Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)

XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása

A főcsatorna által keresztezett természetes erek és belvízcsatornák kis- és közepes vizeinek átvezetésére a Főcsatorna alatt tíz bujtató épült meg. melyekre vonatkozó legfontosabb adatokat a 2. sz. táblázatban foglaltuk össze. A táblázat tartalmazza az öntözés érdekében a főcsatornából leadható maximális vízhozamokat is. A keresztezett vízfolyások. nagyvizemek a főcsatornáiba történő bevezetésére csak a Peoe-éri beeresztő zsilip és a kösely—hajdúszovátai átmetszés épült meg. A fentiek miatt a Keleti Főcsatorna kedvezőtlenebb helyzetet teremtett, mint volt annakelőtte, mert a tőle keletre eső területek nagy belvizeinek levezetése csak gépi úton oldható meg.

A Főcsatornából szivárgó, valamint a töltésekkel párhuzamosan összegyülekező vizek elvezetésére összesen 39,3 km hosszú övárok épült a kisajátítási határon belül. Az övárok vizét, egyrészt egy darab 100 lit/sec kapacitású szivattyútelep és négy darab, öszsesen 250 lit/sec kapacitású hordozható szivattyú emeli át a Kék-Kállóba, illetve a Főcsatornába, másrészt gravitációs úton jutnak el a befogadókba.

A jelenlegi főcsatorna a bakonszegi zsilipeken keresztül csatlakozik a Kék-Kálló belvíz főcsatornába. A zsilipen keresztül — a Kék-Kálló elégtelen méretei miatt — maximálisan 8 m3/s vízhozam adható le a körösvölgyi vízhiány pótlására. A túlfolyó és vízleeresztés céljából épült zsilip U~ szelvényű fixbukó koronaélét, mely vészkiömlő- ként szerepel, a hajdúszoboszlói bukó már korábban tervezett megszüntetéséből eredő új helyzetnek megfelelően 1960-ban a 92,50 m Orsz. szintre építették át. A bukó tervezett vízszállítóképessége 20 m3/sec.

A közúti és vasúti forgalomnak a Főcsatorna feletti átvezetésére, átlagosan 40—60 m fesztávol- sággal, összesen 19 db közúti és 4 db vasúti híd készült el.

Az öntözés-üzemelés leibonyolítása érdekében a csatorna mentén teljes hosszban telefonvonal épült.

Elkészült a tiszavasvári kezelőtelep, hat csator- naőrház,, öt munkásszállás és öt vízkivételi zsilip- őrszállás. A Keleti Főcsatorna rendszerében az alulról vezérelt és felülről ellenőrzött üzemelési elv szerint folyik az üzemelés, az állandó üzemvíz- szinttartás biztosítása mellett.

Az előzőkben ismertetett még befejezetlen Főcsatorna; a már korábban tárgyalt célkitűzéseket; a létesítés indokait még csak részben tudja kielégíteni. Mai állapotában a tiszalöki öntözőrendszer területén és a Körös völgyben mintegy 35—40 000 ha mezőgazdaságilag művelt terület vízellátását biztosítja.

A Főcsatorna segítségével tógazdaságok területe, ezen keresztül a halhústermelés jelentősen megnövekedett. A Keleti Főcsatorna hatásterületén a múltban nem volt lehetőség halastó építésére. A Főcsatorna megépítésétől 1960-ig 1323 ha halastó létesült, ezek és az épített öntözőcsatornák halászata évente átlagosan 3840 q hallal növelik a lakosság húsellátását.

A Keleti Főcsatorna építésével a keresztezett vízfolyásoknál a Kondoros—Tócó—Kösely kivételével általában romlott a belvízi csúcsok elvezetésének lehetősége. A tervezett bevezető zsilipek, tározók, stb. megépítése után azonban az eredeti állapotnál jobb helyzet fog előállni. Az övcsatomaszerű kialakítás miatt, az általa védett területen pedig már most is csökkentek a belvízkárok.

A hajózás tekintetében a Főcsatorna értéke jelentéktelen, mert az ideiglenes jelleggel épült víz- szinttartó bögéző műtárgyak, valamint a bentmaradt híddugók és szűkületek miatt csak Balmazújvárosig hajózható.

Ipari vízkivétel a főcsatornából ma még csekély, (Alkaloida), de a közeli és távolabbi jövőbe több gyárat kívánnak telepíteni a csatorna által nyújtott bő és megbízható vízforrásra.

Nehéz számszerű gazdasági értékelést adni a Keleti Főcsatornáról, mert még a legjobban megoldott feladatát is csak részben teljesítette. De ettől eltekintve, minden feladatát csak jelentős mértékű kapcsolódó művek beruházása és azok üzeme útján tudja végrehajtani, tehát működése önmagában nem értékelhető, illetőleg a TVK egyéb fejezeteiben kerül értékelésre. (Öntözés, halászat, belvízrendezés, hajózás). A belvízi hatás és hajózási tevékenység jelenleg még elhanyagolható. Legszámottevőbb üzemi feladat az öntözővíz, illetve a halastavak számára a tápvíz szállítása volt. 1960-ban a Keleti Főcsatorna által szállított öntöző és halastó tápvíz 330 millió m3 volt, ami a tiszalöki és a körösvölgyi átlagos növénykultúrák figyelembevételével 0,5 Ft/m3 öntözővíz értéket számítva 165 millió Ft éves termelési értéknek tekinthető. A vízszállítóképesség kihasználása napi csúcsértékben 35 m3/sec, 97%, az öntözési idény 150 napjára számított kapacitásé 454 millió mm3, 73% volt. Az így számított értékek megbízhatóságát a Körös völgyi vízleadás nehezen szabályozható volta azonban erősen rontja.

1.3 A 11. Tiszántúl vízgazdálkodási nagylétesítményeinek fejlesztési

szükségessége

A 11. TVK területén közvetlenül csak a Keleti Főcsatorna és a Sebes-Körös—Berettyó csatornázás érinti. A Főcsatorna kapcsolata a Tiszalöki Vízlépcsővel és a Berettyó—Körös csatornázással az 1.2 pontban már ismertetésre kereült.

A Keleti Főcsatorna bár 1954 óta 45 km hosszban, 1956 óta teljes hosszában üzemel, még ma is befejezetlen beruházás.

A kiépítetlenség és a provizórikus megoldások miatt a jelenlegi vízszállítóképesség mintegy 31 m3/sec-ra tehető, ami már a közeljövőben is kevésnek fog bizonyulni, főleg azért, mert a Körös völgybe jelenleg különböző vízleadásd pontokon (К— III, К—IV. K—■V, К—VII, Bakonszeg) leadott mintegy 15 m3/see vízmennyiség csak a Nagykún- sági-főcsatoma kiépítése után csökkenthető.

Eredeti célkitűzése 62 000 ha rendszeres öntözés, 1700 ha egyéb öntözésen kívüli vízhasznosítás, továbbá 3 330 ha tározó és halastó vízellátására 27 m3/sec víz szállítása volt. A tiszalöki rendszer rész300