Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
3. BEFEJEZÉS 3.1 Összefoglalás A fejezet sokrétűségére tekintettel a témakör rövid összefoglalása meg sem kísérelhető. E helyett kiemeljük a fejezetnek a gyakorlati vízgazdálkodás számára legfontosabb részeit, éspedig a 2.314 és 2.414 pontokat (A felszíni és a felszínalatti vizek jelentősége a területi vízgazdálkodásban), valamint utalunk a XVII. Területi vízmérleg c. fejezetben foglaltakra, elsősorban a táblázatokra, amelyek összefoglaló módon tüntetik fel a terület különféle vízféleségeinek mennyiségi és minőségi viszonyait. 3.2 További teendők A vízgazdálkodás feladatai így foglalhatók össze: a vizek kártételeinek elhárítása, a vízkincs megőrzése és olyan értelmű kiaknázása, hogy belőle a társadalomra a lehetséges legnagyobb haszon származzék. E feladatok terméSiZeteeen csak a hidrológiai — és általában a természeti — viszonydk ismeretének alaposságától függően valósíthatók meg. Már az 1952—1954 között készült, lényegében ma is iránytrnutató első Országos Vízgazdálkodási Keretterv-vázlatban olvashatjuk, hogy a keretterv tudományos megalapozottsága egyenlőtlen mértékű volt. Bár az azóta eltelt időiben a hazai tudományos kutatás számos igen jelentős eredményt ért el, ez a fejlődés sem volt egyenletes, s főként nem tudta kiegyenlíteni az elméleti alapok akkoriban tapasztalt különböző megbízhatóságát. (A rétegvízkészletre vonatkozó ismereteink pl. változatlanul a legbizonytalanabbak közé tartoznak.) így a keretterv-vázlat erre vonatkozó megállapításával — egyéb főbb irányelveihez hasonlóan — lényegében ma is egyetértünk, s jelen kerettervünk tudományos megalapozottság szempontjából homogénebbé tétele, s ennek alapján további finomíthatóságá- nak érdekében a jövőbeli kutatómunka fő irányvonalaira vonatkozó javaslatunk (természetesen az azóta bekövetkezett fejlődés figyelembevételével) gyakorlatilag megegyezik a keretterv-vázlatban előterjesztettel. A kutatási munkának elsősorban az e fejezetben részletesen tárgyalt természeti alapadottságok jobb megismerésére kell irányulnia, de természetesen fel kell ölelnie a tervezett műszaki beavatkozások várható következményeivel, illetve ezek irányításának lehetőségével foglalkozó vizsgálatokat is. A hidrológiának a 2.1 és 2.2 pontban ismertetett legközvetlenebb rokontudományai — a földtan, talajtan és éghajlatban — kutatási területén a korszerű vízgazdálkodás megvalósítása érdekében szükséges legközelebbi teendőket az 1.21 pontban körvonalaztuk. Összefoglalva: e kutatásoknak egyrészt a víz természetes körforgásának egyre jobb megismerését s a különböző szaktudományok felöli megvilágítását keM oélozniok, másrészt a körforgásba való technikai beavatkozások lehetőségeit és következményeit kell felderíteniük. E téren különösen sokat várunk a rokontudomány óiknak a hidrológia határát súroló, vagy éppen átlépő ágazataitól, — így a vízföldtantól, a talajtannak a talajok vízháztartásával és az erózióval foglalkozó részeitől s az éghaj lattannak a párolgási- és csapadékviszonyokat vizsgáló, különösen pedig a csapadékelőrejelzést szolgáló kutatásaitól. A vízgazdálkodás közvetlen alapját képező hidrológiai ismereteket a 2.3 és 2.4 pontban mutató tűk be, a vonatkozó kutatásokról pedig az 1.22 pontban — elsősorban a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet munkájának ismertetésével — számoltunk be. Az e téren ránk váró, rendkívül sokrétű teendőket a távlati tudományos kutatási fejlesztési tervbe illeszkedő munkaterv rögzíti. Az alapvető hidrológiai kutatások a felszíni és felszínalatti vízkészletek mennyiségi és. minőségi felmérése, a megtörtént számbavételek pontosságának, megbízhatóságának fokozása érdekében folynak: magukban foglalják az adatgyűjtés kiterjesztésére, jellemzőbbé tételére irányuló intézkedéseket csakúgy, mint azokat a teendőket, melyek ezen adatanyag egyre használhatóbb feldolgozása, általános összefüggések és tudományos következtetések levonására alkalmasabbá válása érdekében szükségesek. E téren legégetőbb teendőink a következők.: I a) a hidrológiai észlelőhálózat fejlesztése, b) a vízrajzi szolgálat műszer-, és mérőfelszerelésének korszerűsítése, végül c) a vízrajzi szolgálat decentralizált jellegű bővítése, s ennék érdekében a hidrológus-képzés megoldása. A felszíni vízkészlet további feltárása mellett különösen fontos a felszínalatti készletek — s ezen belül is a jelenleg legkevésbé ismert vízíéleség, a rétegvizek — mennyiségének és törvényszerűségeinek meghatározására irányuló kutatómunka. A természetes viszonyokat tanulmányozó kutatás mellett természetesen szükség van a műszaki beavatkozásokkal kapcsolatos vizsgálatokra is. Az árvízvédekezéssel kapcsolatos megvalósult kutatásokat így — az igényekhez igazodva — tervszerűen a belvizekkel és az öntözésekkel kapcsolatos kutatások követik. A felszíni és1 felszínalatti tározási lehetőségek további számbavétele, a vízgyűjtőterületek összefüggő, egységes rendezési tervei módszereinek kidolgozása, a vízgazdálkodás létesítményeinek legcélszerűbb kialakítását vizsgáló vízépítési kutatások végzése, a szorosabb értelemben vett vízkészletgazdálkodás egységes módszereinek kialakítása és végül a vízgazdálkodással összefüggő közgazdasági kutatás alapjainak lerakása még a hazai alkalmazott kutatómunka soron- következő feladatai. Az elméleti és módszertani kutatások eredményei nem helyhezkötöttek, hanem általános érvényűek, így sokszor a külföldtől is átvehetők. A ha90
