Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
zást számottevő módon érdemes volna kifejleszteni rajtuk. Teljesen megváltozna ez a helyzet, a két hajóút összekötése esetén. Az így létesített hajóút a jelenlegi vasútvonalaknál lényegesen rövidebb és kedvezőbb módon kötné össze a borsodi iparvidéket az Alföld kifejezetten mezőgazdasági jellegű tájaival. A hajóút létrehozásának három alapvető féltétele a Keleti Főcsatorna hajózhatóvá tétele a balmazújvárosi bukótól Bakonszegig, a Keleti Főcsatorna és a Berettyó csatlakozásának megoldása a hajózást lehetővé tevő módon és a Berettyónak, illetve a Sebes-Körös alsó szakaszának hajózhatóvá tétele a Keleti Főcsatorna tervezett torkolatától a Körösök már hajózhatóvá tett szakaszáig. A fentiek figyelembevételével a megvalósításnál három ütemet tételeztünk fel. Az első ütemben (1961—65-ig) a Keleti Főcsatorna hajózható medrének rendbehozatalát végezzük el. E munkálatok tulajdonképpen a Keleti Főcsatorna medrének a tervszerinti kiépítésére vonatkoznak. Második (1965—70) ütemben megvalósulna a kishajózás lehetősége a kishajózási útvonalakon és ezzel, valamint az első ütemmel együtt a Keleti Főcsatorna kishajóval járható lenne és megszületne az összeköttetés kishajók részére a Keleti Főcsatorna és a Hortobágy belvízfőcsatoma között а К—N. csatornával. Az építés harmadik időszakában (1970—80) épülne ki a Keleti Főcsatorna Berettyó összekötése, valamint a Körösök és Berettyó csatornázása. Így a Tiszát a Körösök völgyével összekötő nagyhajózási útvonal jönne létre, mely az 1970. évig megépítendő Tiszai II. vízlépcsővel együtt az Alföld keleti részét behálózó nagyhajózási utat jelentene. Ezen nagyhajózási úthoz kapcsolódik a velük nagyjából azonos ütemben megépítendő kishajózási út. A harmadik időszakban a tervszerinti kikötők is kiépítendők. A Hortobágy—Berettyó Főcsatornán a nagyhajózás, valamint a kikötők és rakodók fejlesztése érdekében tervezett munkák megvalósítására az 1970—80 közötti időszak látszik cél széninek. Addig ugyanis a jelenleg teljesen megbénult körösi és az aránylag kisforgalmú tiszai hajózás várhatóan jelentős mértékben felfejlődik, szállító hajóparkunk kiépül, az áruáramlás a víziszállításnak megfelelően átalakul, úgy hogy egyre több és több terület kapcsolódhat be a víziszállítás forgalmába. 3. BEFEJEZÉS 3.1 A tervek értékelése A 11. TVK területén kiépíthető vízi utak hátralevő munkálatainak zömét a Keleti Főcsatorna és a Berettyó összekötése, valamint a még kiépítés^ re váró Nyugati Főcsatorna és К—N csatornák képezik. Ezen munkálatokra műszaki terv nincs, csak vázlatos tanulmánytervek készültek. Az adatok ennek megfelelően bizonyos mértékű bizonytalanságot rejtenek magukban, így a költségekben 10—20%-os eltérés lehetséges. A megvalósítás ütemezésének összeállítása olyan, hogy a víziszállítás igényéhez a megvalósítással rugalmasan lehet alkalmazkodni és a legnagyobb költséget jelentő létesítmények beruházását a megvalósítási időszak végén lehet eszközölni, amikor már elbírálható azok szükségessége. Amennyiben a közlekedés fejlődése olyan irányú lenne, hogy a víziközlekedés háttérbe szónál, a megvalósítás ütemezése szerint a legtávolabbi időszakra beütemezett és legnagyobb beruházást igénylő létesítmények megvalósítása elmaradhat. Mivel az alapvető létesítmények a hajózástól függetlenül is megvalósulnak, a hajózás érdekében szükséges beruházások a népgazdaság részére a forgalom fokozatos növekedésével megtérülnek. A közlekedés céljából megvalósítandó vízilétesítmények így az egyéb célból megvalósított létesítményekkel komplex vízgazdálkodási egységet képeznek. melvnél a vízgazdálkodási kapcsolatokon kívül a gazdasági kapcsolat is megvan. Az a tény, hogy az öntözés hatására jelentkező többlettermést kell az öntözés céljából megvalósított csatornákon elszállítani, a vízgazdálkodási és gazdasági egység és egymásrahatás elvét juttatja kifejezésre. A 11. TVK víziutakra vonatkozó fejezetének fejlesztési részében leírtak akkor lesznek jelentősek, ha a Tisza csatornázása és a Duna—Tisza Csatorna megvalósul és így lehetőség lesz a nagyobb távolságokra való víziszállításra. Ebben az esetben az Alföld mezőgazdasági termékeit a Dunán esetleg külföldre is el lehet szállítani (konzervek, gabonane- rnűek, liszt). 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők A 11. TVK területén a víziutak nem elsődleges célból épültek, így á víziutak főlétesítményeinek fejlesztését a létesítmény eredeti céljának szempontjai szabják meg. Erre való tekintettel egyedül víziút szempontjából továbbkutatást és tervezést csak a Keleti Főcsatorna—Berettyó összekötése igényel, az egyéb létesítményeknél a víziközlekedést csak mint másodlagos célt kell figyelembe venni. Nagyon fontos a víziközlekedés gazdaságos és népgazdaságilag helyes arányának kialakítása, viszonyítva a közúti és vasúti közlekedés forgalomhoz. Ezért a jelen tervben levő fejlesztés szempontjából a jövőben a közúti és a vasúti forgalom alakulását kell figyelemmel kísérni olyan szempontból, hogy melyek azok a szállítások, melyek viziútra átterelhetők és így népgazdaságilag megtakarítást jelenthetnek. A 11. TVK területén a víziközlekedés akadályairól a 1.3 résziben irtunk. A fejlesztés érdekében ezek elhárítása a legfontosabb. Ennek érdekében 263
