Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
emelésére szivattyúállást terveztünk. A magaspart rövidülése 590 fm, ami az 1,50 m-re történő biztonsággal kiépülő töltéskorona kifutásából adódik. A 2. számú Tiszalök—tiszafüredi öblözetben ár- vízvédelmi falat terveztünk a 98,240—98,047 szelvények között, ahol az árvédelmi töltés beköt a tiszalök—tiszaeszlári műútba. A Tiszalök belsőségét védő burkolt töltésszakaszon a hullámtéri jó állapotban lévő burkolat lebontása nélkül az előírt koronamagasság nem lenne megépíthető. A mentett oldal felé pedig a bel- sőségi telkek miatt nem lehet a megkívánt talpszélességet biztosítani. Ezért itt a jelenlegi töltéskoronán árvédelmi falat és a szivárgási vonal süllyesztésére a töltés mentett oldali lábvonalánál szivárgót terveztünk a 94,920—92,200 és a 91,966 —91,376 szelvények között. Az árvédelmi fal a 94,800—92,346 szelvények között a tiszalök—nyíregyházi műút a töltésein halad. A szivárgók vizét két szivattyúállás építésével, valamint a község belvízmentesítésére felállított két szivattyúállással terveztük a Tiszába emelni. A két előbbi szivattyút a géprovatba beterveztük. A magasparti szakasz rövidülése az öblözetben 1,914 km. A töltésen Tiszadobnál a 74,2—73,0 km között a tiszadob—tiszalöki müút halad. Itt a hullámtéri oldalon közvetlenül a védtöltés mellett az új telep beltelkei vannak, ezek miatt a töltéserősítés, illetve a magasítás csak az útburkolat felszedésével lenne megoldható és az új telep mintegy 230 házát továbbra is csak a tiszadobi nyárigát védené, mely nem nyújt teljes értékű árvédelmi bizton|ságot. Ezért e szakaszon a 74,240—73,000 szelvényben 1,240 km hosszban árvízvédelmi falat terveztünk. Az árvédelmi fal a település Tisza felőli oldalán a terep fölött átlag 1,2 m magas koronaéllel halad. A mögötte levő jelenlegi töltésszakasz árvédelmi szerepe így megszűnik. A 39,800—39,000 és 15,900—14,900 szelvények között, ahol a Tisza igen megközelítette a védtöltés hullámtéri lábát, a töltés beljebbezését vettük számításba, mert jelenleg az árvíz utáni gyors apadáskor a meder felé áramló talajvíz a töltés altalajának megcsúszását idézheti elő. Annak ellenére, hogy a II. tiszai vízlépcső a harmadik ötéves tervben megvalósul, a duzzasztás által érintett védvonal szakaszon is csak azt az erősítési munkát állítottuk be, melyet a mértékadó árvízszinttel szembeni biztonság megkíván. Ugyanis a további erősítés már az új nagylétesítmény miatt válik szükségessé és így költségeit nem az árvédelemnek 'kell biztosítani. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12 924 msz. „A Tisza csatornázás fejlesztése” című alapdokumentációja szerint a kiskörei vízlépcső felett 90,50 m duzzasztási szintű hullámtéri tározó van tervbevéve. Ez árvédelmi szempontból igen súlyos helyzetet teremt mind a töltések állékonysága, mind az altalaj áteresztő volta miatt. A részletes talajfeltárás után készülő tervnek kell tartalmaznia a szükséges biztosító munkákat. Erre vonatkozólag a Tisza-balparti védvonallal kapcsolatban várható költségeket az alapdokumentáció nem tartalmazza. A magasszintű tározó esetén nemcsak az árvédelmi füzes kipusztulása miatt hullámverés elleni védőburkolat létesítése válik szükségessé, hanem az árvédelmi rőzse termelése is lényegesen lecsökkenj. Ez a védanyag ellátás terén — tekintettel arra, hogy a többi folyó mentén a szűk hullámtér miatt árvédelmi füzes nem telepíthető — igen nagy nehézséget fog okozni. Ezért a tározó felső részén, ahol a tározható vízmennyiség már jelentéktelen, a medermenti parti zátonyon vezetett töltéssel kell megvédeni az árvédelmi füzest. A Kerettervben az árvédelmi erdők fejlesztését, szélesítését és a meglévő rontott füzesek felújítását a szükségletnek megfelelően állítottuk be. Ha a duzzasztási szint miatt a telepítés nem volna lehetséges, a kieső területet a többi szakaszon szélesebb véderdősáv telepítésével kell pótolni. A Keleti főcsatorna menti árvédelmi töltések erősítésre nem szorulnak. Az új létesítmények erősítése az 1. öblözetben 171 200 m3 föld, 300 m3 beton, 1,300 m3 kő beépítését, 46 ha erdő létesítését teszik szükségessé 10,1 millió forint költséggel. A 2. sz. öblözetben 1 985 500 m3 föld, 1900 m3 beton 4300 m3 kő beépítése és 543 ha erdőtelepítés válik szükségessé összesen 103 millió forint költséggel. 3. A Berettyó—Sebes-, Hármas-Körös és Hortobágy—Berettyó öblözet A Berettyó-jobbparti védvonal A Berettyó menti mindkét oldali árvédelmi töltés erősítésénél és emelésénél az 1919. és 1940. évi árvizek tetőző vízállásait vettük az OVF utasítása értelmében mértékadónak tekintet nélkül az egyes szakaszokon a múltban keletkezett jégtorlaszok következtében előállott magasabb árvízszintekre — mivel ezeket a torlaszképződés okainak — főleg a sűrű jármú nyárhidak — közép- és nagyvízű szűkületek — átépítésével, illetve megfelelő átalakításával kell megszüntetni. Az erősítéseknél a szelvényméretekre vonatkozó előírásokat betartottuk. 5,0—4,0 koronaszélességgel a hullámtéri oldalon a mértékadó árvízszint felett 1 : 2, alatta 1 : 3, a mentett oldalon a mértékadó vízszint alatt 0,5 m-ig 1:2, alatta 1:3, a mentett oldalon a mértékadó vízszint alatt 0,5 méterig 1:2, ez alatt a terepig 1:4 lejtőt terveztünk. Itt is általában a mentett oldal felé terveztük az erősítést. Hullámtér felé történő emelést és erősítést csak Pocsajnál, Gáborjánnál, Bakon- szegnél és Szeghalom belsőségénél, utóbbi helyen az 5,9—7,300 szelvények között terveztünk, ahol a hullámtér elég széles és a víz felé történő erősítéssel a töltés vonalozása kedvezőbbé válik. A töltést a 44,020 szelvényben keresztezi a be- rettyóújfalu—biharkeresztesi vasútvonal. A védtöl- tésnek a vasútvonal felépítményeinek magasságáig való felemelését és a keresztezéssel kettészelt töltés 150 m hosszú szakasszal való összekötését beterveztük. Szeghalomnál a 7,300—7,549 szelvények között a védtöltés beljebbezése válik szükségessé, közvetlenül a szeghalomcsökmői úti híd alatt, az ott már 117
