Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
Magyarázat az 5. sz. „Magyarország természeti-földrajzi beosztása” c. ábrához I. Alföld a) Mezőföld (a Fejér megyei Sárréttel) b) Duma-völgy c) Dráva melléki sík az Ormánsággal d) Duna—Tisza közi hátság e) Bácskai löszhát f) Alsó-Tisza mente g) Dél-tisztántúli löszhát h) Körösvidék (az Érmellékkel) i) Bereg-szatmári sík (az Ecsedi láppal) j) Nyírség k) Bodrogköz (a Rétközzel) l) Hajdúság m) Közép-Tisza mente íj.) Jászság II. Kisalföld a) Győri-tatai teraszvidék b) Győri-medence és a Fertő-Hanság medence c) Marcal-medence III. Alpokalja a) Rábántúli kavicstakaró b) Kemeneshát c) Vasi-hegyhát (Alsóőrséggel) d) Kerka-vidék e) Göcsej f) Soproni-hegység, Kőszegihegység IV. Dunántúli-dombság a) Zalai-dombság b) Belső-Somogy c) Külső-Somogy d) Tolnai-Baranyai dombság e) Baranyai szigethegység V. Dunántúli-középhegység a) Bakony b) Vértes (Vértesalja, Velencei hegység, Zámolyi-medemoe c) Gerecse (Zsámbéki- medencével) d) Budai-Pilisi hegység e) Visegrádi-hegység VI. Északi-középhegység a) Börzsöny b) Cserhát és a Gödöllői dombság c) /Mátra d) Bükk e) Nógrádi-medence f) Karancs-Medves g) Borsodi-medence h) Aggteleki-kar szt i) Cserehát j) Zempléni-hegység Ez a rendszer az egyes talaj szelvények besorolásánál morfológiai, fizikai és kémiai vizsgálatokkal dönti el azt, hogy a talajt alakító folyamatok milyen arányban és milyen sorrendben léptek és lépnek fel a talajképződés során. A talaj alakulás folyamán fellépő folyamatok — melyek egy része fizikai, más része kémiai, vagy biológiai természetű — ugyanis egymással ellentétes részfolyamatok dinamikus egyensúlyából tevőditek össze. Ilyen, ellentétes folyamatpárok a következők lehetnek : nedvesedés lehűlés kilúgzás mállás kolloid másodlagos ásványok szétesése redukció szervesanyag bomlás — száradás — melegedés — felhalmozódás (sófelhalmozódás, konkréciók) — másodlagos ásványok képződése — kolloid kicsapódás — a szétesés termékeinek kapcsolódása — oxidáció — szervetlen anyag — felhalmozódás Mindezek a folyamatok periódusosán és ritmu- sosan változtatják erősségüket. Ezek a periódusok változó időtartamúak. Minden ritmus után az előzőhöz hasonló állapotban térnek vissza, de ugyanakkor vannak kisebb eltérések, melyek erősödve a talajban, több ritmus leforgása után lényeges változásokat idézhetnek elő. Aszerint, hogy az ellentétes folyamatok milyen dinamikus egyensúlyba jutnak, és az egyes ellentétpárok milyen viszonylagos szerepet játszanak a talaj képződésben,, keletkeznek a különböző talajtípusok. Az egyes típusok nem állandók, tulajdonságaik is változnak. A talaj osztályozás központjában a talajtípus áll. Ugyanazon talajtípusba azok a talajok tartoznak, melyek hasonló körülmények között, az egymáshoz közelálló talajképző tényezők hatására alakultak ki, s egyforma biológiai, kémiai és fizikai folyamatok által jellemezhetők. A típusok altípusokra, majd változatokra, valamint helyi változatokra oszthatók. A kidolgozott osztályozási rendszer csak a típusok és az altípusok felsorolását illetően teljes, míg a változatoknál már nem sorolja fel az összes lehetőségeket, hanem csak az elválasztás irányelveit vázolja. Még kevésbé törekszik a konkrét helyi változatok merev felsorolására, mert egyrészt kevés adat áll erre vonatkozóan rendelkezésre, másrészt a már meglevő adatok alapján meghatározható helyi változatok száma is igen nagy. 2.1213 A TERÜLET LÉNYEGES TALAJFÉLESÉGEINEK LEÍRÁSA Az előzőkben ismertetett talajföldrajzi, genetikai szemléletű kutatások eredményeképpen hazánk különböző termékenységű talajait „talajosztályozási rendszerbe” foglaltuk össze, melynek gerincét a talajtípusok alkotják. A típusok általában a genetikai szintekkel jellemezhetők. A talajtanban legtöbbször ,,A”-val a ki— lúgzási, „B”-vel a felhalmozódás! szintet jelöljük, míg „C” alatt az anyakőzetet értjük. Egyes típusoknál a „B” szint értelmezése fentiektől eltér. 45
