Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
határaként megadott 0,5 mg/lit. értéknél több vasat tartalmazó vizet ad. A víz megengedettnél nagyobb keménysége viszont az ipari célra való közvetlen fel- használást teszi lehetetlenné: országosan átlagban a 18 mkf-ot meghaladó összes keménységű vizet szolgáltató kutak aránya meghaladja a 60%-ot is. A táblázatunkban nem közölt minőségi jellemzők közül a kloridtartalom és az alkalinitás az országnak csak elenyészően kis részén haladja meg a megengedhető értéket, a nitrát- és nitritionok jelenléte pedig leginkább helytelen kútkiképzéssel jelentkező szerves eredetű szennyeződésre utal. Végül a gyakorlat számára legfontosabb kérdésről, a vízbeszerzési lehetőségekről adunk a 2.4412 pontban rögzített elvnek megfelelő tájékoztatást. 2.4422 A TERÜLET RÉTEGVIZEI A rétegvíz túlnyomó többségét a pleisztocén folyóvízi üledéksor adja. Ahol a pliocén képződmények a felszínhez közel vannak, ott fedőjükben a pleisztocén vékony és leginkább finomszemű folyóvízi és kisebb részben széleredésű kőzetekből áll. ezért ezek kevés és kedvezőtlen vegyi összetételű vizet adnak. Ilyen terület a Hajduhát, amely a 3. tájegységen belül már azzal is elvábk, hogy annak NY-i részén (Hortobágy) a pleisztocén vastag és bőséges a rétegvize is. A Hajduhát és a Hortobágy eltérését a 4. ábra C szelvényei (különösen a C2) érzékeltetik. A Hajduhát vízföldtanilag kedvezőtlen pleisztocén rétegsora feküjében a felső pannon 10—60 m mélységben van a felszín alatt. Igen előnytelen egyrészt az, hogy a pannon rétegsor felső 300—400 m-ében kevés és lencsés vízadó réteg van, s a 400 —500 m körüli vízadó rétegek elérése költségessé teszi a vízfeltárást. Másik hátrány az, hogy a mélyből felszálló víz nyugalmi szintje is mélyen a felszín alatt marad a Hajduhát kiemelt helyzete miatt, s így nagyobb a vízemelési költség is. A Hajduháton a kutak zöme kevés vizet ad. A peremén lévő városok vízmüvei részben a szomszédos süllyedék-területről szerzik a vizet (pl. Hajdúböszörmény is, 25/b ábra, 5. szelvény). A Hortobágy pleisztocén homokos, aprókavicsos rétegsora elegendő vastag. Belőle bőséges, jó minőségű (25/b ábra, 16. szelvény) és többnyire kedvező nyugalmi szintű víz tárható fel (25/b ábra, 5., 9. szelvény). Ugyanez érvényes a Hajduhát és Hortobágy peremére (pl. Balmazújváros Ny-i oldala, 25/b ábra, 13. szelvény) is, ahol a pleisztocén már elég vastag. Igen kedvező terület a tiszai árok (22. tájegység) és a Hortobágy érintkezése (25/b ábra, 7., 11. és 12. szelvény). A TVK-egység területére esik az ЁК-i Kárpátok pleisztocén f oly ói összefüggő törmelékkúpjának, a Nyírségnek (2. tájegység) Ny-i, keskeny szegélye és D-i kisebb fele. A nyugati szegély kedvezőbb még a felső részében is, mert még viszonylag durvaszemű és nagyobb területű vízadó rétegei vannak. A déli részen a törmelékkúp aljának durvahomokos, apró kavicsos összlete igen jó vízadó, különösen a körösi süllyed ék (8—14. tájegység) felé eső lejtőségen. Az ópleisztocén elején a Körösvidék süllyedésének meggyorsulásával a meredekebb lej-a > < N c 3*1 60 < 93 л Н. Vízgazdálkodási egységet érintő vízföldtani tájegységek tájékoztató adatai _____
