Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
3. A VÍZGAZDÁLKODÁS JÖVÖJE A terület gazdasági-társadalmi életében változást csak az okszerű vízgazdálkodás hozhatott. A lényegében száz év óta folyó vízimunkálatok racionális továbbfejlesztése és kibővítése a Vízgazdálkodási Keretterv célja. A terv összeállításánál alapvető irányelvként a komplex vízgazdálkodási szemlélet érvényesítését fogadtuk el. Annak ellenére, hogy a tervben ágazatonként bontva tárgyaljuk a fejlesztést, hangsúlyozottan kiemeljük, hogy a vízgazdálkodás szerves egész, amely semmilyen indok alapján nem különíthető el önálló, egymástól független tevékenységekre. A 11. TVK területén az élet és termelés lehetőségét alapvetően az árvédelmi biztonság szabja meg. Tervünkben feladatul tűztük ki az árvédelmi töltések és védelmi berendezések reális maximumra történő kiépítését és fejlesztését. Ennek megfelelően a 0,5—1%-os valószínűségi árvizeket fogadtuk el mértékadónak, s a biztonság fokozása érdekében e fölött 1—1,5 m-re terveztük a töltések magasságát. Területünk ásványkincsekkel, a földgáz és hévíz kivételével nem rendelkezik. A gazdasági élet uralkodó ága a mezőgazdaság. A fejlesztés legjelentősebb része tehát a mezőgazdasági vízgazdálkodás korszerűsítése. A terület jelentős részén eredményes növénytermesztést csak a káros vizeket elvezető vízrendezés, valamint a vízhiányokat pótló öntözés maximális fokozásával és összehangolásával lehet folytatni. Ennek megfelelően alapvető feladatként tűztük ki, hogy a lecsapoló hálózat méretezésénél a káros vizek 14 napnál rövi- debb idő alatt levezetendők. A rendelkezésre álló vízkészletet gazdaságos politikai mérlegelés alapján mind a rossz mind a jó vízgazdálkodásű talajokon öntözéssel hasznosítani kell, egyrészről a nagymértékbend termésfokozás, másrészt dz alapvető életlehetőségek biztosítása érdekében. Ezt a szemléletet egésszé teszi az a követelmény, hogy a terméketlen, szikes területeken halastavakat kell létesíteni, ezáltal biztosítva azok hasznothajtóságát. A gazdasági alapokkal biztosított társadalmi fejlődés velejárója a szociális állapotok fejlesztésének igénye. Tervünkben célul tűztük ki a belterületi lakosság jó ivóvízzel történő ellátását, amely minden esetben rétegvízből oldható meg. Az egészségvédelem, a vizek tisztaságának megóvása érdekében a szennyvíztisztítás maximális fokozására törekedtünk. Gazdaságos szemlélettel különösen súlyt helyezünk a szennyvizek öntözéssel történő tisztítására és hasznosítására. A szociális viszonyok fejlesztését szolgálja a hévizek, gyógyvizék lehetőség szerinti hasznosítása és a vízparti üdülés lehetőségének kihasználása. A vízgazdálkodással szembeni igények és az ezeket (kielégítő tevékenység tervezéséhez a természeti viszonyok, a természetes vízháztartás részletes feltárására van szükség. Területünk fő, jelentős vízfolyásai kellően feltártak. A hasznosítható vízkészletek számbavétele azonban nem teljes, részben a felszíni kisvízfolyások, részben a felszín alatti víztartó rétegek feltáratlansága miatt. Ezért a vízkészletekre vonatkozó mennyiségi adatok becsült volta, tervünk pontosságát csökkentik. Hasonló pontatlanságokkal kellett az igények oldalán is számolnunk. Főképpen a növénytermesztés fejlődése és a jövőbeni struktúrája becsülhető ma még csak. Kedvezően befolyásolja tervünk értékét az, hogy sok részletterv, vagy megbízható helyzet- feltárással rendelkező tanulmány állt rendelkezésünkre. A 11. TVK összeállításának egyik jelentős problémája a terv részletességének, mélységének, eldöntése volt. Megítélésünk szerint a túl részletes távlati terv, mind egészében, mind részletében könnyen a műszaki, technikai fejlődés gátjává válhat. Ezért arra törekedtünk, hogy a komplex víz- gazdálkodásnak csak fő irányvonalait és fő feladatait szabjuk meg; a részletmegoldások módját és szerkezetét pedig a megvalósítási időszak műszaki, technikai szintjétől tegyük függővé. Ennek megfelelően a folyamatos és rendszeres feladat a ma még bizonytalan, vagy hiányzó adatok pótlása, mely feladat a kutatások szükségességét indokolja. így lehetővé válik a Keretterv folyamatos finomítása és szükségszerinti változtatása. A 11. Tiszán till Vízgazdálkodási Kerettervének készítése A természetes vízháztartásnak a társadalom szükségleteivel való összhangba hozatalára irányuló tevékenységet, térbelikig átfogó módon, nagy időbeli távlatokra és komplex népgazdasági és természeti kihatásaiban kell szemlélni. A különböző népgazdasági ágak részéről a víz iránt jelentkező igények, a regionális területrendezés, a lakó- és ipartelepek fejlesztési elgondolásai megkövetelik, hogy ismerjük vízgazdálkodási lehetőségeinket , és ezirányú tevékenységünkben a legmesszebbmenő tervszerűséggel járjunk el. Ez a felismerés vezette a kormányt a Vízgazdálkodási Keretterv elkészítésének elrendelésében. A Keretterv a vízgazdálkodással szemben támasztott igényekből kiindulva, időbeli ütemezés nélkül tartalmazza a terület vízgazdálkodási helyzetére vonatkozó alapvető adatokat és hosszú távlatra szólóan — műszakilag célszerű megoldások és a gazdaságosság mérlegelése alapján — a vízgazdálkodási fejlesztési lehetőségeket, végül az egymással ösz- szefüggő művek esetén a létesítés észszerű sorrendjét. Figyelemíbeveszi az ipar és mezőgazdaság termelőerejének fejlődéséből, továbbá a mezőgazdaság szocialista átszervezéséből, az ipar decentralizálásából, valamint a települések és közlekedési hálózat fejlesztéséből és lakásépítési programból keletkező igények hatását a vízgazdálkodásra, úgyszintén kielégítésük lehetőségét, végül a tudomány, a technika, a gazdasági fejlődés hatásait, különös tekintettel a gépesítésre, előregyártásra. ö&szhang28
