, vasutak, stb.) rakodó (partfal, daruk, stb.) és tároló berendezések, tárházak szükségesek. Rakodónak nevezzük a víziútmenti olyan nyílt partszakaszokat, amelyek teheráruk rakodására al­kalmas és erre a célra esetleg berendezésekkel is ellátottak. A kikötők rendeltetés szerint lehetnek: személy- forgalmi, sport-, teherforgalmi és hajózási üzemi kikötők; ezek közé tartoznak a téli kikötők és a téli menhelyek is. A TVK-nak ebben a fejezetében a sportkikötők- kel nem kell foglalkozni, mert ez a témakör a XIV. Vízparti üdülés, fürdők, vízisportok és természet- védelem c. fejezetben kerül kidolgozásra. A természetes víziútak medrében a hajóutat — amennyiben az természettől fogva nem állana ren­delkezésre — szabályozási módszerekkel állítják elő. Ezért a folyókon kisvízi szabályozást végez­nek. Tavakon a minimális víziút-méreteket kotrás­sal állítják elő. A TVK-nak jelen fejezete1 a szóban- forgó minimális víziút-méreteket írja elő, a szük­séges munkálatok a III. Arvízmentesítés, árvízvé­delem, folyók és tavak szabályozása c. fejezetben kerülnek kidolgozásra, mert ezek a mederszabályo­zás munkálataihoz tartoznak. A fejezet tárgyalja a víziútak vízszint feletti űrszelvényének, a mes­terséges víziútak medrének, továbbá a hajószilipek- nek a minimális méreteit is. 1.2 A viziutak és kikötők múltja és jelene I. Viziutak A TVK területére a Körösök víziútja esik. Előzmények : A Körösöknek a múlt század elején megkezdett szabályozása előtti idők hajózási viszonyaira vonat­kozóan régi írásos feljegyzések nincsenek. A későb­biek során már történik némi utalás a hajózási lehetőségek megteremtésének szükségességére, ter­vek is készülnek, de ezek még csak kísérletezések, komolyabb eredmények nélkül. A XIX. század végén, amikor a gőzhajózás kezd elterjedni, a kiváló minőségű tiszántúli búzának a nyugati piacokon való versenyképessé tétele érde­kében már komolyabban kezdenek foglalkozni az olcsó szállítást biztosító viziutak kérdésével. Sürgeti a kishajózás kifejlesztését a Körösvölgy rendkívül termékenysége, a belterjes gazdálkodási forrna, va­213

Next

/
Thumbnails
Contents