Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
A vízpazarlás elkerülésére, továbbá a termelt és kiszolgált víz felhasználásának ellenőrzésére a vízműveket kellő számú és megfelelő minőségű víz- mérőberendezésekkel kell felszerelni, A vízművek jelenlegi vízmérő-ellátottsága igen alacsony. Az elmaradottságot csak jelentékeny mennyiségű víz- mérőberendezés forgalombahozataláva.l és beépítésével lehet megszüntetni. Az ipari üzemek vízfogyasztásának állandó ellenőrzése céljából meg kell szervezni az üzemek rendszeres — mérési adatokon alapuló — bejelentési kötelezettségét. A jelentősebb üzemekben oly — lehetőleg mérnöki képesítéssel rendelkező — szakembereket kell megbízni az üzemek vízgazdálkodási kérdéseinek kézbentartásával, akik az üzemen belüli tervszerű és gazdaságos vízfelhasználást ellenőrizni és biztosítani tudják. A technológiai fegyelmet ki kell terjeszteni az üzemek vízgazdálkodására is. Valamennyi ipari tárcánál megfelelő számú és képzettségű vízügyi szakembert kell alkalmazni a vízgazdálkodási kérdések intézésére. Az ivóvízművekhez hasonlóan az ipari vízműveknél is szükséges, hogy a meglévő berendezésekről, műtárgyakról pontos feltérképezés álljon rendelkezésre, melyet a fejlesztés, bővítés során kialakult állapotnak megfelelően folyamatosan ki kell egészíteni. A vízszegény területre telepített üzemekben fokozott mértékben kell a víztakarékosságot ellenőrizni és biztosítani. Ennek érdekében a jövőben felül kell vizsgálni az üzemek belső vízháztartását, s ahol arra mód van, be kell vezetni, illetve bővíteni kell a vízvisszaforgatást. Üzemeinkben tehát — indokolt esetben — a visszaforgatás mértékét az üzemek sajátosságának, technológiájának figyelembevételével úgy kell kialakítani, hogy azok jövőbeni vízháztartását a magas vízgazdálkodási hatásfok jellemezze. A nyersvízigények részbeni vagy teljes kielégítésénél a jövőben figyelembe kell venni az üzemek tisztított szennyvizeinek ismételt felhasználását is. Egymáshoz közel telepítendő új üzemek vízellátásánál a lehetőségekhez képest biztosítani kell részint az egy, közös ipari vízműről történő vízellátást, részben a sorozatos, illetve az ismételt vízfelhasználást. Az ivóvízművek tehermentesítése, továbbá a lakosság vízellátásának megjavítása érdekében meny- nyiségi és minőségi szempontból felül kell vizsgálni azon üzemek vízgazdálkodását, melyek vízbeszerzési nehézségekkel, valamint gyakori vízhiánnyal küzdő ivóvízművektől vásárolják ipari vizüket. Indokolt esetben kötelezhetők legyenek az üzemek arra, hogy nyers minőségű igényüket a továbbiakban ne a vízműtől, hanem saját vízbeszerzéseikből (felszíni víz, talajvíz stb.) szerezzék be. Az ipari vízellátás gazdaságos tervezése, továbbá a meglévő üzemek vízgazdálkodásának ellenőrzése kellően megalapozott, megbízható ipari víznormák nélkül elképzelhetetlen. A jövő sürgős feladata, hogy mind a hatósági szervek, mind a tervező mérnökök igényeinek megfelelő ipari víznormagyűjtemény állíttassák össze, mely megfelelő adatokat nyújt — a különböző technológiai módszerek figyelembevételével — az egyes üzemtípusok minőségi és mennyiségi vízgazdálkodására vonatkozóan. Gondoskodni kell arról, hogy az ivó- és ipari vízellátás területén megoldásra váró témák és problémák bekerüljenek a tudományos intézetek kutatási terveibe. Végezetül a jövőben a fejlődésnek és a szervezés- nek oda kell irányulnia, hogy a vízügyi igazgatóságok a többi vízgazdálkodási ághoz hasonlóan az ivó- és ipari vízellátásnak is irányítói legyenek területükön. Ehhez a vízügyi igazgatóságoknak kommunális és ipari vízgazdálkodás területén jártas szakemberekre van szükségük, akik egyrészt csak a vízgazdálkodási szempontból jól megoldott tervek kivitelezését engedélyezik, másrészt valamennyi vízellátási kérdésben az irányító és ellenőrző vízügyi hatóság szerepét töltik be. 188
