Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
mokban, kristályos palákban, stb.) tárolt vízre és mélykarsztvízre. Nálunk a mélységi víz túlnyomó része rétegvíz, mely réteges víztartókban tárolódik. A következőkben ezzel foglalkozunk. Az egyes felszínalatti vízfajták elhatárolása igen nenez, soKszor nem is lehetséges. Így a talajvíz, a karsztvíz és a rétegvíz közötti átmenetek miatt a vízfajták elnevezései nem mindig jelölnek tiszta fogalmakat. A rétegvíz lehet hideg, langyos, meleg és forró. Itt csak a hideg és langyos, tehát közvetlenül ivóvízként használható rétegvízzel foglalkozunk. (A hévizet a 2,45 fejezetben tárgyaljuk.) 2.4411 RÉTEGVÍZHAZTARTAS. UTÁNPÖTLÓDÁS A rétegvízháztartás a felszínalatti víz körforgalmának része. A felszínalatti körforgalomban a résztvevő víz a vadózus vízből jut a kőzetekbe, s onnan rövidebb- hosszabb idő után mint víz vagy vízgőz távozik. A felszínalatti vízkörforgalom a periódusok időtartama szerint lehet: rövididejű, évszakos-, éves-, többéves- és hosszúperiódusú. A rétegvíz általában mélyebben helyezkedik el, körforgalma ezért leggyakrabban a többéves és a hosszúperiódusú kategóriába tartozik. Ennek következménye, hogy nyugalmi (egyensúlyi) vízszintje, nyomása és hozama legtöbbször még a többéves száraz-nedves meteorológiai periódusokra sem érzékeny. Kivétel a hegységperemek, és hegyek közé zárt kis medencék rétegvize. (Lásd még a 2.4412 pont alatt.) A rétegvíz utánpótlása lényegében megegyezik a többi felszínalatti vízfajtáéval, csakhogy utánpót- lódási módja eltér amazokétól. A felszínalatti vizek utánpótlódási lehetőségei röviden a következőkben foglalhatók össze: a) A kondenzációs víz a felszín feletti levegőnek a hidegebb talajba való beáramlásakor a belőle kiváló vízpárából keletkezik. Mennyisége jelentéktelen: évente legfeljebb néhány milliméter utánpót- lódást jelent. b) Az izzadmányvíz a felszín közelében vagy a felszínen keletkezett kőzeteknek — a Föld mélyébe történő süllyedésük közben — vízgőz alakjában kivált nedvességtartalma. Kísérleti adatok szerint mennyisége az egész Kárpátmedencében mindössze évi 5000—8000 m3-re tehető. c) A fosszilis rétegvíz szigorú meghatározás szerint a kőolajtelepek feküvize. Mennyisége elhanyagolható. — Tágabb értelemben vett fosszilis víz az, amely a rétegekben leülepedésük óta tározódik. Ez önmagában nem jelent utánpótlódást, csak akkor, ha a réteg pórusai csökkennek és azokból a víz egy része kinyomódik. Ennek mennyisége is jelentéktelen: az egész Kárpátmedencében — a számítások szerint — évente 3,2—52 millió m3 között változik. d) A juvenilis víz egyik része a Kárpátmedencében ma már gyakorlatilag csak erupciók után jöhet a felszínre, így elhanyagolható. — Másik előfordulási módja a hűlő Föld belső izzó magmájából a kéreg vastagodásával arányos mértékben, a kéreg alsó részeiben kiváló vízgőz, Ennek meny- nyisége nem becsülhető pontosan, azonban lehetséges, hogy résztvesz a rétegvíz utánpótlódásában. e) A kitermelhető dinamikus készlet egyetlen jelentős utánpótlása — ahol ilyen egyáltalán van — csak a beszivárgó vízből származhat. Az a)—e) pontokban felsorolt utánpótlódásokon kívül — melyek valamennyien a felszínalatti vízkészlet szaporodásával járnak — az egyes felszín- alatti vízfajták készlete természetesen egymás rovására is gyaparodhat (pl. mélykarsztból táplálkozó rétegvíz). 2.4412 RÉTEGVÍZJÁRAS A következőkben sorravesszük hazánk területének jelentős (I), korlátozott (II) rétegvízutánpótló- dással rendelkező és rétegvízutánpótlódással gyakorlatilag nem rendelkező (III) területtípusait és jellemezzük rétegvízjárásukat. I. A nagymennyiségben utánpótlódó vízadókat elsősorban, sőt majdnem kizárólag a hegységi peremeken találjuk (pl. Pécs, Komló, Várpalota, Mezőkövesd vidéke). Itt a rétegvíz utánpótlása háromféle lehet: a) A hegységperemeken a rétegek a felszínen vagy a felszín közelében vannak s ott jut beléjük a helyi és a hegységről lefutó csapadék egy része. (Például Pécsett a tortyogói vízmű területén.) b) Az utánpótlódás a mélyebben lévő karsztos kőzetekből, alulról vagy oldalról is történhet. Ez számos hegységperemen igen bővizű rétegek táplálója (pl. Komló, Liget—oroszlói és Budafa—mániái vízművek). Az a) és b) módon utánpótlódó víztartókra jellemző, hogy rétegvizük nyomása és dinamikus vízkészletük változása jól követi a száraz, ill. nedves évek periódusait. c) A rétegvizet nagy mélységből törések menr tén feltörő hévíz is táplálhatja (például Budapesten a Gellérthegy-lukácsfürdői úgynevezett termá- lis vonalon). A rétegvíz ilyen jellegű utánpótlódása a tapasztalat szerint csak addig számottevő, ameddig megfelelő fiatal vagy megújult törésrendszer van a területen. IL A medencék belsejében a vízutánpótlódás már általában korlátolt és az I/a és I/b alatt tárgyalt lehetőséghez hasonlóan — többnyire csak a felső 200—450 m-re terjed. Három lehetséges módját ismerjük: a) A peremekről bejutott víz oldalirányú szivárgása. Ez csak felszín közeli és csak durva üledékes, törmelékes kőzetek esetén számottevő (pl. a Kisalföldön). b) A második lehetőség a vizet adó alapkőzetből a törések mentén történő táplálódás. Ez Alföldünkön nem jelentős, bár egyes nagy szerkezeti vonalak mentén érdemes lenne megvizsgálni. c) Végül az utánpótlódás a felszínről a talajvizén keresztül szivárgó vízből is történhet. Ennek mértéke a talajvízháztartásra vonatkozó mai ismereteink szerint természetes állapotban jelentéktelen. Jelentősen más azonban a helyzet, ha a rétegvizet termelik. Ilyenkor ugyanis helyileg olyan 91
