Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2.3632 FELHASZNÁLÁS ÖNTÖZÉSRE A FELHASZNÁLHATÓSÁG ELBÍRÁLÁSÁNAK ALAPJA a 2.361 PONTBAN ISMERTETETTEK A 25. SZ TÁBLÁZATBAN FOGLALTAK 2.3633 FELHASZNÁLÁS HALÁSZATI CÉLRA I. kategória: Az ország legjelentősebb haltenyésztő körzete. A Hortobágyi Állami Gazdaság, a Hal- gazdasági Tröszt és egyéb kezelésben lévő halastavak összterülete a körzetben mintegy 9000 kh. Élettani szempontból a vízminiőségvédelem elsődlegesen az egész öntözőrendszerben fontos (Keleti és Nyugati Főcsatorna), mert az ország legnagyobb és még tovább fejlődő halgazdaságát látják el vízzel. A vízminőségi érdekek e körzetben egybeesnek az öntözés érdekeivel. Ezenkívül Kisújszállás, Mezőtúr halastavai, halászott holtágai, a polgári halgazdaság tartoznak ide. Szabolcs- Szatmár megyéből mintegy 540 kh halastó sorolható ebbe a körzetbe. A nyíregyházi Alkotmány HTSz vízterületének egyrésze is ebbe a körzetbe tartozik és a Tisza balparti holtágai. II. kategória: Az élő Tisza a Sajó torkolata felett, Tiszafüred—Nagyiván közötti térség. A Berettyó vízgyűjtőterülete. III. kategória: A Tisza védelme szükséges. A körzet évi haltermelési értéke mintegy 34 ezer q hal. 2.364 Az öntözővíz és a talaj kölcsönhatása A körzet talajainak öntözővíz minőségi igénye a terület talajtakarójának összetett voltából következően igen eltérő, megfelelően annak, hogy a terület az Alföld természetes nagytájának négy résztáján fekszik, a talajtulajdonságok eltérő volta szembetűnő. A vízgazdálkodási körzet északi részén, mely a Nyírség déli részét foglalja magába, futóhomok talajokat és humuszos homoktalajokat találunk. Ezek vízgazdálkodási sajátságai meglehetősen kedvezőtlenek, vízbefogadó képességük igen nagy, víztartó képességük gyenge. A humuszos homoktalajok nagy vízbefogadó képességűek és közepes víztartó képességűek. A talajvíz a felszíntől viszonylag mélyen helyezkedik el az oldható sók kilúgozásának lehetősége kedvező, ezért, — ameny- nyiben az öntözés műszaki feltételei megvalósíthatók — úgy az öntözővíz megengedhető maximális sókoncentrációja e talajokon 1000 mg/lit. Na %-a 35—40—45, szódalúgossága 10 mg/lit. A homokterületektől nyugatra típusos mészlepedékes cser- nozjomokat és alföldi mészlepedékes csemozjomo- kat találunk. Ezen talajok vízgazdálkodási sajátságai igen kedvezőek. A talajvíz a felszíntől rendszerint mélyebben található, ezért öntözés esetén 650 mg/lit összes sótartalmú, 35—40—45 Na %-ú és 10 mg/lit szódalugosságú öntözővíz engedélyezhető. Hasonló elbírálás alá esnek a talajok öntözővíz igényét tekintve a csemozjom talajoktól délre elterülő réti csemozjom talajok. Azonban ezeknél a talajoknál helyileg előfordulhat a felszínhez közeli talajvíz. Az öntözővíz minőségi követelményeinek megállapításánál erre figyelemmel kell lenni. A réti csemozjomokkal komplexen gyakran fordulnak elő réti szolonyecek és sztyeppesedő réti szolonyecek. Ugyancsak a szikes talajok, elsősorban a réti szolonyecek és sztyeppesedő réti szolonyecek előfordulása jellemző a Hortobágy vidékére. Ezeknek a talajoknak a vízgazdálkodási sajátságai igen kedvezőtlenek. Abban az esetben ha „A” szintjük vastagsága a 15—20 cm-t meghaladja és szántóföldi művelés alatt állnak, az öntözővíz kémiai mutatóinak nem szabad meghaladnia a minden esetben alkalmas kategória értékeit, tehát a víz összes sótartalma nem lehet több 500 mg/lit- nél, Na %-a 35—40—45-nél, és szódalúgossága 10 mg/lit-nél. Abban az esetben, ha a talaj „A” szintje 5 cm-nél nem mélyebb, tehát kérges réti szo- lonyec talajról van szó, úgy a legelő öntözése esetén megengedhető a 800 mg/lit sókoncentráció, 60—75 Na % és 50 mg/lit szódalúgosság. A Körösök vidékének északi részén, mely a körzet déli részéhez tartozik, komplexben találunk szetyeppe- sedő réti szolonyeceket, réti szolonyeceket és réti talajokat. A réti talajok öntözésénél az öntözővíz összes sótartalma nem haladhatja meg az 500 mg/ lit.-t, Na %-a a 35—40—45-t, szódalúgossága a 10 mg/lit-t. Hasonló minőségi követelményeket kell előírnunk a réti szolonyecek és sztyeppesedő réti szolonyecek esetében, ahol a kedvezőtlen vízgazdálkodási sajátságokat a tömör felhalmozódási szint, a vize tzáró réteg jelenléte még fokozza. Abban az esetben, ha a szikes talajokon legelő öntözést kívánunk végezni javítás nélkül, úgy 800 mg/lit- összes sótartalmú, 65—70 Na %-ú és 50 mg/lit. szóda- lúgosságú víz felhasználható. A vízgazdálkodási körzet hortobágyi részén néhány tározó tavat és halastavat találunk. Síkvidéki tározók vízminősége és üzemelése. A síkvidéki tározók vizének minőségét alapvetően a bepárlódás, részben a tározó talajából kioldott sók hatására a tározott víz minősége bizonyos mértékű romlást mutat. Megfelelő üzemelési rend mellett azonban biztositható a tározott víz teljes mennyiségének felhasználása öntözésre. Az üzemelés feltételei a következők: a belvizek és csur- galékvizek távoltartása a tározótól, valamint a betáplálás és vízkivétel olyan szabályozása, hogy a vízkivétel akkor történjen, amikor a víz kémiai mutatói még nem érték el az öntözésre alkalmas határértéket. Az üzemelés elve azonos a hígításos vízjavítás elvével és a hígítást az öntözési csúcsszezon, július előtt kell elvégezni legalább egy alkalommal. 2.365 A felszíni vizeket ér6 szennyezések (részletes ismertetést lásd IX. fejezetben). 2.366 A jelenlegi szennyezettség mellett szükséges minimális élővízforgalom meghatározása minőségi szempontból sok esetben igen nehéz. A számos ellentétes vélemény és különböző vízhasznosítási szempontok miatt annál is inkább, mert általánosságban nagyobbak a vízkivétellel szemben támasztott igények, mint a lehető83
