Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
X. fejezet. Vízerőhasznosítás
X. FEJEZET Vízerőhasznosífás 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg.. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980. év utón következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése A vizerőhasznosítás a vízgazdálkodásnak az az ágazata, amely a természeti kincsek egyikének, a vízfolyások (tavak) vizében rejlő energiakészletnek a hasznosításával foglalkozik. A vízerőmű a vízfolyások (tavak) v ízerő készletének egyrészét gépei segítségével villamosenergiává alakítja át. A vízerőmű gépeivel csak olyan, helyen, lehet vízenergiát termelni, ahol természetes, (zuhatag, vízesés) vagy mesterséges vízlépcső van. Hazánkban leginkább csak az utóbbi jöhet szóba, amelyet vagy úgy állítanak elő, hogy a folyók vizét duzzasztómű létesítésével felduzzasztják, vagy pedig a vízerőtelephez vezető ásott csatornába (az ú. n. üzemvíz- csatomába) terveznek vízlépcsőt azon a helyen, ahol a vízerőtelepet meg kívánják építeni. A vízerőművek közé sorolják a hidraulikus energiatározókat is, amelyek szerkezeti kialakítása nagymértékben hasonló a vízerőművekhez, de főfeladatuk nem a vízerőnek, mint természeti kincsnek a hasznosítása, hanem az, hogy az egyéb erőtelepeken termelt fölös villamos energia felhasználásával magasan fekvő víztározóba vizet felemelve ott energiát tározzanak, amelyet a villamos energia- fogyasztás csúcsértékének idején — a tározó vizét ekkor vízturbinákon át leeresztve — használnak fel, ugyancsak villamos energia formájában. A hidraulikus energiatározókat is ez a fejezet tárgyalja. Ha valamely folyószakasz kihasználására akár magában a folyómederben, akár az üzemvízcsatorna mentén több vízerőtelep épül, akkor is külön vízerőműnek tekintjük mindegyik vízerőtelepet a hozzátartozó művekkel és műtárgyakkal (tartozékaival) együtt. Ilyen esetben csatlakozó vízerőművekről beszélünk, de úgy is mondhatjuk, hogy a szóbanforgó folyószakasz kihasználása több lépcsőben történik. A nagyobb vízfolyások vízerőhasznásítására, általános elrendezés és szerkezeti kialakítás szempontjából a vízerőtelepek két típusa létesülhet: a kis- esésű és a közepes esésű vízerőtelep. Kisesésű vízerőtelep az, amelynek esése 15 m-nél kisebb, a közepes esésű vízerőtelep esése 15—50 m között van és mindkettőnél a kiépítési teljesítmény 99 kW-nál nagyobb. Ahol a topográfiai és hidrológiai adottságok lehetővé teszik, azokon, a helyeken hidraulikus energiatározók tervezendők a csúcsenergia biztosítása érdekében. Kisvízfolyásaink lehetőséget biztosítanak törpe vízerőművek létesítésére is. Törpe vízerőművek azok a vízerőművek, amelyek kiépítési teljesítménye 99 kW, vagy annál kisebb. 1.2 A múlt és a jelen A Körösvidék első átfogó vízrendezési tervének készítője Huszár Mátyás mérnök a Sebes-, Fekete-, Fehér-, Kettős- és Hármas-Körös mederelfajutásának és ebből következően a vidék elmocsarasodásá- nak főokát a vízimaim ok sokaságának tulajdonította. Ebből a megállapításból kitűnik, hogy a Körösvidék folyótnak vízerőkészletét már a legrégibb időktől kezdve használták, igaz nem helyesen és szakszerűen, amiből a vidékre nézve mérhetetlen, károk származtak. Talán ennek a felismerésnek a túlzott következménye volt, hogy a Körösvidék folyóinak energia- kihasználását a mederszabályozás és árvízvédelem kiépítése után teljesen mellőzték. A régi vízimalmokat megszüntették, mitöbb a Körösök csatornázására, irányuló duzzasztók tervezése és, építése so^ rán is teljesen figyelmen kívül hagyták a vízlépcsők által létrehozott esések kihasználását energia- termelés céljából. A Körösvidék folyóinak vízerőkészletét először 1900—1914 évek közötti időszakban Viczián Ede mérte fel. A Körösök alsó szakaszaira azonban sajnálatos módon nem terjesztette ki vizsgálatait, mivel ezt a szakaszt a folyók nagy víz játéka, a medrek mélyen beágyazott volta, a völgyek kis esése, a turbinákra vezethető csekély vízmennyiségek miatt gazdaságosan nem tartotta alkalmasnak a vízerőhaszn ásításra. 205
