Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
I. FEJEZET Л vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban 1. a vízgazdAlkodAs A vízgazdálkodás a természetes vízháztartás céltudatos tervszerű szabályozására irányuló műszaki, tudományos, igazgatási tevékenység, amelynek célja, hogy a szocialista bővített újratermelés szükségleteinek megfelelő mennyiségben, minőségben és időben biztosítsa a vizet és megóvja a társadalmat a víz kártételeitől. A vízgazdálkodásnak tehát két egészen ellentétes irányú feladatta van. Eleget kell tennie a vízkárelhárítás követelményeinek és a legteljesebb vízhasználat érdekében feladata az időszákos vízbőség és hiány kiegyenlítése. A vízgazdálkodás az ember társadalmi fejlődése és gazdasági tevékenysége során igen különböző képet mutatott. Tudunk letűnt kultúrák igen nagy igényű vízfelhasználásairól, ívóvízellátás, mezőgazdasági öntözés vonalán és ezzel kapcsolatos vízépítkezésekről. A vízben rejlő energia felhasználása sem egészen új keletű. Ezeknél a régi vízfelhasználásoknál legtöbbször figyelmen kívül hagyták a vizek károkozó hatását, mert hiszen a népesség megoszlása még nem tette szükségessé nagy kiterjedésű területek betelepítését. A belterjes jellegű mezőgazdaság megindulása azonban megkövetelte a gazdálkodás alapeszközének, a termőföldnek védelmét, a termőtalaj viszonylagos biztonságát. Ez a követelmény tette szükségessé a vízkárelhárítás céljára szolgáló művek építését. Különböző célú vízépítkezéseinek megvalósítása során jött rá az ember arra, hogy a vízzel kapcsolatos tevékenység kihat a vizek életére és ennek következménye visszahat a gazdasági életre és a kölcsönös hatásnak megvan a maga törvény- szerűsége. Az okozati összefüggések keresése, a törvény- szerűségek megismerése és alkalmazása vezetett a komplex vízgazdálkodási szemlélet kialakításához és valósította meg a mai értelemben vett vízgazdálkodás különböző ágainak összefüggését. A folyamat eredménye a vízgazdálkodásra vonatkozó elméleti ismeretek kialakítása és a komplex vízgazdálkodás gyakorlati módszereinek rendszerezése. A vízgazdálkodás a szándékolt célnak megfelelően három jellegzetes csoportra osztható fel: 1. Hidrológiára, amely az egész vízkörforgást, vízlefolyást és az ezzel összefüggő tényezők vizsgálatát célozza. Szétágazó, sok bizonytalanságot magában foglaló, fejlődő tudományág. 2. Vízkárelhárításra, amely a természetes vízkészletnek az emberi civilizáció számára káros, sőt veszélyes, időszakos hullámzása következtében előálló áradások és aszályok elleni védekezés módszereit jelenti. Ilyeneknek tekintendők: a) a folyómeder szabályozások, b) árvízmentesítési munkák, c) belvízlevezetés rendezésére irányuló munkák, d) kisvízfolyások és vízgyűjtőterületeinek rendezési munkái, e) lecsapolások, és végül aszály idejére a f) víztározásra irányuló tevékenység. 3. Vízhasznosításra, amelynek alapját a természetes vízkészlet képezi és az alábbiak szerint tagolható: a) települések ivóvízellátása, b) mezőgazdasági jellegű, minden irányú víz- használat, c) ipartelepek vízellátása, d) ásványvizek, gyógyvizek és hévizek haszno- nosítása, e) üdülés, fürdővíz, vízisportok kiszolgálása. Az ivóvízellátás követélményei a vízminőséget illetően igényesek, míg az ipari vízellátás ebből a szempontból kevésbé igényes’. Az ívóvíz és ipari vízellátás terméke a szennyvíz, amely elvezetés előtt tisztításra szorul és ennek megtörténte után újabb megfelelő használatra alkalmas. A fentebbi taglalások nyomán összefoglalásként a vízgazdálkodás célját tömören úgy lehet meghatározni: a vízgazdálkodás gazdasági-műszaki ki- egyenlítése a hidrológiai adottságoknak, valamint a községgazdálkodási, mezőgazdálkodási, ipari- és közlekedésgazdálkodási követelményekből származó vízszükségleteknek. A vízgazdálkodás nem öncélú népgazdasági ágazat, hanem más, igen nagy fontosságú ágazatokkal kölcsönhatásban lévő műszaki-gazdasági tevékenység. A Szocializmus építésének korszakában hazánkban az ipar fejlődése nagyobb súlyt kapott. Az ipar nagyarányú vízszükséglete már általánosan ismert. Az ipar fejlődése szükségszerűen maga után vonta a mezőgazdaság fejlesztését is, ami a mező21
