Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
mélyben sós csemozjomok, a talajkörzet térszíni- leg alacsonyabb, síksági részén pedig réti szolonye- cak és sztyeppesedéi réti szolonyecek képződtek. Ezeken kívül kisebb foltokban réti talajok is találhatók. A Körösök vidékének talajai kb. az előbbiekhez hasonló talajképző kőzeten alakultak ki. Itt főleg sztyeppesedő réti szolonyecek és réti talajokat találunk. Mindkét talajkörzet vízgazdálkodása kedvezőtlen, részben a nagy sókoncentráció, részben pedig nagy agyagtartalom miatt. A Debreceni-1 öszhát löszös üledékein mészlepedékes csemozjomok, alföldi mészlepedékes csernpz- jomok és réti csemozjomok, valamint az utóbbiaknak mélyben sós típusai keletkeztek. Az említett talajok elhelyezkedése összefüggésben áll a relatív magassággal. A Hajdúság É-i és ÉK-i, térszínileg magasabb hátjain a típusos mészlepedékes csemozjomok, tőlük Ny-ra, a menedékesen lejtős és alacsonyabb helyeken pedig mélyben sós réti csemozjomok és a déli részen, a szinte tökéletes síksági részen, — mely az előbbiekhez viszonyítva mélyebb fekvésű — réti csemozjomok alakultak ki. Foltonként közöttük réti szolonyecek is előfordulnak. E talajok vízgazdálkodási tulajdonságai jók és kedvező tulajdonságaikat csak a szikesedés mértéke korlátozza. A Nyírség D-i részét jellemző kevésbé tagolt buokákon futóhomokok és nem nagy kiterjedésben kovárványos barna erdő talaj ok találhatók. A buckák közötti széles laposokban réti talajok vannak. A laposokban található réti talajok humuszos rétege alatt gyakran tömör mészkőpadot, egyes helyeken pedig gyep-vasércet találhatunk. összefoglalva a TVK-egység területének talajviszonyait, megállapíthatjuk, hogy — a Nyírség futóhomok buckáit és a Hajdúság É-i részét kivéve, — a talajok kialakulását a hidromorf hatások különböző mértékben befolyásolják és nagy részük még ma is ezek befolyása alatt áll. Megjegyzendő, hogy e talajok mélyebb rétegeiben elhelyezkedő talaj- vizek nagy sótartalmával számolni kell nemcsak a Hortobágyon, hanem a Dél-Hajdúság és a Szóinoki- löszhát e vízgazdálkodási területére eső részén is. A talajok vízgazdálkodása a mindenkori szikesedés és agyagtartalom mértékével szoros összefüggésben van. 2.123. Az ember kultúrtevékenységének hatása Az előzőkben ismertetett táj fogalmán túlmenően meg kell állapítani, hogy manapság teljesen természetes állapotban levő táj nagyon kevés van. A tájakon belül számolni kell olyan társadalmi hatásokkal is, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben beleszólnak a természeti földrajzi tényezők kölcsönhatásaképpen képződött tájak alakulásába. Természetesen az emberi kultúrtevékenység csak egyik tájalakító tényező lehet a földrajzi környezetben, mely csak részben módosíthatja a már kialakult természeti táj alapvető vonásait. Ez a beavatkozás nyilvánvalóan visszahat a talajra és részbeni vagy teljes egészében megváltoztatja fejlődési irányát is. A következőkben ebből a szemszögből vizsgáljuk meg az emberi tevékenység hatását. A történeti fejlődés menetében elsőnek említhetjük meg az ember pusztító tevékenységét az erdőirtásokkal kapcsolatosan. Itt ezeknek részletezésére most nem térünk ki. Az embernek egy másik hasznos és tervszerű tevékenysége, amellyel a természeti tájakat kisebb- nagyobb mértékben megváltoztatta, a folyóvizek szabályozása, az ármentesítés és lecsapódás, volt. Az ármentesítéssel, leesapolással, a csatornarendszerek kiépítésével, a felszíni vizek pusztításait csökkentette és a belvizek gyorsabb levezetését biztosította,; majd e területeket mezőgazdasági művelésbe fogta, és a gazdasági növények termeszr- tésével a vidék természetes növénytakaróját megváltoztatta. Ezzel a tevékenységével az ember befolyásolta a talajképződési folyamatok irányát is. A felesleges vizek elvezetése, valamint a talajvíz- szint mesterséges leszállítása után a talaj felszíni rétege szárazabbá vált. Az addig lápos, mocsaras területek talajain (lápos réti talajok, réti talajok) főleg a talajvíz mélységi elhelyezkedésétől és a talajvíz sómennyiségétől függően megindultak a szikes réti, vagy különböző réti csemozjom talaj- képződési folyamatok. Ezeket a változásokat különösképpen az Alföld nagytájának tiszántúli tájain tapasztalhatjuk. Míg az ármentesítés előtt a Közép-Tisza és Körösök vidéke a felszíni vizektől sokat szenvedett, sok volt a mocsaras terület, addig az ármentesítés után a talajvíz ezen a területen mintegy 3 m-re a felszín alá süllyedt. Az ember nemcsak az ármentesítéssel, lecsapo- lássai, telkesítéssel módosítja a, táj arculatát, hanem az ezzel ellenkező tevékenységével, az öntözéssel is. Az öntözéses gazdálkodással kapcsolatos megfigyelések, tapasztalatok arra mutatnak, hogy a nem megfelelő összetételű öntözővíz és az esetleges túlöntözés hatására megváltoznak a talaj kémiai és fizikai tulajdonságai és az öntözött tar- lajokon másodlagos elszikesedési folyamat vagy el- mocsarasodás léphet előtérbe. A gyakorlati tapasztalatok arra mutatnak, hogy az, ember öntözéses gazdálkodásával, ha körültekintő módon, szakszerűen alkalmazza azt, jó irányba, ha pedig nem megfelelő módon végzi, akkor rossz, kedvezőtlen irányba tolja el a talajok fejlődését. Különösen a Közép-Tiszavidék, Körösök vidéke réti talajain figyelhető meg ez az öntözés hatására végbemenő másodlagos szolonyecesedési folyamat. Az ember termelő munkájának másoldalú, jótékony hatása figyelhető meg homokos és szikes tájainkon, ahol homok- és szikjavítással avatkozik be a természet rendjébe és egyre nagyobb területeket von be a mezőgazdasági művelésbe. Nagykiterjedésű szikes területeink jó részének a képe megváltozott. A szikesek egy részét rizster- mesztéssel hasznosítottuk, másik részét feltörve, kémiai anyagokkal megjavítva — mezőgazdasági művelésbe vettük. A modern szikjavítási kutatás arra irányul, hogy a szikesedés folyamatait az ösz- szes 'tényezők figyelembevételével vizsgálja, és megkeresse azokat a módokat, melyekkel hazai szikeseinket megjavítva bevonhatja a mezőgazdasági termelésbe. Homokvidékeink hasznosítására is meg4?
