Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
Előszó
Előszó A 11. Tiszántúl Területi Vízgazdálkodási Kerettervének célja lényegében a területen száz év óta folyó vízimunkálatok racionális továbbfejlesztése és bővítése. A terv összeállításánál alapvető irányelvként a komplex vízgazdálkodási szemléletet érvényesítettük. Annák ellenére, hogy a tervben ágazatonként bontva tárgyaljuk, a fejlesztést, hangsúlyozottan kiemeljük, hogy a vízgazdálkodás szerves egész. A 11. sz. TVK területén az élet és. termelés lehetőségét alapvetően az árvédelmi biztonság szabja meg. Tervünkben feladatul tűztük ki az árvédelmi töltések és védelmi berendezések reális maximumra történő kiépítését és fejlesztését. Területünk a földgáz és hévíz kivételével ásványi kincsekkel nem rendelkezik. A gazdasági élet uralkodó ága a mezőgazdaság. A fejlesztés legjelentősebb része tehát a mezőgazdasági vízgazdálkodás korszerűsítése. A terület nagy részén eredményes növénytermesztést csak a. vízhiányokat pótló öntözés és felesleges káros vizeket elvezető vízrendezés, illetve belvízigazdálkodás maximális fokozásával és összehangolásával lehet folytatni. A rendelkezésre álló öntözővízkészletet mind a rossz, mind a jó minőségű talajú területekre biztosítani kell, egyrészről a nagymértékű termésfokozás, másrészt az alapvető életlehetőségek biztosítása, érdekében. Ezt a szemléletet egésszé teszi az a követelmény, hogy a terméketlen, szikes területeken halastavakat kell létesíteni, ezáltal biztosítható legszikesebb területeink hasznosítása. A halastavak fejlesztése kedvezőbb lehetőséget ad tavaszi belvizeink elhelyezésénél, a kritikus száraz időszakban pedig üzemvízszintjük süllyesztésével kismértékben vízpótló műként is használhatók. A gazdasági alapokkal biztosított társadalmi fejlődés velejárója a szociális igények fejlődése. Tervünkben célul tűztük ki a belterületi lakosság ellátását jó ivóvízzel, ami minden esetben rétegvízből oldható meg. Az egészségvédelem, a vizek tisZf taságának megóvása érdekében a szennyvíztisztítás maximális fokozására törekedtünk. Különösen súlyt helyeztünk a szennyvizek öntözéses hasznosítására. A szociális viszonyok fejlesztését szolgálja a hévizek, gyógyvizek lehetőség szerinti hasznosítása és a vízparti üdülés lehetőségének kihasználása. A vízgazdálkodással szembeni igények és az ezeket kielégítő tevékenységek, tervezéséhez a természeti viszonyok, a természetes vízháztartás részletes feltárására van szükség. Területünk jelentős vízfolyásai kellően feltártak. A hasznosítható vízkészletek számbavétele azonban nem teljes, részben a felszíni kisvízfolyások, részben a felszínalatti víztartó rétegek feltáraflan- sága miatt. Ezért a vízkészletekre vonatkozó meny- nyiségi adatok becsült volta tervünk pontosságát csökkenti. Hasonló pontatlanságokkal kellett az igények oldalán is számolnunk. Főképpen a, növénytermesztés fejlődése és a jövőbeni struktúrája ma még csak becsülhető. Kedvezően befolyásolja tervünk értékét az, hogy sok részletterv, vagy megbízható helyzetfeltárással rendelkező tanulmány állt rendelkezésünkre. A Tiszántúli Területi Vízgazdálkodási Keretterv összeállításának egyik jelentős problémája, a terv részletességének, mélységének eldöntése volt. Megítélésünk szerint a túl részletes távlati terv, mind egészében, mind részletében könnyen a műszaki, technikai fejlődés gátjává válhat. Ezért arra törekedtünk, hogy a komplex vízgazdálkodásnak csak fő irányvonalait és fő feladatait szabjuk meg; a részletmegoldások módját és szerkezetét pedig a megvalósítási időszak műszaki, technikai szintjétől tegyük függővé. Ennek megfelelően folyamatos és rend,szeres feladat a, ma még bizonytalan, vagy hiányzó adattok pótlása, ami a további kutatások szükségességét indokolja. A tervet a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság dolgozói készítették. Munkájukat nagymértékben segítette számos; külső munkatárs, önzetlen közreműködésével. A tervezésiben résztvevő valamennyi munkatársnak e helyen is köszön,etem,et fejezem ki gondos munkájukért. Debrecen, 1964. november hó. Papp Ferenc vízügyi igazgató 5
