Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
1.2. Л múlt és a jelen 1.21 A BEL VIZGAZD ALKOD AS MtILTJA ES JELENE A belvízgazdálkodás, mint az már a fogalom meghatározásaiból is fcövetkeziik, komplex művelet, .amely ugyan térben és időben azonos folyamat lehet, de csak iákkor, ha ennek előfeltételei egymásután! sorrendiségben megoldást nyertek. A Körösvidék vízgazdálkodásának kialakulását ismertető jelen területi keretterv I. fejezet 2. pontjából kivehetően, a mocsári ősállapotból való kiemelkedés csak több, egymásután, logikus sorrendben, következő vízépítési fázis végrehajtása során vált lehetségessé. A belvízgazdálkodást szülk- ségsizerűen meg kellett előznie a folyók mederszabályozásának, majd azok árvízi kiöntéseinek megakadályozására létesített védőművek megépítésének és végül a külvizeket a mentett ártérről távol- tartó művek létesítésiének. Könnyebb áttekintés végett a következőkben külön pontokban, tárgyaljuk a belvízrendezés és külön a belvízhaeznosítás körös vidéki fejlődésének ismertetését. 1.211 A belvizes területek rendezésének múltja és jelene A Körösvidéken a, tervszerű belvízrendezési munkák 1885. év táján indultak meg, az ármentesítő társulatokba tömörült érdekeltség kezdeményezésére. A számszer int öt körösvidéki ármentesítő társulat az ártéri öblözetekniek megfelelően különült el egymástól és ezt a területi tagozódást a belvízrendezésnél is megtartották. A Körösvidék belvízi árterének az egyes ármentesítő társulatok közötti területi megosztása az alábbi volt: 1. Sebes-Körösi Ármentesítő Társulat belvízártere 2. Hosszúfoki Ármentesítő Társulat belvízártere 3. Fekete-Körösi Ármentesítő Társulat belvízártere 4. Alsófehér-Körösi Ármentesítő Társulat belvízártere 5. Körös—Tisza—Marosi Ármentesítő Társulat belvízártere 118 590 ha Köírösvidék teljes belvízi árterülete 305 810 ha Természetesen ez a kimutatás a társulatoknak csupán a — Körösvidék — területére eső belvízi árterületeit foglalja magában. A belvízrenidezési munkák végrehajtásánál három egymástól élesen elválasztható periódust különböztethetünk meg. A társulatok az első átfogó belvízrendezési terveket 1885—1900 évek között készítették el, amelyeknek alapján azután a munkálatokat kfo. 1910-ig elvégezték. A tulajdonképpeni belvízlevezetési munkákat megelőzte a külvizeknek övcsatornában történt felfogása és .ártéren kívüli elvezetése. A bihari dombvidékről lefolyó hat kisvízfolyás: a Barak on vér, az Inánál pia ta,к, a Nagyvölgy í patak, а К or hány ér, a Kölesér és a Gyepesár árvize ugyanis a Sebes- és Fekete-Körös közébe gravitait, Békés, Okány meg Vésztő környékén kialakult nagykiterjedésű mocsarakban, terült el. E kisvízfolyásoknak az ártérbe történő lefolyása igen megnehezítette a Körösvidék belvízrendezését. Ezért Kvassay Jenő tervezése alapján e patakok vizeinek elvezetése érdekében, a bihari dombok lábánál észak-dél irányú vonalvezetés mellett megépült 1893—1900 években az ún. Felfogó csatorna, mely az említett kisvízfolyások vizét felfogva, azt az ártéren kívül a Fékete-Köröslbe vezette le. A Felfogó csatorna Tamásda község közelében torkollik be a Fekete-Köröäbe. Vízvezető képessége 40—60 m-Vsec. Eredetileg mintegy 42 km hosszban. Bara- kony községig a Bakonyér medréig tervezték, de később öntözővíz biztosítása érdekében, észak felé meghosszabbítást nyert a Sebes-Körös medréig, amelyből a köröst,arjáni duzzasztó segítségévéi történik a vízkivétel. A Felfogó csatorna jelenlegi teljes hossza 61,5 km, egész terjedelmében román területen, húzódik. A kisvízfolyásoknak a Felfogó csatornától nyugatra fekvő mederszakaszai további élővíz-utánpótlást már nem kaptak. A Körösvidéken húzódó medreiket egy-egy belvízrendszer főcsatornájává építették ki és mint ilyent kezelik fél évszázad óta. Ezzel a ténnyel a Körösvidék területén a kisvízi mederszaibályozási és vízgyűjtőterületrendezési vízgazdálkodási szakágazat, mint olyan elvesztette területét, átadva helyét e vidék vízgazdálkodási jellegének jobban megfelelő belvízrendezésnek. A külvizek problémájának megoldása után az akkori mezőgazdasági szükségleteknek megfelelően, de gazdaságosságra is tekintettel, az egyes társulatok területeiken, belvízvezető hálózataik teljesítőképességét 0,1—0,2 1/s/ha fajlagos víz- emésztésnek megfelelően tervezték, illetőleg építették meg. A levezetés rendszere gravitációs és szivattyús volt. A csatornahálózat főcsatornáit és nagyobb mellékcsatornáit többnyire a folyószabályozás után visszamaradt holtmedrekben és erekben építették ki. Egyes helyeken, főleg a Hármas-Körös mentén — ahol számos és jelentős befogadóképességű holt- meder van — már ekkor figyelembe vették a táro- zási lehetőségeket. A szivattyútelepek kizárólagosan gőzüzeműek voltak, alacsony fordulatszámú centrifugál szivaty- tyúval. Az általánosan elterjedt géptípusoknak megfelelően a telepek általános elrendezése is sok hasonlatosságot mutatott. Az első kiépítési időszak végéig, 1910-ig terjedően, a Körösvidéken kb. 2000 km hosszúságú csatornahálózat létesült; 11 db szivattyútelep átlagosan 2,4 m3/sec, összesen 15 m3/,sec teljesítménnyel épült meg. Eredménye kb. 60 000 ha mezőgazdasági művelésre alkalmatlan vízállásos terület bekapcsolása a szántóföldi művelésbe. A Körösvidék belvízrendezésének első negyed- százados időszaka nem zárult aktívan. Igen hamar bebizonyosodott, az első kiépítés elégtelensége. Az 1915. évi téli esőzések, majd az 1922. évi hóolvadás 28 650 ha 41 320 ha 38 950 ha 78 300 ha 114
